Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-05 / 23. szám

kes, és a vitaügyet felvilágosító adatot lehetne idézni, arra nézve több megjegyzést tenni, de elégnek tartom, abból a vége felé olvasható e nyilatkozatát a fejedelemnek ide tenni: „Ezt is hátra nem hagyván, hogy az időnek és állapotnak alkalmatosságok szerint ezen canonokban immutáltatni valamit, vagy addálni, vagy azokból adimálni ezután is, nem dissentiálunk, in quantum legibus Regni, obligaminique nostro non praejudicabunt; nem külömben mindazonáltal, hanem külső, mind belső rendeknek s Nékünk is keresztyén fejedelmi egyező tetszésink által és a feljebb megirt módok szerint." íme, a fejedelem nemcsak megerősíti ezen egyházi törvényeket, de azoknak lehető és törvényes uton, azaz: nemzeti zsinaton történendő változtatása esetére is maga fejedelmi jóváhagyását fenhagyja. — Ugy hiszem azért, hogy az egyházi törvények szentesítésének jogát Erdélyben isa fejedelem birja, — a fenebbi diplomaticus adat e részben minden kétséget eloszlat. Nem fog maga autonómiájából egyházunk semmit veszteni, sőt inkább, mint éppen Idvezitö mondotta: „a pokol kapui nem vehetnek azon diadalmat," (Mát. XVI. 18) ha belszerkezete a törvény egyedül biztos alapjára lesz fektetve. Elmondván a Dósa úr könyvéből kiválasztott, annak szellemét, és irányát ismertető főkérdésről igénytelen véleményemet, a munka ez alapeszméjétől eltérő nézetem és meggyőződésem indokolása után, csak egy pár rövid észrevételre szorítkozom. Dósa úr könyvében az erdélyi föconsistorium 1833-beli hires organisatiója főhelyet foglal-el, s az egyházi főtanács teljes gyűlésében a t. szerző feltalálja a nemzeti zsinatot, (pl. 23 és 47 1.) ennek minden attribútumát és jogát, jelesen hogy a püspököt megdorgálhassa, s le is lehesse, a mondott testületre átruházza. — Hogy azon organisatio alapjául s kiindulási pontjául az Approb. I. R. I. Tit. 3-d. t. cikke szolgált, tudva van, de hogy az a mondott törvénynek önkényes magyarázása által *) történt, holott az erdélyi 1791-beli 7-d. t. c. értelmében, törvényt magyarázni csupán a fejedelem és ország egyetértésével, tehát törvényhozás utján lehet, ezt megemlitni Dósa úr szükségesnek nem tartotta, s éppen ugy fel nem hozta az egész ügynek felvilágosítására, némileg mentségére szolgáló lényeges körülményt is, miszerint azon rögtönzött szervezésben kivált a reformátusokra sulyosodó valmatva, igy az általam tett idézésben is van egy pár hiba, mi a diplomának egy meglévő hiteles mássában ugy áll, mint én közöltem. Sz. F, *) A mondott t. c. a 16-d. század vége felé 1572-től 1595-ig kelt országos végzésekből 1653-b. szedetett össze. Annak egész tartalmából világos, miszerint az akkori időviszonyokhoz képpest leginkább a hitujitási túláradó buzgóság ellen ovószerül kellett szolgálnia : valamint az egyházi tant, s vallásos szertartásokat önkényesen változtató, az egyház csendességét felzavaró újításokat gátolni, az egyház alkotmányára vagy szervezésére azon articulus nem vonatkozott. Sz. F. lásos sérelmek kiválólag szerepeltek, sőt az 1827-beli első és alaporganisatiót, s akkor a generális főcuratorok kinevezését az tette szükségessé, mivel a mondott hitsoisosok az országos választás alá eső, mindössze 23 fő és sarkalatos hivatalok közzül, 1826- és 27-b. csupán egy kormányszéki tanácsosi és egy itélőmesleri állomást birtak. Nem hagyhatom továbbá helyreigazítás nélkül, szerző úrnak az 1833-beli organisatio megszüntetését tárgyazó, a történelmi igazsággal meg nem egyező, s a 27 1. olvasható jegyzését: „Végre a képzelt jogaiknak ezen szervezés általi korlátoltatása miatt fellázadott (?) több világi és papi tagok által fölléptetette?!) állami kormánytól tettlegesen (?) is kényszeríttetve, ezen 1833 -ik évi szervezést megszüntette az egyházi tanács teljes gyűlést 1836-ban," stb, azaz: 0 csász. apóst. kir. Felségének május 1-n 1836-b. kelt s a főconsistoriummal a kir. Guberniurn útján közlött legfelsőbb kir. leirata által lön azon organisatio megszüntetve. Miben áll tehát a több világi és papi tagok úgynevezett fellázadása? Miután azon organisatio életbeléptetésére nézve az alkotmányos út — t. i. a föconsistoriumot alkotó egyházi és iskolai testületekeek — közzsinatnak, egyházvidékeknek, főiskoláknak — előleges meghallgatása, véleményük kérése mellőztetett, több ilyen testületek azon szervezés ellen a föconsistoriumhoz felírást intéztek, illetőleg tiltakoztak, mint pl. 1833-b. a nagy-enyedi főiskola, (mely felterjesztést a tiz tagból, 3 curatorból és 7 tanárból álló összes elöljáróság, tanár Sz. K-n kivül, aláirta) ugyancsak 1833-b. a Széken tartott zsinaton tiz egyházmegye vagy tractus , pl. a székely-udvarhelyi, sepsi, erdővidéki, károly-fejérvári, orbai, marosszéki, küküllői, görgényi, nagyszebeni, és a sajói capitulum 1833-beli, 287 föconsistorialis szám alatt; nem kevésbé ily felírást tett 1834-beli 160 főconsistor. sz. a, „a R i k á n belől lévő négy esperességböl álló egyházi sz. közönség gyűlése" Iíézdi-Vásárhelyen febr. 25. 1834-b.; valamint tudva van több világi tekintélyes urak felszóllalása, kik közzül egy gróf azon kedvetlenség következtében, az unitárius egyházba áttért. Hogy az emiitett testületek felszóllalása, tehát általuk egy alkotmányos jog gyakorlása törvényellenes tett volt, azt indokolni nehéz volna, másfelől, hogy mind azon felszóllalók vagy mint D. úr hiszi, fellázadok, az á lla m k o r m á n y t ól v o lta k felléptetve, egyszerűen mondani nem elég, de az illetők megnevezésével, s az oda tartozó adatok felfedezésével ily súlyos vádat bizonyitni bárkinek kötelességében állana. Végre befejezésül, mint történelmi, s szerző úr álláspontját ismertető curiosumot hozom-fel, miszerint a szóban forgó könyv az erdélyi reform, egyháznak 1848 előtti viszonyait és szerkezetét irja-le, ugy hogy ha egy pár helytt (pl. 28 47 és 148 1.) 1858-61- és 62-beli egyházi intézvények nem említtetnének, azt lehelne hinni, miszerint Dósa úr ezen munkáját az 1847-d. év végén betelt irományai közzül hallgatói kérésére velte-elö, és tavaly