Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-24 / 17. szám

Kálvinnak eddigelé az összes irodalom azon végrendeletét ismeri, melyet Beza, mint épen egyik végrendeleti tanú, mind francia mind latin nyelven egész terjedelemben közlött volt a világgal, s melynek különösen latin szövegét Kálvin leveleinek számos kiadása előtt, s más helyeken is, bárki megolvashatja. Ezen végrendeletben már egyetlenegy ige sem fordul elö arról, hogy tartassék-e Kálvin halála emlékezetére templomi vagy másféle ünnepély, avvagy ne. Azon végrendeletnek tehát, melyre a ,,Hortobágy" közlése szerint a ft. tiszántúli egyházkerület hivatkozik, és pedig mint olyanra, melyből végzésének indokát vette, a Beza által közlöttöl különbözőnek, tehát olyannak kell lenni, melyet eddig a világ nem ismert. Jól tudjuk, hogy Kálvin végrendeletében fordul elö ily pont: „azt kivánom, hogy kimúlásom után, testem temettessék el a bevett szokás szerint, várván a boldog feltámadás napját (je desire que inon corps apres mon décés, sóit enseveli á la fagon accoustumée, en attendant le jour de la resurrection bienheureuse) ;u

— de e pontban azt, a mit az idézett végzés mond, nem találhatjuk. Azt is tudjuk, hogy Beza előadása szerint, meghagyta Kálvin, de nem végrendeletében, hogy sírja fölé semmiféle emlék ne állíttassák; — de ez megint más dolog. Az sincs előttünk elrejtve, hogy a Kálvin szellemével s az összes reformált egyház tanaival merőben ellenkeznék olyforma istenitiszleleti ünnepet ülni Kálvin vagy bármely más ember születése, halála stb. felett, milyet például a római katholika egyház több szentek emlékére ül, s csudálkozunk hogy e részben a tiszántúli egyházkerület némi előleges tiltakozásnak látta szükségét. Egyébiránt, miután a tiszántúli reform, egyházkerület debreceni főiskolájában Tököli Sabbas derék óhitű magyar hazánkfia halálának napján, a hírlapok közlései szerint, évenkint tartatik gyászünnepély, s miután ugyancsak a nevezett főiskola körében Csokonai, Kazincy, Melanchton stb. halála napján szintén tartattak efféle gyászünnepélyek: reméljük, hogy ilyennek tartását Kálvinra nézve sem ellenzi a ft. egyházkerület, ha ugyan ez is végrendeletileg meg sincs tiltva Kálvin által. Mi ugyan, őszintén megvallva a dolgot, már előlegesen ismerő képtelenségnek tartjuk azt, hogy Kálvinnak bármiféle végrendeletében, olyan pontfordulhasson elö, milyet abból a tiszántúli végzés felhasználni látszik; mert Kálvin olyasmit bajosan tilthatott meg, a mi egyetlen jó kálvinista embernek is esze ágában sem fordulhat meg: mindazáltal, tisztelve a ft. tiszántúli kerület ismeretes alaposságát, kénytelenek vagyunk feltenni, hogy csakugyan létezik Kálvinnak oly „végrendelet e," melyben ö kifejezi azon k i -vánságát, hogy emlékezetére semmi különös templomi ünnepély ne tartassékjsim jelenleg csak azt kérjük, hogy ezen eddig ismeretlen végrendelet, a müveit protestáns világ nagy örömére, minél elébb közöltessék. Sajnálni lehetne, ha ezen ismeretlen végrendeletben, magát ennek nyilvánosságra jutását is megtiltotta volna Kálvin. Csalánosi János. TÁRCA. Többrendbeli tudakozódásra ezennel kijelentem, hogy igenis a pesti theologiai intézetben az á g o s t. hitv. ev. dogmatika, symbolika és liturgika eddig általam azon reményben adattak elö, hogy az egyetem helyemet vagy rendes vagy rendkívüli tanárral pótolandja. Miután azonban az egyetem erről mind e napig nem gondoskodott, én pedig sokféle teendőim miatt többé nem tanárkodhatom, sőt tanári hivatalomról f. é. april 16-án az egyetemes választmány elnökéhez intézett levelemben már tettleg le is mondottam : szolgáljon mindenkinek tudomásul, hogy az emiitett intézetben ama sarkalatos confessionalis tudományok — ha csak az egyetemes gyűlés helyem pótlásáról nem intézkedik — taníttatni többé nem fognak. Kelt Pesten, april 19-én. 1864. Székács József. GYÁSZHÍR* Azon kevés választottak száma, kik kizárólag éltüket a közügynek, elhivátásukból folyólag az anyaszentegyház ügyének szentelik, egygyel kevesebbre apadolt. Nagy tiszteletű Fogarasi Sámuel úr, a v.-gálfalvi ref. egyház munkás lelkipásztora, a küküllői ref. egyházmegye 17 éven át jeles esperese, — és reformált hitfelekezetünk közfőjegyzője, hat hónapi terhes betegség következtében, élete 60-ik évében március -27-én estvéli 6 órakor végezte be hasznos földi pályáját. Elhunytát mély gyászszal kesergik : hitves társa, három gyermekei, testvérei; e gyászkörhez tartoznak özv. Erösdi Mihályné Fogarasi Anna, három árvái, — az ezelőtt 9 hónappal korán sírba szállt apjok, és a jelenben nagyapjok haláláni veszteségeket felszámítani nem tudó gyermekek. Ezen elárvult család, mély fájdalmának osztályosa, a jóltévök és barátokon kivül a haza, a nemzet, a valódi míveltség, és világosodás színvonalán állott egyházférfiu elhunytán részt veszen ref. hitfelekezetünk, látván : mint apadnak a hitbuzgó férfiak, mint töröltetnek ki anyaszentegyházunk szent földjéről az erős oszlopok, hogy a gyengéknek ne légyen a mihez fogódzniok! megrendült kebellel veszen részt, a küküllői ref. egyházmegye, s méltán kérdheii: ki öltheti fel az ö palástját? ki válthatja fel az ö nyomdokát?! ki a rnig élt, szelleme, okos, kormányra termett tapintatteljes eljárásai által híven kellő karokkal kormányozta egyházunk ügyeit. A temetési gyászünnepély, a vidék fő nemesei, minden értelmes tagjai, ref. egyházmegyénk, és a vidék minden hitfelekezetü papjai, iskolatanitói, nagyszámú néptömeg egyben gyűlvén, a nagy egyház férfiú gyászrovatala körül,— március 30-án délután 3 órakor a papilak udvarán kezdődött meg, — holott is a csávási ref. egyház énekkarának gyászéneklése után, az udvaron felállított halotti gyülekezettel szembe, a háztornácában szívet megható, érzékeny imát mondott n. t. Dali István csávási lelkész, s