Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-15 / 20. szám

ződve, sajnálatra méltó elmaradottságban sinlenek — s fájdalommal tapásztalók, hogy a pesti egyh:ízmegyei tanitók között még ma is sokan vannak olyanok, kik ilyenféle kérdések feltevésével mulathatják magokat oda haza, mig kötelességüket mulasztva, a közgyűlésen és értekezleten megjelenni nem szeretnek és nem szoktak. — Mi, kik e gyűlésnek szem és fültanúi valánk, őszintén vallhatjuk be, s veszteséget jelenthetünk a meg nem jelenteknek, hogy itt lehetett valamit tanulni. Mindjárt az elnök megnyitó rövid beszédében kifejtette, mi a mai népiskolai tanítónak feladata, a legközelebbi múltban működött néptanítóival szemben. — Mig ugyanis, igy szólt ö, a nem lég lefutott, de emlékezetünkben elevenen élö múltban a nép emberének, valamint a társadalom minden tagjának igen korlátolt igényei voltak, mig a patriarchalis élet a családi szerény tűzhely körül minden tekintetben egyszerűen ki vala elegithető, addig a néptanító hivatása, azon igények kielégítésére volt irányozva, addig munkakörében szűkebb téren mozoghatott, addig nem volt szükséges nagy erőfeszítéssel keresni és találni módokat arra nézve, miként kelljen a kevés életigényeket jó móddal kielégíteni, addig az mintegy önkényt jött, s meghozott magával az idö mindeneket. Most azonban mióta a modern civilisatio árjába sodortatott a nemzet minden rétege, most midőn az anyagi érdekek magasra felverő hullámai több életszükséget vetnek a nemzet minden egyes tagja vállaira, most midőn szellemi magasabb míveltség nélkül sem a feláradozott anyagi érdekeknek eleget tenni nem lehet, sem a nemzeti lét jövője ezek nélkül egy napig sincs biztosítva, most, mondja ö, e változott viszonyok között a népiskolai tanítónak is megsokasodtak a teendői, s ha nem igyekezik felfogni magasztos de egyszersmind nehéz hivatását, sem a nép, mely vezérletére bízatott, meg nem állhatja helyét, sem ö maga megnem maradhat helyzetén a nélkül, hogy a hullámzó ár fejők felett egyaránt össze ne csapjon s végkép sírba ne döntse a mestert és tanítványt egyaránt. —A népiskolai tanítónak tehát mivelni kell önmagát nemcsak azon irányban, hogy tudja mit és miként tanítson, hanem fel kell fogni helyzetét magasabb nemzeti szempontból is, hogy tudja merre irányozza a kormányzatára bízott hajót. — Se feladat tehát túlhág az irás és olvasás, számvetés elemei til-túl való megtanításán, neki nevelni kell a népet az őt érdeklő anyagi jóllét megszerezhetésére, nevelni kell az öntudatra, hogy a nép a nemzeti nagy test törzse, hogy azon nemzet, melynek ő testlörzséhez oly szorosan tartozik, jól felfogott szellemi érdekei átértése és célszerű előmozdítása által maradhat s állhat fen bármely jövőben ! Ugyanazért felhívja elnök a tanítói testület jelenlevő tagjait, hogy munkálkodásaikat mind itt benn e falak között, mind ezeken kívül e magasztos cél megközelítésére irányozzák, még pedig ugy, hogy midőn a nép egyes tagjait a jóllét gyarapítására vezérlik, ösztönzik, munkálják ezen segédeszközök felhasználásával annak szellemi nlöhaiadását s erkölcsi tökéletesbülését; felhívja a tanítókat, hogy mostani értekezleteiket is ily irányokban indítván meg, még a gyűlés folytán igyekezzenek egymást e nagyszerű teendők megkezdésében munkásán támogatni! Mielőtt azonban az értekezlet ezen fontosabb teendőihez fogott víslna alapszabályai értelmében elhatározta, hogy mind azon tanitók, kik az értekezleten meg nem jelentek, ha csak elfogadható s alapos oknál fogva nem kényszerültek az elmaradásra, jegyzőkönyvileg megintetnek s jövő alkalommal pedig a szabályokban megszabott 3 frt büntetés alá esnek. — Ennek folytán inditványoztatott, hogy a múltkori gyűlésből kiküldött választmány az alapszabályok módosítására hozott javaslatát olvassa fel s a gyűlés tegye meg reá észrevételeit, mi megtörténvén, az alapszabályok csekély módosítással megerősítés végett a n. t. egyházmegyei gyűlés elébe terjesztetni rendeltettek. Ezek bevégeztével felhívta az elnök a gyűlés tagjait a szellemi érdekek s a népnevelés előmozdítására s kifejtésére célzó munkálatok felolvasására; miután azonban jelen gyűlésre kidolgozott müvet senki nem hozott, Halász Mihály alsó-dabasi tanitó űr állott fel s élőszóval értekezett az elemi számtanitás módszeréről, ki néhány alapelv felállítása után, részletes tárgyalásába bocsátkozott annak, mimódon kell a kezdő gyermekeket a szám előfogalmaira helyesen elvezérelni. Ezen szóbeli előadásból érdekes vita fejlett ki az ó és uj iskola között, mely azzal végződött, hogy a dabasi tanitó úr előadásában fejtegetett módszer nagy előnynyel bir nemesak arra nézve, hogy a kezdő gyermeket öntudatos eszméletre, majd gondolkozásra vezérli a tárgyak mennyisége felfogásában, hanem általános képző hatást gyakorol a gyenge elme fejtegetésére s a tanulásra való előkészítésre, még az sem állván ezen módszer gyakorlásának ellen, mit többen felhoztak, ha egy osztály túl népes is. — Jelen gyűlésben a tanitástani módszer felett nem kívánván más senki értekezni, elnök, bevezetéséhez híven, a gyűlés figyelmét a nép anyagi jólléte megalapítása módja fejtegetésére fordította, értekezvén következőkről. „Sokat beszélünk mi a testi életről, a szellemről, az erkölcsi állapotokról, sok szó forog az élet körében, kivált mai időben arról is, hogy a világ anyagiságra hajlott, s majd nem beledőlt a materialismus karjaiba, s ha csak abstraete nézzük a dolgot, ha csak szókat mérlegelünk, bizony el kell hinnünk, hogy e szóbeszéd igaz. — Azonban gondolkozzunk egy kissé felvett tárgyunk felett, s meglátjuk, hogy a felhozott szavak az életben nem elvontan, hanem egymásra hatva szerepelnek, s közöltök elválhatlan harmoniás kapocs létezik — mert én állilom, hogy valamint a régiek példabeszéde: Sine Cerere et Bacchu friget Venus nagyon is igaz, kenyér nélkül bizony mai időben is eltörpül a szellem s szárnyaszegetlen annak a tenyerére hull, ki a szellemet hüvelyező testnek falat kenyeret dob.— Ettől őrizkedjünk, s ettől őrizzük meg a népet uraim, igyekezzünk megtanítani öt azon eszközök és módokra, melyekkel az áruba bocsálkozás alól midőn felmentetik, felemelkedhessek egyszersmind szellemi magasabb regiókba. — Tanítsuk öt jólléte mikénti megalapithatására. — Ne higyjék uraim, hogy midőn ezt tesszük, a kenyérkereseten kivül még egyébre is nem neveljük, én állítom hogy midőn az anyagiak beszerzésére tanítjuk, magasabb eszmék után