Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-01 / 18. szám

A vallásos ember, mert hite támogatja bármely megpróbáló csapások alatt is, össze nem roskadhat; ellenben a roskadót, mert szeretet lelkesíti, részvéttel és vigasztalással emeli fel. Egyfelől bizalmat nyer önmagához, mig másfelöl a részvét és segély által a szeretet legnemesebb s legjutalmazóbb erényét gyakorolja. Mélyen tisztelem azért a szülőt, ki gyermekeit vallásosságban neveli; s szívből üdvözlöm a tanitót, ki növendékei zsenge szívébe gyöngéd és állhatatos figyelemmel oltja a vallásnak áldásosán boldogító magvát. Es midőn nyugodtan érezzük, hogy vallási kötelmeinket nemcsak tiszteljük, de gyakoroljuk is; ne tartsuk fölöslegesnek annak külsőképen is tanujeleit adni. Mert mindaddig, mig emberek vagyunk s emberek között élünk, cselekvéseink egymásra tagadhatlan befolyást gyakorolnak; s e szerint kétségtelen, hogy cselekvényeink, melyek vallásos elveink tettleges és nyilvános követéséről tesznek bizonyságot, a példa legvonzóbb erejével lelkesítenek másokat is. Mert ha létezik bennünk alapos és valódi vallásosság, ha őszinte bensőséggel vagyunk meggyőződve arról, hogy a hit élet, melyet a lélek egy percig sem nélkülözhet : ugy azon külső tanujelek, melyekkel vallásos érzelmeimet kifejezem, s melyek szerint vallásom nyilvános rítusaiban is áhítatosan részt veszek, egyáltalában nem ellenkeznek a .legjózanabb értelemben vett ama rationalismussal, melynek köpenyében oly sokan és leginkább olyanok szeretnek rejtőzni, kik hamis bölcseségökben nemcsak magát a ritust, a nyilvános isteni tiszteletet, de sőt a vallás alapelveinek, a szeretet s jótékonyságnak törvényeit is mellőzik. Es ne gondolja senki, hogy mennél inkább ritkul előkelőink részvéte a nyilvános istenitiszteleteknél, vagy más szóval, mennél ritkábban találkozunk a vallásosság külső jeleivel, annál nagyobb mértékben ne hűljön a tömeg szíve is mindazon kegyeletes szokások nyilvános gyakorlata iránt, melyek őseinket a házi küszöbön belül ugy mint kivül megható példákban jellemezték; és ne gondolja senki, hogy annál nagyobb mértékben ne növekedjék és terjedjen a közöny, a társadalmi élet e veszélyes burjánja, mely menthetlenül emészti s irtja ki mindazt maga körül, mi a felebaráti szeretetnek,jótékonyságnak s kölcsönös támogatásnak keresztyéni érzelmeit fejleszthetné. S bemutassam-e mindezeken felül a vallásosságot, mint minden családi, polgári és társadalmi erények édes anyját? Nem mondottuk-e akárhányszor is a közéletben: ebben bízom, mert vallásos ? Igen, a vallásosságnál nyugodtan nyit ajtót a bizodalom; pitvarából annak ugy egyesek, mint a köztársaság szükségei nem utasittatnak ki; a szeretet viszont ölelő karokkal találkozik ; a gyarlóságok és tévedések evangeliomi ajakkal fogadtatnak; a nyomor felebaráti segedelmet s a szerencsétlen vigasztalót talál; az üldözött vendégszerető szabaditót és a haza csüggedni nem tudó liíí lelket nyer. Beöthy Zsigmond. RÉGISÉG. PROTESTÁNS EGYHÁZAK ÉS PAPOK. Harmadik közlemény. -Ráth Károlytól. — XXI. 1570. Mart. 14. említtetik Reches János Vas megyei Hegyfalui prédikátor, mint a ki Derseny Ruzsinta — özvegy Szelestey Bernátné — végrendeletét aláírja. (Régi magyar nyelvemlékek II. 219 1.) XXII. 1608. Jánuár 8-dikán Iíola János Sopron megyei Szent Andrási evangelicus lelkész jelen volt a Marczaltöi kastélyban, (melynek romjait az idén ásták ki,) Marczaltöi Miklósné szülelett Zay Anna végrendelete tételénél. (Győri káptalan országos levéltárában, XIV fiók, 42 csomag, 1919-dik száma alatl. XXIII. F e l - b á r i gyülekezet. Az 1622-dik évi September havában Felbáron Pozsony megyében tanú vallatás eszközöltetvén, egyik tanú Barbély Markó, a prédikátornak jobbágya volt. (Győri kápt. orsz. lt. XIII. fiók, 38-dik csomag, 1730 sz. a.) XXIV. XXV. Én Rév-Komáromban lakozó Péchy János nemes személy hogy az Istenben elnyugodott Darnay Szönyi Prédikátor és felesége Csatári Zsuzsánna holtok után a minémü jovai, ingó és ingatlan maradott, mely jók maradtak ismét Darnay Balázs Tatai Prédikátor kezénél, mint legitimus tutor bizonyos emberek előtt kezéhez vett volt, mely Darnay Balázs ismét énnékem Bécsi Jánosnak falubirája pecséti