Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-04-03 / 14. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Alipótés szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. TUDOMÁNYOS KUTATÁS A VALLASBAN. IV. R e n a n könyve. (Vége.) Mi a három római irót illeti, ezek : C. Cornelius Tacitus, S v e t o n i u s és ifj. P1 i n i u s. Tacitus leirván a keresztyéneknek Nero alatt Kr. u. 64-b. történt első üldöztetését, kik Róma felperzselésével vádoltattak, és „gonoszságaikért gyűlöletesek voltak," megjegyzi: „hogy az akkor elnyomott veszélyes babonás hit" újra kitört, — a keresztyének azonban nem annyira az említett „gyújtás bűnéért, mintáz emberi nem ellen viseltető gyűlöletükért itéltettekel," — Svetonius, miután Nérónak némely kemény intézvényeit emlíli, hozzá teszi: „a keresztyének, egy üj és igen gonosz babonás hitet valló emberek halállal büntettettek."'2 ) Tacitus és Svetonius e két nevezetes helye arról igen világos bizonyságtételt teszen, hogy akkor Rómában a keresztyén vallás és tan felöl mi volt a közvélemény. Kétséget nem szenved, hogy midőn a keresztyéneket veszélyes és igen gonosz babonás hitű kért, valamint az emberi nem irányában viseltető gyűlöletükért büntették, ez azért történt, mivel azon űj tant vallók, bibliai kitételt használva, „a bálványimádás utálatosságától és gonoszságától" elfordullak ; azon emberekkel, kiknek oly képtelen és babonás vallásuk volt, nem társalkodtak, tölök egészen különváltak, s igy a z uralkodó néphittel a legélesebb ellentétben állottak, azt megvetették és magukviseletükkel mintegy kigúnyolták. S mi vott a görögöknél és rómaiaknál a néphit, vagy cullus egyik fő-eleme? Élő embereknek, főkép fe-„Quos per flagitia invisos, vulí-us Christianos appellabal"—„repressa in praesens exitialis superstitio rursus erumpebat," — haud perinde in crimine incendii, quum odio humani generis convicti sunt." — Tacitus Annál. L. XV. 44. — „Afflicti suppliciis Christiani, genus horninum s u p e rstitionis novae ac malefica e." Svetonius: Nero c. 16. Sz. F. jedelmeknek apotheosisa, istenitése, kik már éltükben isten gyanánt tartattak és iinádtattak, holtuk után pedig az istenek közzé felvétettek. Igy pl. a földről eltűnt, az égbe felragadott, de majd Proculus Juliusnak megjelent Romulust — mint Livi us irja, ,,a rómaiak mindnyáján mint istent idvezelték," — Deum Deo naturn salvere universi Romulum jubent. (L. I. 16.) igy lett Julius Caesar „isten" a maga városában9 3 ), igy nevezi Horatius Augustusi „istenek ivadékának" kihez imádsággal s vallásos szertartásokkal folyamodnak,9 4 ) V i rgilius pedig „istennek/' — Deus nobis haec otia fecit,9 5 ) s mint Tacitus irja, a nevezett császár halála után, tiszteletére f ,templom és vallásos szertartások" határoztattak 9 6 ), nem kevésbé Svetonius emlékezetbe hagyta, miszerint Caligula magának templomot építtetett, külön papokat és áldozatokat rendelt, s 1 a tiurni Jupiter neve alatt tiszteltetett;9 7 ) stb. E szerint miután a római nép hite szerint élő, mint meghalt emberek istenek gy'anánt tiszteltettek, sőt imádtaltak, képtelenség volna gondolni, — ezt csak mint példát, nem mint hasonlatosságot mondom, s szükségtelennek vélem, a kettő közötti nagy külömbséget fejtegetni, — hogy a rómaiak a Kristust istennek tartó és imádó keresztyének vallását újnak, valamint veszélyes és gonosz babonának mondották volna, sőt inkább éppen döntő erősségnek lehel tekinteni, miszerint azon időben Kristus istensége keresztyén tan és hitágazat nem volt. — Végre Jézus istenségének védői kiváló súlyt fektetnek ifj. Plinius azon levelére, melyben Trajanus császárt a bithyniai keresztyének elleni nyomozás eredménye felől tudósítja, s többek közti 93 ) Caesar in urbe sua Deus est. Ovid. Metamorph. L. XV. 748. Sz. F. 94 ) Divis orte bonis, — — — — — — — —» — Te mensis adhibet Deum, Te multa prece, te prosequitur raero Defuso pateris. — — — — — — — Horat. Carm.. L. IV. Od. V. 1. 32-34. Sz. F. 95 ) Virgil Bucol. I. 6. Sz. F. '«) Tacitus Annál. I. 11. Sz. F. 9') Svetonius Calig. 22. Sz. F.