Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-08 / 19. szám

ség föllépett lellene s a szerzőt a Szajnakerüleli törvényszék 9 havi börtönre i tél te, Krisztus istenség-ének tagadása iniatt s az államvallás megcsonkításáért. A fölebbezésnél megerősítek az ítéletet, de csak az államvallás megsértése miatt, a Krisztus istenségéröli tan felett itélni tartózkodott a törvényszék. A legfőbb törvényszék hasonlóul itélt, s világosan kimondá, hogy mindenkinek szabad a maga véleményét kimondani, a másét megbírálni, csak illemmel és mérséklettel tegye. Tehát még a Restauratio alatti legfelsőbb törvényszék is kimondta a vallásos kutatások szabadságát, s az ítéletet csak azért erösité meg, mert a szöveg megcsonkítása, az államvallás megsértése, s az olvasó ámítása forgott fenn : s ez jól volt ítélve. De van még egy találóbb példánk. Senancourt iró a különböző népek vallásos és erkölcsi hagyományairól adott ki rövid történeti müvet. E könyvben Jézus, mint bölcs, tiszteletreméltó erkölcstanitó van rajzolva; de istensége tagadva. Az első biróság ismét kilenc hónapra Ítélte a szerzőt, mert az isteni nyilatkozványt tagadta, Jézus istenségét elvetette, s az államvallást megsértette. A felebbezési törvényszék, melynek elnöke Segnier volt, egyúttal a Pair kamra alelnöke is, ünepélyes gyűlésében megsemmisité az ítéletet, mert azon könyvben sem sértés sem guny nem találtatott, mely a vétség fogalmához szükséges. Igy értelmezték ezt a Restauratio alatt, a midőn még fennállt a „Congregatio," mely még a törvényszékekre is befolyt. És a mai Franciaországban egy Napoleon alatt lenne-e ez máskép? Akkor csak arra volt gondja, hogy mint vegye vissza, a mit már odaadott. A vizsgálódás jogát kellene elvennünk, s a gondolatnak legnemesebb biztosítékát elrabolnunk ! Uraim, ily szándék két áthághatlan akadályra talál. Az első az 1852-iki alkotmány, melynek első cikke az 1789-diki nagy alapelveket a franciák közjogának alapjául ismeri el, megerősíti és biztosítja. A második akadály a francia közszellem. Franciaország szabadelvű ország, s önök soha sem fogják rábeszélhetni, hogy mondjon le a gondolat-szabadságról. Ha csendes és mérsékelt ellenvetések tétetnek könyvekben, azokat cáfolja meg az egyház. Szükség-e önök elölt a vallásos vitatkozás, a hitszónoklatok csodálatos behatásáról beszélnem? Küzdelem edzi a szellemet, s nemesiti a meggyőződést. Ez az emberi lélek kifejlödési törvénye, s egy korszak sem bizonyított jobban e törvény mellett, mint a mostani. Nem nyerte-e vissza az egyház befolyását ? s minek köszönheti ezt, mint azon ingernek, melyet a vitatkozás gyakorol az emberre ? Az egyház ne csupán imádkozzék, hanem küzdjön is, nem hiába festik sz. Pált karddal Övezve. Hagyjuk meg mindenkinek szerepét, s ne keverjük a polgári törvényt oly vitákba, mik rá nem tartoznak. Mondjuk ki Royer Collarddal, hogy a polgári törvény nem képes téveszmék és eretnekségek fölött itélni. Végül, uraim ! e kérvénynek a kormányhoz utasítása diadalt szerezne a kormány ellenségeinek. A kormányt mindig felelőssé teszik a közerkölcsiségért, és helyesen. Illö-e, hogy ma azt montihassák, a senatus szavazatára támaszkodva. hogy a kormány nem élt a szükséges elöintézkedésekkel; hogy az ország romlását, erkölcsi rodthadását megakadályozza? Minő vád lenne ez az igazságszolgáltatás ellen? hogy viselje egy hivatalnok e bélyeget, mit az államtanács szavazata reá