Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-22 / 21. szám

azt olv korlátokkal igyekeznek körül határolni, a melyek közé az egyház legkevésbbé sem szorítkozik. Ezen sarkallik a köztünk fenforgó -vita: először, hogy ők az egyháznak mindig csak látható és szembetűnő alakját vitatják, azután hogy ez alakját a római egyház székében és papjainak rendjében helyezik. Ellenben mi azt erősítjük, hogy az egyház minden szembetűnő alak nélkül is fennállhat, és semmi szüksége sincs ama fénylő külalakra, a melyet balgatagul bámulnak; hanem másban foglaltatnak ismérvei, t. i. az Isten igéjének tiszta hirdetésében, és a szentségek törvényszerű kiszolgáltatásában. Zúgolódnak, ha csak az egyházra mindig ujjal nem mutogathatnak. Ámde mily gyakran torzult el a zsidó népnél annyira, hogy semmi színe nem látszott többé? hol tündöklött akkor külalakja midőn Illyés panaszkodott, hogy egyedül maradt? mennyi ideig lappangott alakjából kivetkeztetve a Krisztus eljövetele után? hányszor volt ez időtől fogva háborúk, lázzadások, eretnekségek által annyira elnyomva, hogy egy sugara sem ragyogott ki ? Váljon ha elleneseink azokban az időkben élnek, hitték volna-e, hogy van egyház ? de Illyés hallotta, hogy van még hétezer férfiú, a ki nem hajtotta meg térdeit a Baal előtt. Nekünk sem szabad kétkedni, hogy Krisztus mióta csak mennybe ment, mindig uralkodott a földön; de ha a kegyesek szemeikkel kerestek volna valamely látható formát, nem kellett volna-e leikeiknek azonnal elcsüggedni? Es csakugyan már Ililarius a maga századában a legnagyobb romlottság jeléül tekintette, hogy a püspöki méltóság balgatag bámulásával elvakitva, az álarc alatt lappangó veszélyes kigyótnem vették észre; mert igy szól: egyre intelek, őrizkedkedjetek az Antikrisztustól, mert gonoszul megfogott benneteket a festett falak iránti szeretet, rosszul tisztelitek az Istennek egyházát, a hajlékokban és épületekben, mintha a béke áldása azokban lenne foglalva. Lehetne-e még kétség, hogy azokban az Antikristus székel? Előttem a hegyek, az erdők és a tavak, a börtönök és sivatagok biztosabbak, mert azokban lakva, vagy elmerülve próféták jósoltak. De mit tisztel ma a világ szarvas süvegü püspökeiben, ha csak a vallásnak ama vélt szent kezelőit nem, a kiket a leghiresebb városokban látnak előljáróskodni ? El tehát ez ostoba tisztelettel. —Bizzuk azt inkább az Úrra, hogy — mivel <> legjobban ismeri, kik légyenek az övéi, — az embereknek szeme elől néha elvonja az ö egyházának külső jegyeit. Megvallom, hogy ez Istennek rettenetes bosszúja a föld iránt, de ha az emberek kegyeletlensége ugy érdemli, miért erőlködünk Isten bosszújának ellene szegülni? Igy boszulta meg az úr, az elmúlt századokban az emberek hálátlanságát. Mert, mive1

nem akartak az ő igazságának engedelmeskedni, és az ő világosságát kioltották; engedé, hogy érzékeikkel megvakulva, képtelen hazugságok által kijátszassanak s mély sötétségbe merüljenek, elannyira, hogy az igaz egyháznak egy-egy vonása sem maradt meg közöttük; de a tévetegben és sötétségben szétszórva s elrejtve élő övéit mégis megtartotta a veszedelemből. Nem is csoda; mert mind Babilonnak zűrzavarában, mind az égő kemencék lángjában megtanulta őket megtartani. Mily veszélyes legyen pedig az, hogy az egyháznak alakját nem tudom minő üres fényben helyezik ? a helyett, hogy egészen elbeszélném, csak röviden felmutatom, nehogy beszédem a végtelenségbe terjedjen. A pápa — mondják — a ki az apostoli széket birtokolja, és az általa fölkent, fölavatott és infulával és pálcával ékesitett püspökök képviselik az egyházat, és ugy kell tartani, hogy ezek magok az egyház, ezért nem is tévedhetnek. Váljon miért? mivel az egyháznak pásztorai és az Urnák fölavatottjai. Hát Áron, és a többi elöljárói Izraelnek váljon nem pásztorok voltak-e? Áron pedig és annak fiai már mint felavatott papok tévedtek, midőn az aranyborjut készitették. Az egyházat ugyan miért nem képviselték ugyanez alapon ama négyszáz próféták, a kik Ahabot hazugsággal megcsalták? De az egyház Micha részén volt, a ki egyedül és megvettetve állott, de a kinek szájából igazság szólt. Váljon nem tulajdonitották-e magoknak az egyháznak mind nevét, mind tekintélyét a próféták akkor is, midőn mindnyájan egyetértő erőszakkal keltek föl Jeremiás ellen, és fenyegetve hánytorgatták, hogy a paptól a törvény, a bölcstől a tanács, és a prófétától az ige, el nem veszhet ? A prófétáknak egész tömege ellen egyedül Jeremiás küldeték, s az Úr általa izente meg, hogy elvétessék a törvény a paptól, a tanács a bölcstől, az ige a prófétától. Váljon nem ilyen fény