Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-22 / 21. szám

sünk? a bűn szolgáinak, hogy általa megszaba­díttassunk? vakoknak, hogy általa megvilágit­tassunk? sántáknak, hogy töle vezettessünk? gyarlóknak, hogy általa gyámolittassunk ? ma­gunktól a dicsekedésre való minden okot elvon­nunk, hogy felragyogjon egyedül az ő dicsősége és mi ő benne dicsekedjünk ? Midőn mi ezeket és egyébb efféleket elmondjuk, amazok közbeszól­nak és azon panaszkodnak, hogy ily módon fel­forgattatik a természetnek, nem tudom, micsoda vak világossága, képzelt előintézkedések, a sza­bad akarat, örök üdvösségre méltó cselekedetek a kötelességet haladó jó cselekedetekkel egye­temben ; mert nem tudják elviselni, hogy minden jónak, erénynek, igazságnak és bölcseségnek egész dicsö'sége és fénye egyedül Istené legyen. Holott sehol nem olvassuk, hogy valaki azért feddetnék, mert az élő viznek kútfejéből felet­tébb merített, ellenben keményen dorgáltatnak, kik magoknak repedezett, romlott kutakat ásta­nak, melyek a vizet meg nem tarthatják. Viszont mi inkább egyező a hittel mint az, hogy Isten­ben magunknak kegyelmes atyát Ígérünk, hol Krisztus atyánkfiául és engesztelőül ismerte­tik? — mint az, hogy attól bátran várjunk min­den örvendetes jót, kinek annyira kiáradott hoz­zánk való kibeszélhetetlen szeretete, hogy az ő tulajdon fiának nem kedvezett, hanem odaadta azt miérettünk? — mint az, hogy az üdvösség és örökélet bizonynyal elvárásában megnyugod­junk, azon biztos hitben, hogy Krisztus nekünk az atyától ajándékoztatott, mint kiben a legna­gyobb kincsek rejtvék? — Itt asztán belénk kapnak s hitünk biztosságát vakmerőségnek és elbizakodásnak kiáltják ki. Azonban valamint minmagunknak semmit, ugy Istennek mindent kell tulajdonitanunk; nem is vetkezhetünk ki máskép a hiii dicsekvésböl, hanem ha az Ürban tanulunk dicsekedni. Mit mondjak még? Vizsgáld át, ha­talmas király, ügyünket minden részleteiben, és mondj minket akármiféle hitvány embereknél még hitványabbaknak, ha teljességgel ugy nem talalod, hogy azért szenvedünk és illettetünk gya­lázattal, mert reményünket az egy élő Istenbe vetjük : mivel azt tartjuk örök életnek lenni, hogy megismerjük az egy élő Istent, és a kit elbocsá­tott a Jézus Krisztust. E reménység miatt néme­lyek közülünk bilincsekre verettetnek, mások vesszőztetnek, némelyek csúfságra hurcoltatnak, mások számkiüzetnek, némelyek kegyetlenül kí­noztatnak, mások szökni kénytelenittetnek : mind­nyájan üldöztetünk, szorongattatunk és a 3eg­méltatlanabb bántalmakkal illettetünk. Tekintsd meg immár ellenfeleinket, (az ál- • dozó papok rendét értem, kiknek akarata és pa­rancsára egyebek is ellenségeskednek velünk) és fontold meg kisség velem együtt, minemű in­dulattal vannak. Hogy valaki az igaz vallást, a mint az a sz. írásban foglaltatik, s mindenki előtt ismeretesnek kellene lennie, nem ismeri, elha­nyagolja és megveti, ezt könnyen elnézik ma­goknak is másoknak is ; keveset gondolnak az­zal, mikép ért valaki Isten és Krisztus felől, csak vesse kiki lekötelezett hittel (a mint ők mondják) értelmét az egyház Ítéletének alá. Nem sokat aggódnak azon, ha Isten dicsősége valahogy nyilvánvaló káromlással illetetik is, csak az apostoli szék felsőbbsége és a szent anyának, az egyháznak méltósága ellen valaki csak kis uját se mozditsa. Ugyan mit vitatkoznak oly dühhel és elkeseredéssel a mise, a purgatórium, a búcsújárások és egyéb effélékért, mintha azok nyilvános bevallása nélkül semmi kegyesség fen nem állhatna, holott Isten igéjéből egyet sem bizonyíthatnak? Mi egyéb oka lehet an­nak annál, hogy hasuk nekik az istenük és a konyha az ő vallásuk, melyektől ha meg­kellene válniok, nem hogy keresztyéneknek, de még csak embereknek sem tekintenék magokat. Mert, habár némelyek torkig vannak az eszem­iszomban, mások hitvány kenyérhajból is alig ehetnek eleget, mégis mindnyájan egy és ugyan­azon fazékból élnek, mely ama tüzelő szer nélkül nemcsak hogy megfáznék, hanem erősen meg is fagyna. Azért is minél szorgalmasabban gon­doskodik kiki közülök hasáról, annál elszántab­ban harcol hite melletti. Utoljára is mindegyig azon vannak, hogy vagy uralkodásukat sértetlen megtartsák, vagy hasukat megtölthessék; tiszta buzgalomnak egyiknél sem látni semmi jelen­ségét. De azért még sem szűnnek meg tudomá­nyunkat ostromolni, és hogy gyűlöletessé vagy gyanússá tegyék, mindenfélének elmondani, rá­galmazni és gyalázni. Újnak és csak a minap ke­letkezett tudománynak mondják, és kötekedve

Next

/
Thumbnails
Contents