Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-06 / 10. szám

PROTESTÁNS GYHAZI ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és Ba«rb-ut«a saögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egésa érre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész érre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden es. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 njkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 njkr. A NÓGRÁDI EVANG. FŐESPERES ELSŐ HIVATALOS KÖRLEVELE. Nagyt. és tek. esperesség! Mi a reformatiónak örökösei vagyunk. Feladatunk: azon szellemi ágakat ápolni, melyek a reformátorok által az emberiség életfájába oltattak, hogy az nemes gyümölcsöt hozhasson, s a keresztyén világ viszsza ne essék azon szánandó állapotba, melyben emberi hagyományoknak hódolt, testét sanyargatta s a lelki gyámnokok fenyitékétől és átkaitól rettegett. Mi arra vagyunk hivatva, hogy azon tűzre, melyet az Űr a reformátorok által „bocsátott e világra,u

s mely oly szépen meggerjedett, mindig új meg írj szellemi gallyakat rakjunk, hogy az ne csak el ne aludjék, hanem a polgárisodás — és tökéletesbülés felé vezető úton, tisztább lánggal lobogjon s világítson még a késő maradéknak is. Szóval, rendeltetésünk, azon szellemi javak felett őrködni, melyek mint gazdagon kamatozó tőkék ránk szállottak, hogy azokkal hűségesen sáfárkodva, e földön az Istennek országát épitsük. Mily szép, mily dicső feladat! Szép és dicső kivált az egyházi tisztviselőkre nézve, kiknek hivatásuk, e munkában a dolgok élén állani, s egy nagyobb vagy kisebb testületet — szóval és tettel — buzgó cselekvésre felhívni. Miért is, ha a lélekismeretes ember valami íontosabb egyházi hivatallal tiszteltetik meg, annál komolyabban, higgadtabban fog a tájékozás szükséges munkájához, minél komolyabb s fontosa bb maga azon hivatal, melyet elvállalt. S a mi ily tájékozás mellett első, mire leginkább tekint, mit mindenek előtt fontolóra vesz: az nem lehet egyéb, mint nézni, váljon az idők, a viszonyok, melyekben a hivatallal megtiszteltetett, kedvezők-e, s v^rható-e a munkálkodás után siker, áldás és öröm '? Ha én már most ily szemlét tartok, ha hivatalos kodásom küszöbén egyházi életünk üterére tapintok, nem lehet észre nem vennem, miszerint az idők, a viszonyok és körülmények nem csak nem kedvezők, hanem felette mostohák is ; s hogy magyarországi evangyélmi egyházunk alig volt válságosb helyzetben, mint a mostani: hogy alig volt ido, melyben egyházi életünk mezején annyi ellenséges elemek dúltak volna, mint jelenleg. Eleven és tántoríthatlan h i t s b u z g ó vallásosság ugyanis kétségkívül a legbiztosabb nemtő az élet viszontagságai közt; legerősebb árboc a viharokban; legnagyobb vigasztaló a szenvedésekben: mert a kétségbeesés Örvényébe is hat, szabadító horgonyokat vet. S ha vissza tekintünk egyházunk történelmére — s látjuk, mint küzdöttek apáink fentartásáért, mint vérzettek és hulltak el, s mint nem ismertek kincset, dicsőséget, melyért csak egy eszmét vagy elvet is feláldoztak — s hitökhöz és vallásukhoz hűségtelenek lettek volna: nem győződhetünk-e meg, hogy az Isten őrködése s kegyelme mellett, egyházunk fenntartója, őrangyala, erős vára, csakugyan apáink tántorithatlan hite s egj'házunk iránti hűsége volt? Beteljesedett rajtok a szó teljes értelmében, mit Urunk mondott: „hogy ha. annyi hitetek volna mint a mustármag, ezt. mondanátok ímez hegynek : menj el innét amoda, és elmenne és semmi lehetetlen n^k volna nekték." 19 Ü ÖH