Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-03 / 1. szám

'^d 1. PROTESTÁNS >B<A 8YHAZI SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 00 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évte 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. I VISSZAPILLANTÁS 1863-ra. Lefolytak végre napjaid 1S63-ik év! De szomorú emléket hagytál hátra! De sok panaszunk volt reád kezdettől végig! Hol kezdjük, ha elakarnók sorolni azon sok bajt, nyomort, melyet rövid 365 napod árasztott egész hazánkra, esrvik szélitől a másikig? Elővevél tán minden természeti elemet, hogy reményeink mindegyikét sorral meghiúsítsad, hogy midőn búcsút veszesz tőlünk csak egy „Isten hozzád1

' se keletkezzék öröm s reménytől kopár szivünkön. De rosz év valál 1863! .... Nem! Hagyjuk e panaszokat e világ fiainak, mi tudjuk, hogy ez év is azon jó Igentől jött, kitől a boldog évek jönnek; mi tudjuk, hogy Isten kezében a rosz is jó; — mi legroszabbnak látszik, tán az szolgál leginkább javunkra. Tán a megkövéredett szívnek szüksége volt e sovány évre; — a kemény nyakú nemzetségnek a csapások ez évi hosszú sorozatára ? Ha a jó napokban elfeledkezénk, talán a rosszakban megemlékezünk arról, ki nekünk oly sok jót adott; — eszünkbejut az ember kicsisége, tehetetlensége, — s a felettünk levő erő végtelen hatalma? Mi köszönettel vesszük Isten minden adományát, mi hálát rebegünk most is, midőn megválandók vagyunk e sok könnyet facsart, — sok sóhajt és jajszót okozó 1863-ik évtől. Annyival inkább is, inert hisz újra tapasztalhatánk, hogy Isten midőn egyik kezével sebez, a másikkal gyógyit, — ha egy helyütt sujt, x másutt vigasztal. Ha világi ügyeinkben mindenütt nyomor, s csapással, jajkiáltások\al találkozunk, — vallási és egyházi életünkben tán több örömet lelünk, itt tán találkozunk, ha ne ín teljesen kielégítő gyümölcsökkel is, de sok nemes csirával, melyekből egy boldogabb jövő virágozhat elő; sok oly intézkedéssel, jelenséggel, melyek egykor egy szebb kort szülendenek; — és az elbúcsúzó év egyházunk krónikájában ha nem lesz is aranybetűkkel ölökitve, de nem is gyászlapra festve. Tekintsünk vissza a lefolyt év eseményeire, — tartsunk rövid szemlét vallási s egyházi életünk mozzanatai felett, s igazolva leend állitásom. Elsőbben is egyházunk veteményes kértéit az iskolákat tekintve: Népiskoláink messze vannak ugyan a tökély magas fokától, s nem kis idő kell, mig e tekintetben külföldi testvéreinket megközelíthetjük : de még is ki tagadhatná, hogy a közelebbi 5 — 6 év alatt óriási lépések tétettek e tekintetben, ha az eredmény nem oly nagyszerű is, mert hisz egy két évtől ki is várhatná ezt, — de azon uj irány, uj szellem, mely népiskoláink életében, fejlődésében észrevehető, nagyszerű eredményt sziilend. Már csak maga az kiszámithatlan hatású, hogymint az egyháztagok, mint magok a -tanítók kezdik érezni a népiskolatanitóhivatal magasztos hivatásátf fontosságát, és hogy ennél fogva mindkét részről buzgó intézkedések tétetnek ez osztály kellő kiképzésére p. o. tanitóképezdek alapittatnak, mind jo\)ban-jóbban szerveztetnek, egyházmegyei, kerületi tanügyi bizottságok, tanitó-egyesületek, értekezletek alakulnak; minél alkalmasabb tan-s vezérkönyvek készíttetnek, tanszerek p. o. földabroszok, tekék szereztetnek,-stb. már ez magában szép reményekre jogosit. E szellemben s intézkedésekben nem fegyveres' Minervák ugrottak elő 1