Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-10 / 15. szám

csapás súlya alatt elkeseredett lelkeknek. Mindkét cél egyaránt megérdemli tehát, hogy müveik jótékonysággal párosult kelendőségnek örvendjenek! — •—•— BELFÖLD. KECSKEMÉT, april l-jén 1864. Mindamellett, hogy városunkra s ennek vidékére az ég napja már többször tavasziasan s életrehivólag mosolygott, nem igen mondhatjuk, hogy kerteink már virágoktól díszlenek, hogy fáink lombosak és igy hogy a mult Virágvasárnap épen nyíló virágok miatt volna nevezetes városunkban, különösen az ág. hitv. egyház részéről. Nem. Sokkal szebb virágokat mutathat fel nálunk a mult Virágvasárnap. Az édes Idvezitönket üdvözlő jeruzsálemi néphez hasonlót tevének az ág. hitv. egyház hívei, — söt sokkal nemesebbet; mert míg annak a mezők virágait s az erdők lombjait hintette üdvözöltje útára, ezek saját éltök virágait, reményteljes sarjadékait — gyermekeit ajánlák hódolatuk jeléül Krisztusnak. De hisz az majdnem legtöbb egyházban szokásos dolog — mondhatná valaki — hogy a szülök e napon vezetik fel 12 éves gyermekeiket a lelki Jeruzsálembe, hogy hitökröl nyilván tanúságot tevén, a keresztelésöknél nevükben történt fogadást megújítván az Úrvacsorával először éljenek s nem is méltó az említésre. Igaz! S ha ezen egyházra nézve azonkívül is,hogy a gyermekekezen ünnepély alkalmával az egyetemes gyámíntézetre adakoztak, más nevezetesség elő nem adta volna magát, — ugy hallgatnék ; mert ne tudjon arról bal kezed, a mit jobbad tön. De midőn azt tartom, hogy az egyes egyházak életmozzanatait több szempontból feljegyezni szükséges; midőn azt tudom, hogy egyházi lapjaink feladata épen az, miszerint egyházunk üterei legyenek: akkor nem mulaszthatom el bemutatni a kecskeméti ág. hitv. egyház Virágvasárnapon kötött virágcsokorját — a nöegyletet. Ez a már több egyházban létező ilynemű egyletek módjára hasonló célból alakult: de különösen, hogy a most felállított templom csinosítását, az oltár, szószék, orgona felszerelését vegye mindenek előtt eszközlésbe. A tény nem szorul dicséretre: annyit azonban szükségesnek látok felemlíteni, hogy e virágcsokrot egy varázshalalom kötötte — a lelkesedés, melyről pedig azt lehetett hinni, hogy az évek óta igénybe vett s a családok anyagi állapotához mért nagyszerű áldozatok következtében talán teljesen kimerült. De nem halt meg, hanem csak aludt, mint Jajrus leánya s ébresztésre várt. Nem volt szükség az egyeseket magán úton az ügy pártolására mintegy rábeszélni — az különben is lehetetlenséggel járó dolog az ily nagy városban szerteszórt hívek közt — elég volt az egylet célját, szükségességét s nemes voltát kiemelő három egyházi beszédet tartani s íme a fentemiitett vasárnapon mintegy 40 nő alakította meg az egyletet s annak rendje szerint az ügy vezetésére hivatalnokokat is választott. Ezen választásnál fogva elnöknő, t. Quirinyi Miklósnő sz. Sántha Teréz asszony, pénztárnoknö t, Dukay Györgynő sz. Sárdy Júlia asssony, jegyző pedig a fáradhatatlanságaért közszeretetben álló tanító t. Kressák Pál lett. Az egylet azóta tagjaira nézve folyton szaporodik s a kezdetről ítélve hiszem, hogy sokáig, hogy örök időkre jóltevőleg fog működni nemcsak saját egyháza körében, de ha a jó Isten jelen válságos helyzetből kisegít, más szegényebb egyházakra nézve is. Margócsi József. A n. - szalontai egyházmegye folyó évi martius 16, s 17-dik napjain N.-Szalontán tartott képviseleti gyűlésében felmerült közérdekű tárgyak ismertetése. 1. Az egyházmegye esperese nt. Osváth Imre nr, gyűlést megnyitó beszédében, rövid, de hatályos szavakkal rajzolván a hazai inség nagy voltát, mely, fájdalom, e.megyénk egyházainak nagyobb részét mai napig is sújtja, azok között, kik a közönség enyhítésére áldozataikat meghozni siettek, üdvözölte első helyen szeretve tisztelt s. gondnokunkat, ngos Tisza Kálmán urat, ki a mult évi terméketlenségből folyólag, bár maga is több ezerekre menő veszteséggel érdekeltetett, részint saját nagy mérvű adományai, részint jótékony közreműködése által, sok éhező családot ragadott ki az inség, ezen paizsos férfiú vasmarkából ; üdvözölte továbbá, az e.megye, s egyes egyházak közhivatalnokait, s a képviselőket, kik a jelen ínséges idő nyomasztó hatása alatt el nem csüggedve, az egyház s iskola közügyei iránti mély érdekeltségüknek, tömeges megjelenésükkeli szép bizonyságát fejezik ki. 2. Tenkei lelkész Győri Mihály tír t. bírói állásáról, még a mult évben leköszönvén, e hivatalra, a hazai prot. közönség előtt térítői buzgalmáról, jelesen a széplaki és kisházi oláh elem közzé vegyült mintegy 200 magyar lélek egybegyűjtéséről ismeretes gyantai lelkész t. Rácz István úr, az e.megyei közönség méltó örömére, szavazattöbbséggel elválasztatott. 3. A tamásdai egyház lelkész-, s viszont a lelkész K. M. helyváltoztatási, s hasonló jövedelmű egyházba áttételi szándoka, — melyet mindkét fél, ugy a canonica visitatio előtt, mint a gyűlés elibe terjesztett kérvényében kifejezett, de melyet a lelkész, agyülés színe előtt, visszavett,— azon elvkérdés megvitatását támasztotta, miszerint az ilyetén eljárások állal a nép lelkészválasztási joga veszélyeztetnék, mennyiben a változtatás alapját képező indokok gyöngédségből elhallgatása által, megfosztatnék az, az investigatio sorján kiderithetendő valódi okok bebizonyításának alkalma-, s lehetőségétől ; miből folyólag a tamásdai egyházban a lelkészváltozás szüksége megállapittatott, s nevezett lelkész a sonkolyosi hasonló minőségű egyházba elrendeltetett, ki azonban ez intézkedés által becsérzetét sértve képzelve, — bár többször figyelmeztetett gondolatlan lépése szomorú következéseire, — hivataláról lemondott, s kikebeleztetése iránti kérelmét bejelentette. 4. Olvastatott m. gyoioki lelkész Balogh Endre úr indítványa, melyben a pusztákon, s idegen népfajok közt szélyelszórva élő hitsorsosok nemzetiségi s vallásos tekintetek által követelt összeiratásánakv

s egyházi adó alávétetésének szükségét terjeszti elő; közgyűlésünk a nemes és szent cél üdvös voltának érzetétől át van ugyan hatva, de az ajánlott módok s eszközöktől az indítvány biztos sii.erét nem remélhetvén, ajánlja e nagy fontosságú ügyet az illeVö egyházak elöljárói, s lelkészi figyelmébe, oly észrevétellel, 30*