süt. Bonnechose biborn. Nem volt szándékom bárkit is megbélyegezni. D e I a n g 1 e : Önök pedig tettleg mindennemű hivatalnokra nézve kiállhatlanná teszik a helyzetet. Önök kikiáltják, hogy azok sem értelemmel, sem erélylyel nem jártak el kötelességeikben. (Tartós zúgás és tagadás ugyanezen padokon,) Dupin főügyész : E félbeszakítások a türelmetlenséggel határosak. Delangle. Ez tényleg maga a türelmetlenség. Én nem veszek részt a kormány és ország ellen intézett bizalmatlansági szavazat sajnálatraméltó cselekvényében. Én a napirendre szavazok." A vitát másnap folytatták a senatusban és Merlin úr kérvénye szomorú véget ért. Többen fölolvastatását követelték, mi részben megtörténvén a szerzőnek, annyira sötét világnézeteit tolmácsolta, hogy az első sorok felolvasása elfogadhatlanságát tanúsította. „Mai napság — irja az uj kor Heraclitja — nem látunk egyebet általános fajtalanságnál, tolvajságnál, korhelységnél, házasságtörésnél, vérfertöztetésnól. A férjtelen anyák száma csaknem megközelíti a férjesekét. Az előbbiek közt vannak 7—8 gyermekkel birók." Ennyit megelégelt a senatus! többet nem kivánt hallani a kérvényből. Általánosan az a nézet, hogy a szerzőt az örültek házába kellene küldeni. A halálos döfést Dupin adta a kérvénynek ezen szavaival: „Ha e kérvény nem érdemli, hogy fölolvastassák, még kevésbé érdemes arra, hogy a kormány figyelmébe ajánltassék." TÁRCA. Nt. szerkesztő úr! Régóta gondolkoztam azon, hogy becses lapja a felvidéki egyház-mozgalmakról miért nem hoz tudósítást: azért e hogy nem akad levelező, ki azokat ama vidékről magyar nyelvén közlené; vagy azért e, hogy az efféle Tudósításokkal szelid irányú lapját zavarni nem akarja; vagy azért talán végre, hogy ez ügyel az ág. hitv. autonomicus rész kímélése tekintetéből hallgatattal kívánja mellőzni. Igaz, hogy az ilyféle dolgok még mai napság is szemrehányólag hozatnak fei némely rövidlátó türelmetlenektől az ág. hitv. törvényes s hazafias érzelmű testvérek ellen ; mi nem annyira azért keserítő, hogy a mozgalmak tartanak; de azért hogy az igazak oknélkül illettetnek és hogy ily türelmetlenek még találkoznak. De akár mint van a dolog, erre sokat adni nem lehet: „szükség hasonlásoknak s botránykozásoknak lenni, hogy az állhatatosak megismertessenek/1

Itt nem egyedül a patensféle mozgalom az, mit szemmel kell tartanunk; de az eljárás, melynek azt fékezni s a tényállás szerint eldönteni kellene. Ha pedig azért nincs e mozgalmakról szó becses lapjában, hogy levelzője nem akad ; vagy hogy nincs a ki a fővárosban azokat az „Egyh. isk. lap" számára kivonatozná — ezen utóbbi esetben kívánságára szívesen ajánlkozom, azon hozáadással, hogy az „Evanjelik"-ból, az autonomicus egyházi lapból, miután ezt járatom, megteszem.*) Kecskeméten, 1864. máj. 2-án. M. J. A Pozsonyban megjelenő „Evanjelik" f. évi 12 ik száma a nyitramegyébe kebelezett turolukai ev. egyházról különös történetet közöl. A nevezett egyházba ugyan is — a mint a fent érintett lap levelezője irja — Victorisz László ö méltósága, trencsinyiföispán, királyi biztosként még a mult évben vala a magas kormánytól kiktildve, hogy annak ügyét megvizsgálja. E vizsgálat eredménye — a mint felterjesztve is lön — az levé, miszerint 400 családapa, 19 egyháztag ellenében az autonomia mellett nyilatkozott. Minden nap vártuk — jegyzi meg a levelező — hogy ez ügy, felsőbb helyről a ki*) Köszönettel veendjük. S z e r k.