Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-22 / 21. szám

sünk? a bűn szolgáinak, hogy általa megszabadíttassunk? vakoknak, hogy általa megvilágittassunk? sántáknak, hogy töle vezettessünk? gyarlóknak, hogy általa gyámolittassunk ? magunktól a dicsekedésre való minden okot elvonnunk, hogy felragyogjon egyedül az ő dicsősége és mi ő benne dicsekedjünk ? Midőn mi ezeket és egyébb efféleket elmondjuk, amazok közbeszólnak és azon panaszkodnak, hogy ily módon felforgattatik a természetnek, nem tudom, micsoda vak világossága, képzelt előintézkedések, a szabad akarat, örök üdvösségre méltó cselekedetek a kötelességet haladó jó cselekedetekkel egyetemben ; mert nem tudják elviselni, hogy minden jónak, erénynek, igazságnak és bölcseségnek egész dicsö'sége és fénye egyedül Istené legyen. Holott sehol nem olvassuk, hogy valaki azért feddetnék, mert az élő viznek kútfejéből felettébb merített, ellenben keményen dorgáltatnak, kik magoknak repedezett, romlott kutakat ástanak, melyek a vizet meg nem tarthatják. Viszont mi inkább egyező a hittel mint az, hogy Istenben magunknak kegyelmes atyát Ígérünk, hol Krisztus atyánkfiául és engesztelőül ismertetik? — mint az, hogy attól bátran várjunk minden örvendetes jót, kinek annyira kiáradott hozzánk való kibeszélhetetlen szeretete, hogy az ő tulajdon fiának nem kedvezett, hanem odaadta azt miérettünk? — mint az, hogy az üdvösség és örökélet bizonynyal elvárásában megnyugodjunk, azon biztos hitben, hogy Krisztus nekünk az atyától ajándékoztatott, mint kiben a legnagyobb kincsek rejtvék? — Itt asztán belénk kapnak s hitünk biztosságát vakmerőségnek és elbizakodásnak kiáltják ki. Azonban valamint minmagunknak semmit, ugy Istennek mindent kell tulajdonitanunk; nem is vetkezhetünk ki máskép a hiii dicsekvésböl, hanem ha az Ürban tanulunk dicsekedni. Mit mondjak még? Vizsgáld át, hatalmas király, ügyünket minden részleteiben, és mondj minket akármiféle hitvány embereknél még hitványabbaknak, ha teljességgel ugy nem talalod, hogy azért szenvedünk és illettetünk gyalázattal, mert reményünket az egy élő Istenbe vetjük : mivel azt tartjuk örök életnek lenni, hogy megismerjük az egy élő Istent, és a kit elbocsátott a Jézus Krisztust. E reménység miatt némelyek közülünk bilincsekre verettetnek, mások vesszőztetnek, némelyek csúfságra hurcoltatnak, mások számkiüzetnek, némelyek kegyetlenül kínoztatnak, mások szökni kénytelenittetnek : mindnyájan üldöztetünk, szorongattatunk és a 3egméltatlanabb bántalmakkal illettetünk. Tekintsd meg immár ellenfeleinket, (az ál- • dozó papok rendét értem, kiknek akarata és parancsára egyebek is ellenségeskednek velünk) és fontold meg kisség velem együtt, minemű indulattal vannak. Hogy valaki az igaz vallást, a mint az a sz. írásban foglaltatik, s mindenki előtt ismeretesnek kellene lennie, nem ismeri, elhanyagolja és megveti, ezt könnyen elnézik magoknak is másoknak is ; keveset gondolnak azzal, mikép ért valaki Isten és Krisztus felől, csak vesse kiki lekötelezett hittel (a mint ők mondják) értelmét az egyház Ítéletének alá. Nem sokat aggódnak azon, ha Isten dicsősége valahogy nyilvánvaló káromlással illetetik is, csak az apostoli szék felsőbbsége és a szent anyának, az egyháznak méltósága ellen valaki csak kis uját se mozditsa. Ugyan mit vitatkoznak oly dühhel és elkeseredéssel a mise, a purgatórium, a búcsújárások és egyéb effélékért, mintha azok nyilvános bevallása nélkül semmi kegyesség fen nem állhatna, holott Isten igéjéből egyet sem bizonyíthatnak? Mi egyéb oka lehet annak annál, hogy hasuk nekik az istenük és a konyha az ő vallásuk, melyektől ha megkellene válniok, nem hogy keresztyéneknek, de még csak embereknek sem tekintenék magokat. Mert, habár némelyek torkig vannak az eszemiszomban, mások hitvány kenyérhajból is alig ehetnek eleget, mégis mindnyájan egy és ugyanazon fazékból élnek, mely ama tüzelő szer nélkül nemcsak hogy megfáznék, hanem erősen meg is fagyna. Azért is minél szorgalmasabban gondoskodik kiki közülök hasáról, annál elszántabban harcol hite melletti. Utoljára is mindegyig azon vannak, hogy vagy uralkodásukat sértetlen megtartsák, vagy hasukat megtölthessék; tiszta buzgalomnak egyiknél sem látni semmi jelenségét. De azért még sem szűnnek meg tudományunkat ostromolni, és hogy gyűlöletessé vagy gyanússá tegyék, mindenfélének elmondani, rágalmazni és gyalázni. Újnak és csak a minap keletkezett tudománynak mondják, és kötekedve