Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-24 / 17. szám

de minthogy sajnosan tapasztaljuk, hogy a charta csonkitá­sok terveit rendesen a lelkész elleni izgatás, hivatalának becsmérlése, szolgálatának kicsinylése szokta megelőzni; és rendesen papi tekintélyének lerombolása, békességének feldűlása, az cgyházbóli kikeseritése, kizaklatása szokta követni: nem lehet eléggé óhajtanunk, vajha a főtiszt, e.ke­rületi kormány találhatna fel olyan gyógyszert, mely ezen egyházi életünkben pusztítani kezdő gonoszt, a charta cson­kítást, gyökeresen megorvosolhatná! — Ott volna ugyan erre nézve a 89-dik Canon, de mit ér a törvény, ha nincs, ki annak tekintélyét föntartsa, sérelmeit megtorolja ? ! 4. Olvastatott e.-megyénk sérelmi felirata, vonatko­zólag a görgői e.kerületi gyűlésnek 149. szám alatti Íté­letére. Ez ítélet a következő — e.megyénk által fellebbezett — ügyben hozatott: A s. kazinczi halál által megüresült egyház, mielőtt a papválasztást munkába vette volna, egy­háztanácsilag elhatározta, hogy csak oly egyént választ lelkészeül, ki a papi földek után eső adót elvállalja, s a birtoktalan nemesek fizetésének fele részét elengedi. Ezen határozat a helyettes lelkész t. Tóth István által — ki ilyen minőségben szinte választható volt — jegyzőkönyvbe is vezettetett. Az eként kitervezett, de az egyházi felsöség előtt titokban tartott, törvényellenes feltételek alapján ke­resztül vitt papválasztás eredménye az lön, hogy Tóth Ist­ván helyettes lelkész kazinczi rendes lelkészszé választa­tott. Az e.megyei kormány, miután értesült, s kiküldött bi­zottságának jelentéséből bizonyosságot merített a kérdéses tény valódiságáról, Berentén tartott gyűlésében a kazinczi papválasztást, mint törvénytelen feltételek alapján eszkö­zöltet, megsemmisilé, s új választásra utasitá az egyházat; Tóth Istvánt pedig a választhatók sorából kizárta azért, mert ö az e.tanácsnak nem csak jegyzője, hanem elnöke is lévén, e törvénytelen feltételek ellen — mint kötelességé­ben állott volna — sem akkor mindjárt az e.tanácsban óvást nem tett, azoknak létezéséi sem megválasztása alkal­mával a választást vezető küldöttségnek, sem az egyházi felsöségnek bár mikor is be nem jelentette, sőt megválasz­tatván, a törvénytelen feltételekhez kötött meghívást nagy készséggel elfogadta; — mind ezek állal bűnrészese lön az egyház által elkövetett törvénytelenségeknek, s simonia vétkével is méltán vádoltathatott. Nagy nyomatékkal bírt a simonia vádjának megállapításában azon körülmény is, hogy Tóth István ellen, mind időlöllőül oda rendeltetése, mind az e. látogatás alkalmával, mirid a megyei gyűlés színe elölt — a választási megelőzőleg — oly ellenszenvet ta­núsítóit a kazinczi egyházközség, melyet egy pár hét alatt oly hő ragaszkodássá átvarázsolni csak törvénytelen esz­közökkel lehetett. E. megyénk ezen ítéletének indokolásában a f. t. e.kerület — a görgői gyűlés 149 sz. a. határozata szerént — nem talált oly tényleges alapot, melyre saját elmarasz­taló ítéletét fektethette volna, — elegendő és világos pró­bák hiánya miatl érvényen kívül helyezé az e.megye ítéle­tét, s Tóth István kazinczi lelkésszé lelt választását meg­erŐsitelte. A görgői e.k. gyűlés ezen ítéletére vonatkozólag ter­jeszti most fel e. megyénk sérelmi feliratát a legközelebb tartandó e. k. gyűlésre. Sérelmesnek találja e.megyénk, hogy a f. t. e.kerület ítéletében semmi figyelem nem fordittalik azon feltételek törvénytelenségére, melyek alapján a kazinczi papválasztás keresztül vitetett, melyeknek valósága az egyháztanács jegyzökönyvébe vezetett határozattal cáfolhatlanul bebizo­nyítva áll; holott e.megyénk Ítéletében épen ez tekintetik legfőbb bűnténynek, erre van fektetve a fösuly, mint olyan esetre, melyet büntetés nélkül kisikamlani sem az e.megye, sem az e.kerület nem engedhet, a nélkül, hogy a szeren­csésen sikerült rosz példa által, úgy a lelkészek állásának biztonsága, mint az egyházak békéje legkomolyabban ne veszélyeztessék. Egyházmegyei legközelebbi gyűlésünkön felmerült esetek bizonyítják, hogy mióta a fl. egyh. kerü­let a kazinczi törvénytelen választást megerösité, fenálló törvényeink sokat, felette sokat vesztettek hatályukból, te­kintélyükből, mert a bün büntetés nélkül sikamlott ki az e. kormány kezéből! Egyh. megyénk Ítélete a papválasztás megsemmisíté­sével, nem annyira Tóth Istvánt, hanem a törvénytelenség­ben járó kazinczi egyházat akarta sújtani, és azt törvény­szerű papválaszlásra kényszeríteni. Tóth Istvánt csak mint büntárst tekinté, és kimulatá hogy valóban bűnrészes, mert abban közre működött mint az egyháztanács jegyzője; abba bele nyugodott, mint az egyháztanács elnöke, a cson­kított fizetésre lett megválasztást is nagy készséggel elfo­gadta. Azon egyháztanácsi igazolvány, mely szerint ő, mi­dőn tőle az adó'elvállalást és a birtoktalan nemesek fizetése fele részének elengedését illetőleg írásbeli lekötelezés kí­vántatott, azt megtagadta, legkisebb nyomatékkal sem bír­hat. ha mindjárt teljes hitelű volna is az ; mert ez már a választás után két hóval történt az igazolvány kelte szerint, — továbbá azért, mert e megtagadásnak, nem az egyház jegyzökönyvébe volt helye, hol örökre el lett volna te­metve, hanem hivatalosan kellett volna azt nyilvání­tani az e.megyei küldöttség előtt a választás alkalmá­val, nyilvánítani kellelt volna azt az e. megyei szék előtt, midőn a választás megerősítése kéretett. Mindezek­nél fogva méltán marasztalá el az e. megyei ítélet Tóth Ist­vánt is, s ítélete teljességgel nem túl szigorú volt — mint az e. kerületi határozat mondja — hanem igenis ke.­gyelmes. Sérelmesnek találja e. megyénk a fi. e. kerület ítéle­tét azért is, mert benne az mondatik ki, hogy : „elegendő és világos próbák hiánya miatt" — semmisiltetik meg e. megyénk határozata. — A polgári törvénykezés terén is némi kompromissiojára szolgál az első bíróságnak, midőn az általa elitélt vádlott elegendő és világos próbák hiánya miatt mentetik fel a fellebbezési törvényszéken, pedig meg van az a vigasztalása, hogy megsemmisített ítélete tovább fellebbezhető. Egyházmegyénk megsemmisített ítéletét to­vább nem fellebbezheti, de birói részrehajlatlan igazság szeretetének és bivatottságának bir annnyi önérzetével, mi szerint kijelentse: hogy érdemesnek hitte magát azon mól-

Next

/
Thumbnails
Contents