Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-03-20 / 12. szám
Az első tekintetre azért e négy írót oly becses, mint a hitelesség el nem vitázható kritériumaival biró kútfőnek kellene az őskeresztyénség történelmére nézve tartani, midőn kettő éppen tanítványa volt Jézusnak, vele élt és működött, a más kettő hasonlag az apostoli korból való. De a dolog a valóságban egészen máskép áll. Maga Renan helyesen jegyzi-meg; a mondott irók neve koránt sem azt fejejezi-ki, miszerint őket kelljen azon evangyéliomok szerzőinek tartani, mert a tudva lévő kifejezés, pl : ,,Szent Máté irása szerint való evangyéliom" csak azt jelenti, hogy ez iratok az illető apostolok, vagy ezek követőitől származott traditiokból, szóbeli emlegetésekből merittettek, és igy hitelességükre nézve, egészben véve, azok tekintélye által fedeztetnek. E szerint mivel nem Jézus azon tanítványaitól vagy ezek követőitől származtak, kiknek nevét homlokukon viselik, — bár külömben igen nagy becsesel bírnak, — nem közvetetlen és első rendbeli kűtfök, hanem csak másod rendben álló okiratok. Azonkívül továbbá nem zsidó, tehát azon nyelven, a mit Jézus és az apostolok beszélitek, de görögül vannak írva, e körülmény is olyan, hogy az evangyéliomok cimszerüségét nem neveli, ha külömben is az iránt ma már semmi kétség se forogna-fen, hogy ezen evangyéliomok mostani szerkezetükben nem elébb mint az első század vége felé, részint még későbbre is készültek. Figyelmei, és pedig kiváló figyelmet érdemel e részben azon körülmény is, hogy főkép a synoptikusok számos helyekben és adatokra nézve csaknem szóról szóra egyeznek, közléseikben teljesen egyformák, s viszont több helyekben egymástól lényegesen eltérnek, annyira, hogy tényeket küiönbözőleg irnak. Honnan jő e csudálatos, és ily szembeszökő ellenkezés ? miért a tudomány szempontjából, egészben véve, sem azt nem lehet állítni, miszerint az evangyéliumokat azok írták, kikről neveztetnek, sem pedig azt, hogy nem ők irták. Ez ellenmondás kimagyarázására nézve ma már alkalmasint el van fogadva göttingai tanár E i c h h o r n hypolhesise, miszerint volt egy úgynevezett és héber nyelven irt, de elveszett ős evangyéliom, — Urevangelium, — mi az evangyéliomi elbeszéllések első és közvetetlen kutforrásául szolgált, a miből tehát az evangyelisták merítettek, mivel azonban a fenemiitett ellenmondást ez meg nem fejti, berlini tanár Schleiermacher véleménye is helyeslést nyert, hogy azon írott ősevangyéliom mellett Jézus életéről, működéséről annak tanítványai és kövelői köréből származó különböző szóbeli emlegetések is maradtak és tartattak-fen az első keresztyén községek keblében, s az evangyéliomok compilatorai mindkét rendbeli, u. m. irott és traditionalis kútfőt használván, ebből a fenemiitett egyezés, valamint eltérés elbeszélléseikben érthető és természetesen következett. Egyébiránt az evangyéliomok, melyek mostani szerkezetük és alakjukban nem folyó és teljes, de csupán töredékes tudósítások, ily értelemben helyesen neveztethetnének „emlékiratoknak," mint e szót már használta isJustinus m a r t y r, jeles egyházi atya, ki Marc-Aurel uralkodása alatt Romában 165-b vértanu-halált szenvedett. Nem ide tartozik, de sokra is terjedne az evangyéliomok eredetére és mostani szerkezetére tartozó adatokat tovább fejtegetni, valamint az e részben tekintélyes irók részéről is felállított felette számos elágazó és lényegesen különböző nézetekre, hypothesisekre kiereszkedni, csak azt emlitem-meg, hogy Renan és Baur,8 2 ) a keresztyén őstörténelmi e legújabb és igen illetékes irói — egyik katholikus, a másik protestáns lumen ecclesiae — ezek is mondom, a fenemiitett kérdésben nem egyeznek-meg: Renan Márkot tartja annyiban legrégibb evangyelistának, mivel elbeszéllései az őskori egyszerűség bélyegét magukon hordozzák, Baur ellenben az elsőséget Máténak adja ; valamint Jánosra és Lukácsra nézve is eltérő véleményben vannak, haszinte Renan is elismeri a János és synoptikusok közötti tetemes különbséget, mire nézve Baur azt állítja, hogy az evangyéliomi történelem Jánosban is — bárki légyen annak szerzője, — lényegesen más mint a synoptikusok elbeszéllésében, — Renan pedig megjegyzi, hogy János „oly beszédeket ad Jézus szájába, melyeknek hangja, irmodora, folyama és tanai semmiben sem egyeznek a synoptikusoktól felhozott (Xoyia cimü) beszédekkel, e különbségért annál fogva közöltök választani kell, mert ha Jézus ugy beszéllelt, mint Máté akarja, akkor ugy nem beszélhetett, mint János azt neki a szájába adja. (Introduction p. XXIX.) Renan megjegyzi, hogy általában a négy kanonicus evangyéliom authentiáját, valódiságát elismeri. Azok szerint^ nem életirások, és nem is költött legendák, de legendaszerű biographiák, sa synopticusok történeti becse is különböző. Renan azért a mint jól látta, s érezte, hogy ilyen, egészben véve másod-rendű, külömben is egymással sokban ellenkező, és igy sok kifogásra alkalmat adó, a beléjük szőtt csudás és mesés elbeszéllések miatt az igazság minden kritériumával nem biró, s igy nem egészen biztos kútfőkből teljesen hiteles történelmet irni nem lehet, elég őszinte azt be is vallani, azért, mint mondja, az irónak ilyen okiratokat használva, csupán általános vázlatra kellene szorítkozni, külömben nem volna lehetséges minden kétséget kizáró müvet készitni ; azt sem hallgatja el, hogy a feljegyzett és részint terjedelmes beszédek — nem lévén akkor gyorsírók, — megtoldás nélkül nincsenek, általában nem szöveghűk, s az elbeszéllések részleteinek teljes bizonyosságáért sem kezeskedik. ,,E részletek" mondja, „betű szerint ugyan nem igazak, de egy felsőbb igazság szempontjából igazak, a meztelen igazságnál igazabbak, a mennyiben az igazságnak egy eszme magaslatára emelt beszéllö kifejezései" —• ces détails ne sont pas vrais á la lettre, mais ils sont vrais d'une verité supérieure; ils sont plus vrais, que la nue verité, en ce sens qu' ils sont la verité rendue expressive et parlante, élevée á la 92 ) Baur idetartozó munkája: ,,Das Christenthum und die christliche Kirche der drei ersten Jahrhunderte" — Zweite Ausgabe Tübingen 1860. 8. 23 — 26. 73 — 77. és 146 — 172 I. Renanra nézve itt megjegyzem, miszerint a belőle idézett helyek a tőlem használt párisi hetedik kiadásban, annak megjegyzett lapjain találtatnak. Sz. F.
