Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-24 / 17. szám

sásrbeli működéseket éveken át látva, a teendők módját s egymásutánját figyelemmel kisérve, az intézetbeliekkel társalogva, valamint közvizsgáik kihallgatása, kézi könyveik olvasgatása, sot a leckékre soronkivüli eljárás folytán is annyi helyes és üdves elméleti, s gyakorlati ismereteket szerezhetnének magoknak a gazdaságtanból, hogy főkép a lelkészek és tanitók, gyülekezeteikbe beállittatván a nép milliói közt nagy hatású apostolai lennének az ok- és célszerű gazdálkodásnak; magoknak pedig azt nyernék hasznúi, hogy a példánygazdaság tehenészete körül amarhatartás,— szaporítás-, nevelés-, hizlalás és a takarmány-termesztés szabályaival megismerkedvén, és a törvény által minden keresztyén pap és tanitó számára megrendelt egy egész és tekintve félhelynyi legelőt arányos marhaszámmal élveztetvén, a lelkész legalább is 10—12. a tanitó 5 — 6 darab tehenet fejethetnének ólaikban, annyi után nyernének borjukat, sok trágyát, a sok trágya után bő termést, és ilyképen legalább is 500 — 1000 frt évenkinti tiszta jövedelemre tehetne szert minden pap, s felényire a tanitó, mi sokkal többet javitna sokszor méltán panaszlott anyagilag sanyarú sorsukon, mint valamely az államtól mindeddig hiába várt, minden bizonnyal csekélyebb c o n g r u a lenne. Ennyi szempontból lévén tehát szerény indítványom igen nagy hasznú: bátor vagyok tisztelettel felhivni, mind a 8 prot. egyh. kerület kormány testületeit annak mielébb komoly megfontolására, és elfogadására, mig az állam részéről várható segélyt más folyamodók ki nem meritik, •önként értetvén, hogy elfogadás esetére ez a négyféle tennivalója lenne mindjárt az illető testületnek : a) Jelentéstétel a n. m. helytartótanácshoz, és segélykérés az országos pénzalapból, ugy szintén a központi m. gazd. egyletnek megkeresése az ügy pártolása végett, — b) földszerzés ha lehet ajándékba, - külömben pénzért örökbe, — végső esetre, hosszabb időre való felbérléssel, és a földeknek nyomban haszongazdászat alá fogása, hogy addig is gyümölcsözzenek, mig az intézet megnyittatnék, — c) a segédtudományok taníttatásának, miként feljebb kifejtettem, tüsténti megkezdése, — végre d) hogy alkalmatos rendes tanárokban hiányt ne szenvedjünk, jó reményre jogositó fiatal egyéneket, külhoni gazd. intézetekben segély pénzzel ellátva kiküldeni például a Hohenheimi (Würtemberg) Hofwyli (Schweitz) vagy másjóhirnevü intézetbe, hogy ott magokat alkalmatos gazdasági tanárokká kiképezzék. Ekként 3 év múlva megnyílhatnának gazd. intézeteink, mit Isten adjon! írtam Felső Őrsön Martius 25-kén 1864. Mórocza Dániel. PROTKSTANS ORTHODOXIA PARISBAN. „Omnia jam fient, üeri quae posse negabam." Megtörtént, s tény az, mit hittem, hogy lehetetlen. A száműzött, s szeretett hónáért kesergő Ovidius idézett szavai jutottak eszembe, midőn egy köztiszteletben álló párisi református papnak nem régiben az egyházi tantól eltérő véleménye nyilvánításáért, hivatalától megfosztását olvastam. A lehetetlen valóban megtörtént, a protestáns egyház keblében a 19-dik század második felében, a civilisatiot terjesztő hivatásával büszke francia nép fővárosában, az eretnekség ellen büntető ítélet hozatott. E meglepő, s széles körökben fájdalmas benyomást okozó eseményről utánpótlólag számot adni, engemet illet, az én kötelességemmé vált, nem csak azért, mivel Renan könyve szerepel ez ügyben is, de főkép azért is, mert midőn az említett munka ismertetésének alkalmából mindkét evangelicus egyháznak a 16-d. században készült hitvallásai- symbolumai- s theologiájának is megavulását, az időtől elmaradását, s igy valamint az egyház- ugy az iskolának ferde állásba és helyzetbe jutását említettem, (a 10-d. számb. 303 — 305 1.), akkor valóban eszem ágában sem volt, miszerint azon állításomat csak hamar éppen a párisi reform, egyház kiáltó ténye igazolja, sőt illustrálja. A párisi elhírhedt esemény felvilágosításául a francia reformat. egyház jelenlegi helyzete- és belszerkezetének rövid ismertetését előrebocsátom. Midőn Bonaparte Napoleon, mint első consul a forradalom viharában ledöntött rom. kath. egyházat a VII. Pius pápával jul. 15. 1801 b. kötött concordatum erejénél fogva helyreállította, s e szerződés a következő 1802-d. év áprilisé elején az államtörvények közzé lőn igtatva, ugyanakkor mindkét hitv. evangel. egyház is az államhatalom részéről kiadott, s a protestáns cultusokra vonatkozó, úgynevezett organicus cikkek által — articles organiques des cultes protestáns — uj szervezést nyert, azoknak költségeit az állampénztár hordozza, egyszersmind a kormánynak teljesen alá rendeltettek, annyira, hogy e függés nemcsak az egyház belügyeire, de még a hit dolgára is kiterjesztetett.*) Az egyházak alkotmányát *) Igy például: bármi hittani, vagy hitágazati határozat, — décision doctrinale ou dogmatique, — bármi formulare, confessio vagy más cim alatt is, a kormány felhatalmazása nélkül közzé nem tétethetik stb. Sz. F.