Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-10 / 2. szám
merénylet bűntársaivá válnak. Kevesen vannak még- nálunk aránylag azok, kik általában a tudományos, különösen pedig a philosophiai és theologiai képzettség azon magaslatán állanának, hogy szükségük ne volna az apostol intésére; „vigyázzatok, álljatok meg a hitben,u (1 Kor. XVI. 13.) kik tehát Renan munkáját épületesen, keblük szent meggyőződéséhez szilárdul ragaszkodva, abban erősödve s az igazságban gyarapodva olvashatnák, szóval: kevesen vannak, kik gondolkodni szeretnek, kik felfogni kép'pesek volnának, hogy bár a bit és tudomány egymástól különböznek, de azért mihelyt a hit j ó z a n, annak a tudománynyal érintkezése csak jótékony hatású lehet; ellenben nagy a száma azoknak, kik mivel „jurant in verba magistri" ily könyv olvasását botrányosnak vélik, kiket az hitükben megingathat, s a vallásos közönyösséget előmozdító kéteyekbe sziilyeszthet. Nem keli azért csudálkozni, ha sokan lélekben járó dolognak tartják, oly kérdést vitatni a mi r. katholikus mint protestáns keresztyén vallásos érzését zaklatja, számos hivőket szívük csendességében háborit, legalább nekik aggodalmat okoz. Bár magam is jól érzem ez ellenvetések fontosságát, de miután a könyv magyar nyelven is megjelent, elhatároztam magamat, azt a magyar olvasó közönségnek tudományos oldalról és szempontból bemutatni, s azt főkép a vallásos kérdések mezején megkisértett kutatások történelmi ismertetésével kapcsolatban teendern; az ügy egyházi, vagy helyesebben h i t á g a z a t i oldalát és fejtegetését mellőzöm. Az olyan olvasó, ki mint a szabadon gondolkodástól, ugy az uj eszméktől, általában a világosságtól nem irtózik, igénytelen értekezetemből némileg láthatja, hogy történelmi tekintetben Renan könyve micsoda jelentőséggel bir ? s ha azt elolvasta és tud elfogulatlan lenni, könnyen megítélheti, hogy az mennyiben érdemű meg az iránta nyilvánult roppant részvétet, vagy ellenkezőleg a bizonyos körökből rá kiáltott istenkáromlási vádtól méltán sujtoltatik-e ? A kegyes olvasó némileg bámulni.fog, — vegye azonban ezt részrehajlatlanságom bizonyságául — hogy őt itt mindjárt kezdetben figyelmeztetem azon körülményre, miszerint maga Renan sincs mint látszik, könyvének hatására nézve aggodalom nélkül, — ez iró mondom, ki az evangyéliomot a históriának alárendeli, s kimondja a történelmi kritika azon elvének fentartását, hogy: „természet feletti elbeszélés — récil surnaturel — mint ilyen el nem fogadható, az mindig vagy hiszékenységet, vagy csalást foglal magában, — qu'il implique toujours credulité ou imposture, — a historicus kötelessége az ilyent magyarázni, g kikeresni, hogy az igazságnak mennyi részét, valamint a tévedésnek mennyi részét rejtheti az magában ?a szóval: mintha ez iró sejtette volna a rá kimondott egyházi átkot, könyvében az említett aggodalom vagy legalább habozás nyomát több helytt elárulja. Nem én mondom ezt: egy pár barátja és véleménytársa rójja meg őtet könyvében itt ott nyilvánított következetlenségéért s mivel kritikájában a szilárdság és szigorúság hiányzik. Ha vet e könyv szellemdus ismertetője a ,,Revue des deux mondes" jeles folyóiratban, fenidézett cikkében (590 1.) mondja: „Nekem ugy tetszik, Renan úr igen engedékeny a szent legenda irányában, s igen hajlandó Jézus neve alatt egy képzelt Jézust elfogadni, ki nagyobb és tisztább, mint bármi emberi lehetne, — trop facile á accepter sous le nom de Jésus un Jésus irnaginaire, plus grand et plus pur que rjen d'humain ne saurait l'étre. — Sacy űr mondá: ,,Ha Jézus Krisztus nem Isten Renan űr munkájában, de azért mégis Isten fia : igazán szólva, nem tudom: sem azt, miért? sem azt mik ép?" íme én megmondom, ha nem csalódom, mind azt miért ? mind azt mikép? Ha Jézus e könyvben egy különálló ember, fél Isten, és Isten fia, óriási arányú ember, ha az emberi nagyság legmagasabb csúcsára van állitva, ha benne összetömöttödve van mind az, mi természetünkben jó és felemelkedett, ha végre szerző nyilvánítja, miszerint Jézus nem leend feljülmulva, s minden századok hirdetni fogják, hogy az emberek jiai közt nagyobb sohasem született mint Jézus,2 ) — mind ezt, nézetem szerint, igy lehet leforditni: Jézus egyedül azon históriai ember, kinek nincs históriája. Másokban mi a valódi személyt — la personne réelle — ragadjuk meg; benne csak az eszményi személyiséget — le personnage idéal — érjük el." S a mi több Havet űr ez alkalomból idézi s mjntegy párhuzamba teszi Rousseaunak, minden bizonynyal az egyházi mint politikai ultramontanok nagy bámulásával találkozó e mondását: ,,Ha Sokrates élete és halála egy bölcsé, Jézus élete és halála egy istené: si la vie et la mort de Socrate sont d'un sage, la vie et la mort de Jésus sönt d'u n dieu."— Ha egy Renan, egy R o u sseau nem kételkednek Jézus isteni volta, nagysága felöl igy nyilatkozni, azelőtt meghajolni, miért az emiitett, ha szinte nem épen komolyan veendő szemrehányást, magukra vonták, — a fenforgó kérdés vitatásával együtt járó nehézségeket félreismerni nem lehet. De e nehézségeket közelebbről, és szorosabban meghatározva vegyük szemügyre. A kérdés, annak főkép egyházi oldalát tekintve, voltaképen a körül forog, hogy ha Jézus istenséget tagad-2) A mely szavak H a v e t idézett cikkében dőlt — ,cursiv — betűkből vannak szedve, Renan könyvéből vannak oda átírva, tehát Renan saját szavai. Megtalálhatók azok a könyvben pl. 18. 1. F i 1 s de Dieu 379. 1. sa naturedivine 448. 1. homine de proportions c o 1 o s s a l e s 449. 1. piacé a n plus s o m m e t de la grandeur humaine 457. 1. personne divine 458. 1. e n 1 u i s'e s t c o n d e n s é t o u t c e q u'i 1 y a de bonét d'élevé dans notre nature Ugyancsak 458. 1. inclinons nous devant ces demidieux. 459. 1. Jésus ne serapas surpassé: — — tous les siécles proclameront, qu' entre les fils des hommes, il n' en est pas né de plus grand que Jésus. Sz. F.