Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-29 / 22. szám

ott közgyűlést tartván, szerezzen alapos meggyőződést arról magának, ha vájjon a beküldött nyilatkozat az egész gyülekezet akaratának kifolyása-e, vagy pedig csak egy töredék pártnak rajongása és lázongása ? E bizottmány el is járt haladék nélkül tisztében, de fájdalom ugy halljuk, sőt mint tényt Írhatjuk, hogy minden siker nélkül, annyira lévén a kedélyek ott már felizgatva és az elmék elámítva, hogy többé sem az észből merített okok, sem rábeszélés és tanítás által ezek jobb útra nem téríthetők. Hogy mi akar ebből tulajdonképen lenni, kiki az első pillanatra átláthatja: mert nem egyéb az, mint az autonom egyháztól való elszakadni akarás, sőt benyújtott ünnepélyes nyilatkozata által tettleges — befejezett elszakadás, s a pátensnek ilyen úton való elfogadása ! Ugy halljuk, hogy e szerencsétlen egyház nem leend egy maga, de hogy készülőben vannak példáját esperességünkben több egyházak is követni, melyeknek száma a húszat — némelyek — szerint meghaladná, melyekhez ha a kishontiak is csatlakozandnak, egész patentalis superintendentiát fognak alkotni. A három év letelvén, az egyházmegye kezei közé tette le ernyedetlenül folytatott hivatalát nt. Czékus István, főesperes úr, kinek helye jelen körülmények közt bármennyire pótolhatlan is, dacára az általános marasztásnak, nehogy ezt is izgatás eszközeül felhasználhassák, coordinatiónk értelmében az uj választás ugy a fő-, mint a másod alesperesi hivatalra elrendeltetett. Kétséget sem szenved, hogy az ismert buzgóságu s csaknem önfeláldozásig tevékeny főesperes általános többséggel újra megválasztatik. Leköszönt az egy világi jegyző is t. Sebők Pál úr s helyébe t. Gömöri Pál választatott. Egyéb tárgyak és kérdések, melyek fölmerültek és tárgyaltattak, helyi érdeküek lévén, a t. olvasó közönséget épen nem érdekelnék. A gyűlést kedélyes közebéd fejezte be, melyen a csattanós toastok és áldomások mind oda mentek ki, hogy azok, kik az egyház drága kincséhez autonomiánkhoz, hívek maradnak, buzgóság, szeretet és egyetértésben, mind az időknek végéig virágozzanak! Jeszenszky Pál, egyházmegyei főjegyző. T Á R C A. FELVILÁGOSÍTÁS a Tranoscius ügyében általán, annak legújabb kiadására nézve különösen. Az egyetemes gyűlés (1862-iki jk. 29. p.) meghagyásából a Tranoscius énekes könyv nyomtatására nézve a Trattner Károlyi könyvnyomtató intézettel Pesten 1862 dec. 31-kén oly két oldalú szerződés köttetett, mely szerint Trattner Károlyi kötelezi magát, hogy a fennálló gyámintézet javára 3000 frtot fog lefizetni; hogy minden évben 100 pd. Tranosciust, 100 pd. Ujtestamentomot, 500 pd. Kátét és 500 pd. ABC-t fog az egyetem szabadrendelkezésére kötetlen példányokban kiszolgáltatni. Az egyetemes egyház pedig azon erkölcsi garantián kivül, hogy ezen Tranosciust a híveknek ajánlandja, a nevezett tót énekes könyvnek a könyvnyomtalók által történendhető kinyomatásót, mennyiben tehetségében áll gátolandja és itt a szerződő könyvnyomdászok ebbeli kizárólagos jogát husz évig védelme alá veszi. Ezenfelül az egyetemes egyház sem egyes superintendentiák, sem esperességek vagy egyházaknak meg nem engedi, hogy felsőbb helyen maguk részére ezen Tranosciusra nézve kizárólagos kiadhatási szabadalmat eszközöljenek. Ellenben fenntartja magának a Tranosciusban a husz év lefolyása alatt is célszerű vagy szükségesnek látszó változtatásokat tenni. E szerződés megkötése után az említett könyvnyomtató intézet az énekeskönyvnek egy uj, szám szerint 41-ik kiadását lévén eszközlendő, e végre velem egyetértőleg az ujabb kiadás correcturáját egy felszentelt szláv 1 e 1 k é s z r e< bizta, egyedül a végre hogy ez a sajtó hibákat javitsa-ki s legfölebb a r y t h m u s ellen az döbbeni kiadásban elkövetett hibákat a régiebb kiadások nyomán üsse helyre. Alólirt nagy meglepetéssel hallja, hogy ezen 41-ik kiadás szövegében némi, a régitől eltérő szövegváltoztatások fordulnának elö. Minek következtében kinyilatkoztatja, hogy ezen szöveg változtatások alólirtnak, collegáinak, az egyháznak, sőt magának a nyomdának tudta, beleegyezése és befolyása nélkül eszközöltettek s kizárólag a corr ec tornak betud andók. Alólirtnak az levén meggyőződése, hogy az ily müvekben változtatásokat legfeljebb csak az egyház tehetne és még ez is csak lelkiismeretes kíméletével az isten népe vallásos érzelmeinek: ezennel mindenkivel tudatja, miként ugy intézkedett, hogy az énekes könyv eredeti, változatlan szövege hozzáértő férfiak által s a jövő augusztusban tartandó egyetemes lelkészi tanácskozmány közbejöttével visszaállíttatván,—ezen szent könyvünknek mind szövegileg mind sajtóilag correct kiadása eszközöltessék. Kelt Pesten, május 2-án 1864. Székács József. NÉHÁNY SZÓ A BÉCSI THEOLOGIAI FACULTÁSNÁL, ÉS A HALLEI, S GÖTTINGAI EGYETEMEKBEN NYERHETŐ JÓTÉTEMÉNYEKRŐL. Tájékozásül azokra nézve, kiknek egykoron céljuk leend a külföldi egyetemek látogatása — s talán épen ezen úton lesznek elindulandók, melyen én eddig előhaladtam — úgy vélem hasznos utasítást nyújthatok az által : ha a fentnevezett, s általam meglátogatott egyetemekben, egy magyar ifjú által nyerhető — de tapasztalatom szerint nem eléggé és helyesen ösmert — jótéteményekről szólok. Ugyan is: 1. A bécsi theologiai intézetben, van 20 egyén számára szabad asztal; s ide, mint a mely minden nemzetbélire ki van terjesztve, magyarok is fölvétetnek — mint ezt, midőn ezen intézet hallgatója valék közelebbről tapasztaltam.— Van továbbá itt 15 pénzstipendium is, és pedig 7 közöle 200 forintos, 8 pedig 100 forintos évenként, és ez félévenkénti pályázat által elnyerhető ; melyre nézve a kérdéseket a tanár urak tűzik ki. 2. A hallei egyetemben, hol darab ideig mint átutazó — hospitáló — valék, következőkről szerzettem tudomást: van itt a) kassai Jemlényi-féle alapítvány, melyből 720 tallér osztatik ki évenként, az összes hallei magyar tanulók közt. b) Poldtianum-féle alapítvány 210 tallér egy évre, egy hittanhallgató, magyarországi, s tiszta magyar sziiletésü részére. c) Il-ik Leopold császár által alapított, Merseburgianum nevü alapítvány; két papfi számára 52, és két nem papfí számára 26 tallér évenként.