Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-22 / 21. szám

a napon, a melyen mások ettó'l magokat meg­tartóztatják, mert keresztyén. Áthágnak tehát a határokon, midó'n az ördögnek adják annak sze­gény lelkét, ki a böjti napok alatt húst eszik. Atyák voltak, kik közül egy azt mondá, hogy az oly barát, ki kezével nem munkálkodik, egyfor­mának tekintessék a naplopóval vagy inkább zsi­ványnyal. Más meg azt mondta, nem illik a bará­tokhoz, más emher javaiból élnie, ha szinte el­mélkedésben, imádkozásban és tanulmányozás­ban szorgalmasan foglalatos is. Ezt a határt is áthágták, a mennyiben hivalkodó vastag baráti hasukkai bordélyházakban foglaltak helyet, hogy más ember javaiból magokat felhizlalják. — Az atyák közül való volt az is, ki utálatosságnak nvil­vánitá, hogy Krisztusnak vagy valamely szentnek irott képe legyen keresztyén templomban lát­ható. S ezt nem csak egy ember mondta ki, ha­nem egyházi gyűlés végezte, hogy a mit ember imád, falakra festeni nem szabad. Mily távol van­nak attól, hogy e határok korlátai közt maradná­nak, midőn egyetlen szögletet sem hagynak kép nélkül. — Egy az atyák közül azt tanácsolta, hogy minekutána megtettük a meghaltak iránt az utolsó tisztességet, hagyjunk békét nekik. E határokat átlépik, midőn folytonos gondoskodást kívánnak a halottak iránt. — Az atyák közül való volt, ki azt bizonyította, hogy az úrvacsorában a kenyérnek és bornak lényege, ugyan az marad, és nem szűnik meg az lenni, épen ugy a mint az Ur Krisztusban megmarad az emberségnek lényege és természete, mely az Istenséggel egygyé lett. Túl lépnek tehát a határon, kik azt költik, hogy az Ur igéjének elmondására a kenyér és bor lé­nyege megszűnnék és testté és vérré változnék. Atyák valának, kik valamint az egész gyüleke­zetnek csak egy úrvacsorát szolgáltattak, és at­tól minden bűnnel fertőztettet kirekeszték j azon­képen mindazokat, kik megjelenvén abban részt nem vettek, szigorún kárhoztatták. Mily messzire tolták e határokat, midőn nemcsak a templomo­kat, hanem a magánházakat is az ő miséikkel el­töltik, és azokhoz mindenféle embereket bocsá­tanak, legszívesebben olyanokat, kik jó bőven fizetnek, ha egyébiránt szinte tisztátalanok és gonoszak is. A Krisztusban való hitre és a sacra— mentumok helyes használatára ellenben senkit Sem hivnak; hanem inkább az ő cselekedetüket adogatják el Krisztus kegyelme és érdeme he­lyett. — Atyák voltak azok is, kik közül egy azt tartotta, hogy kik egy szín alatti kiszol­gáltatással megelégedve, a másiktól magokat elvonják, a sacramentumokkal való éléstől egé­szen elrekesztessenek; egy másik meg kemé­nyen vitatta, hogy nem lehet a keresztyén nép­től azon Ura vérét megtagadni, kinek vallásá­ért fel van híva önnön vérét is ontani. E ha­tárokat is elhárították, miután épen azt te­vék megszeghetlen törvénynyé, a mit az egyik kiátkozással büntetett, a másik pedig erős okok­kal kárhoztaott. — Az atyák közül való volt az is, ki vakmerőségnek állította, homályos do­logban egy vagy más módon határozni a szent­írás világos és nyilvánvaló bizonysága nélkül. E határra épen nem ügyeltek, midőn Isten min­den igéje nélkül oly sok intézvényeket, canono­kat és felsőbbségi rendeleteket szereztek. — Atya volt az is, ki Montanusnak más eretnekségeken kivül azt is szemére lobbantotta, hogy a keresz­tyéneknek miért alkotott először böjtölési törvé­nyeket. E határon is messze túl mentek, midőn szigorú böjtölési törvényeket szentesitettek. — Az atyák közül való volt, ki nem akarta, hogy az egyházi szolgák a házasságtól eltiltassanak, ha­nem a saját hitvesével való élést mondta ki igazi szüzességnek és a kik ennek szavára hajlottak, ugyan csak atyák voltak. E határokon kivül lép­tek, midőn áldozó papjaiknak keményen megpa­rancsolták a nőtelenséget. — Atya volt az is, ki állította, hogy egyedül Krisztusra kell hallgatni, mint ki felől megmondatott: őtet hallgassátok, és hogy nem kell azt nézni, mit mondtak mások előttünk és míveltek, hanem hogy mit paran­csolt Krisztus ki mindenekelőtt volt. Ezt a ha­tárt sem ők nem tűzik ki, sem azt nem engedik, hogy mások tűzzék ki magoknak, mert inkább akárkit mást készek a magok és mások tanító­jául elismerni, mint Krisztust. — Atya volt az is, ki követelte, hogy az egyház magát a Krisztus­nál feljebb valónak ne tartsa, minthogy Krisztus mindenkor igazságosan itél, az egyházi birák pe­dig, mint emberek többnyire csalatkoznak. E ha­táron is keresztül törnek, midőn nem átallják ki­mondani, hogy az Irás egész tekintélye az egy­ház döntő ítéletétől függ. Az atyák mind egy ér­telemmel iszonyodtak attól, és egyhangúlag át-

Next

/
Thumbnails
Contents