Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-03 / 14. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Alipótés szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. TUDOMÁNYOS KUTATÁS A VALLASBAN. IV. R e n a n könyve. (Vége.) Mi a három római irót illeti, ezek : C. Cornelius Tacitus, S v e t o n i u s és ifj. P1 i n i u s. Tacitus leirván a keresztyéneknek Nero alatt Kr. u. 64-b. történt első üldöztetését, kik Róma felperzselé­sével vádoltattak, és „gonoszságaikért gyűlöletesek voltak," megjegyzi: „hogy az akkor elnyomott veszélyes ba­bonás hit" újra kitört, — a keresztyének azonban nem annyira az említett „gyújtás bűnéért, mintáz emberi nem ellen viseltető gyűlöletükért itéltettek­el," — Svetonius, miután Nérónak némely kemény intézvényeit emlíli, hozzá teszi: „a keresztyének, egy üj és igen gonosz babonás hitet valló emberek ha­lállal büntettettek."'2 ) Tacitus és Svetonius e két nevezetes helye arról igen világos bizonyságtételt teszen, hogy akkor Rómában a keresztyén vallás és tan felöl mi volt a közvé­lemény. Kétséget nem szenved, hogy midőn a keresztyéne­ket veszélyes és igen gonosz babonás hi­tű kért, valamint az emberi nem irányában vi­seltető gyűlöletükért büntették, ez azért történt, mivel azon űj tant vallók, bibliai kitételt használva, „a bálványimádás utálatosságától és gonoszságától" elfor­dullak ; azon emberekkel, kiknek oly képtelen és babonás vallásuk volt, nem társalkodtak, tölök egészen különváltak, s igy a z uralkodó néphittel a legélesebb ellentét­ben állottak, azt megvetették és magukviseletükkel mintegy kigúnyolták. S mi vott a görögöknél és rómaiaknál a nép­hit, vagy cullus egyik fő-eleme? Élő embereknek, főkép fe-„Quos per flagitia invisos, vulí-us Christianos appellabal"—„repressa in praesens exitialis su­perstitio rursus erumpebat," — haud perinde in crimine incendii, quum odio humani generis convicti sunt." — Tacitus Annál. L. XV. 44. — „Afflicti suppliciis Christiani, genus horninum s u p e r­stitionis novae ac malefica e." Sveto­nius: Nero c. 16. Sz. F. jedelmeknek apotheosisa, istenitése, kik már éltükben is­ten gyanánt tartattak és iinádtattak, holtuk után pedig az istenek közzé felvétettek. Igy pl. a földről eltűnt, az égbe felragadott, de majd Proculus Juliusnak megjelent Romu­lust — mint Livi us irja, ,,a rómaiak mindnyáján mint istent idvezelték," — Deum Deo naturn salvere universi Romulum jubent. (L. I. 16.) igy lett Julius Caesar „isten" a maga városában9 3 ), igy nevezi Ho­ratius Augustusi „istenek ivadékának" kihez imád­sággal s vallásos szertartásokkal folyamodnak,9 4 ) V i r­gilius pedig „istennek/' — Deus nobis haec otia fecit,9 5 ) s mint Tacitus irja, a nevezett császár ha­lála után, tiszteletére f ,templom és vallásos szertartá­sok" határoztattak 9 6 ), nem kevésbé Svetonius em­lékezetbe hagyta, miszerint Caligula magának temp­lomot építtetett, külön papokat és áldozatokat rendelt, s 1 a tiurni Jupiter neve alatt tiszteltetett;9 7 ) stb. E sze­rint miután a római nép hite szerint élő, mint meghalt embe­rek istenek gy'anánt tiszteltettek, sőt imádtaltak, képtelenség volna gondolni, — ezt csak mint példát, nem mint hason­latosságot mondom, s szükségtelennek vélem, a kettő közötti nagy külömbséget fejtegetni, — hogy a rómaiak a Kristust istennek tartó és imádó keresztyének vallását új­nak, valamint veszélyes és gonosz babonának mondották volna, sőt inkább éppen döntő erősségnek lehel tekin­teni, miszerint azon időben Kristus istensége keresztyén tan és hitágazat nem volt. — Végre Jézus istenségének védői kiváló súlyt fektetnek ifj. Plinius azon levelére, melyben Trajanus császárt a bithyniai keresztyének el­leni nyomozás eredménye felől tudósítja, s többek közti 93 ) Caesar in urbe sua Deus est. Ovid. Metamorph. L. XV. 748. Sz. F. 94 ) Divis orte bonis, — — — — — — — —» — Te mensis adhibet Deum, Te multa prece, te prosequitur raero Defuso pateris. — — — — — — — Horat. Carm.. L. IV. Od. V. 1. 32-34. Sz. F. 95 ) Virgil Bucol. I. 6. Sz. F. '«) Tacitus Annál. I. 11. Sz. F. 9') Svetonius Calig. 22. Sz. F.

Next

/
Thumbnails
Contents