Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-29 / 22. szám

emberiséget ugy veszi, a mint van, az ő csalódásaival, s ezekkel kivan reá hatni, szintén nem eshetik megrovás alá. Caesar nagyon jól tudta, hogy ő nem Venus fia. . . . Könnyű nekünk, afféle tehetetlan embereknek, ezt hazugságnak nevezni, s aggályos becsületességünkre büszkén, megvetó'leg elbánni azon hősökkel, kik egészen más körülmények közt vállalták el az élet küzdelmét. Majd ha mi aggatódzásaínkkal annyira megyünk, a mennyire ők hazugságaikkal mentek, akkor lesz jogunk irányukban szigoruknak lenni." íme ügyes és ékesszóló körülirása annak, a mit közel 200 évvel Renan előtt egy földije (a híres Fontenelle) e két szóba foglalt volt: fable convenue, mely szerint a história nem egyéb mint az emberek megegyezése alkotta mese. Valóban kétségbeejtő világnézet, melynek lehet, hogy a diplomatiában tán hasznos oldala is van; de az emberiségi ügyek nemesb regióiban, a vallás és erkölcs mezején az őszinteséggel az erény lehetősége is kérdésbe tétetvén, ezzel minden, de minden meg van rendítve és minden fáradozásunk és törekvésünk cél nélküli vesződéssé válik. Azonban folytassuk a könyv tartalmát. Jézus egyfelől párthívei túlbuzgósága, másfelől a világ ellentállása és gyűlölete által mind továb-tovább sodortatik, s utoljára oda jut, hogy elragadtatása semmi mértéket többé nem ismer. — Szavai mind különesebben hangzanak, tanítványai kezdik nem érteni őt, félnek tőle. „Jézus nem volt többé szabad; ő szerepéé s némely tekintetben az emberiségé volt. Néha azt hihették, hogy elméjében megháborodott, az Isten országának nagyszerű látványa, a mely folytonosan szemei előtt lebegett, elszédítette őt. . . . Elete utolsó napjaiban szenvedelmes izgatottsága állását merőben tarthatlanná tette s valóságos szerencse volt rá nézve, hogy a halál megszabadította.'4 32 ősszel Jézus utólszor utazik Jerusálembe, a hol magas röptű beszédek mellett unalmas vitatkozásokba ereszkedik és fenyegető prédikációkat tart, melyek a megsemmisítő vihart fejére mind közelebb hozzák. Jézus sorsa végéhez közeledik. A bethaniai esemény hamis állását tetőpontjára juttatja. A tanítványok égve a kívánságtól, hogy mesterük isteni küldetését közönségesen elismerve lássák, egy döntő államcsmt intéztek. Lázár veszedelmes beteg volt, s midőn tán utolsó vonaglásai közt a mester megérkezésének hírét meghallotta s a feletti örömében magához tért, a tanítványok a beteget a halotti kamarában felöltöztették halottnak s midőn Jézus a barlang nyílásához közeledett, hogy halottnak hitt barátját még egyszer lássa, ez halálsápadtan halotti leplekbe burkolva elébe lép. Er.en állítólagos halottfeltámasztás Jézus követőit véghetetlen lelkesedésre ragadta, mig ellenségeit határt nem ismerő dühbe hozta. A mi most következett tudva van. Kariothbeli Júdás ismeretlen okok által indíttatva, elárulta a mestert, és Jézus utolsó beszédei, melyekben a dolgok uj rendének keletkezését, a fenálló társadalom felforgatását nyíltan hirdette, elég okot szolgáltata ellenségeinek, hogy őt vesztőhelyre vigyék. Jézus a keresztfán végezte viharos életét. — Mikép támadhatott később a monda halottaiból való feltámadásáról, ennek kiderítését R. egy későbbi munkának tartja fön. „Meghalt/' mondja Renan, ,,mint alapitója amaz igaz vallásnak, mely a szellem szabadságában, a sziv tisztaságában és erkölcsi nemes érzületben áll; hibái dacára felülmúlhatatlan, mint műve, és mint ilyen, minden idők tisztelni fogják a nagy teremtő geniust." Ez ama munkának vázlatos kivonata,amely néhány hó alatt hírével bejárta a mívelt világot, a vakbuzgók rémülésére, a hypokriták boszantására, a hervadt lelkűek csiklandoztatására és a tudománynak — — csodálkozására. A TUDOMÁNY ÉS IGAZSÁG ÉRDEKÉBEN. I. Nyilatkozat Két versen Ígértem a mult év vége felé e lap t. c. olvasóinak,*) hogy maros-vásárhelyi reform, jogtanár t. Dósa Elek úrnak könyvét: „Az erdélyi evangelico-reformatusok jogtana" ismertetni fogom, s azzal az erdélyi reform. anyaszentegyház keblében az autonomia kérdéséből fejlődött, s 1827-től fogva folyvást tartó küzdelmek történelmi rajzát is összekapcsolom. Tudva van az is, miszerint ez ismertetésnek e lap hasábjain a Renan hírneves mun*) L. a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap1

' mult 1863-d. évi folyama 45-d. számát (1455 1.) valamint 51-d. szár mát (1^33 —34-d. 1.) Sz. F.