Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-28 / 9. szám

, 267 tévedéseket is megenged. Az uj szövetségi Íróknak a főcélra nézve teljesen elégséges hitelességét természeti képességükből, szándékukból és helyzetükből bizonyítják, megjegyezvén, miszerint innét természetesen nem következtethetjük, hogy minden apró tévedésektől mentek lettek volna. Itt ismét Socinnak sajátlagos gyakorlati szempontja tűnik ki. 0 előtte a keresztyénségben a világnak adott uj törvény a lényeges. Ennek felfogására tökéletesen elég volt az apostolok természeti tehetsége s erkölcsi hajlama. Ehhez nem kellett semmi különös adomány. Nevezetes még itt azon kérdés, hogy a socinianusok minő viszonyban gondolják az emberi okosságot a kijelentéshez ? Igaz ugyan, hogy a fönnebbiek szerint a vallás nem természeti, hanem az isteni igéből és isteni működésből származó, természet feletti. A vallás anyagi elve nem az okosságban, hanem egy magasabb kijelentésben rejlik, ettől nyervén elsőben mi is ismeretet Isten létéről és lényegéről; hanem más oldalról, mégis a benne lakó erkölcsi képességnél fogva — az okosság teljesen jogosult a kijelentés igazságainak fölfogására és igy a szentírás magyarázására. Ez elv alkalmazása nagy és elhatározó befolyással volt az egész rendszer alakitására. Régebben azt szokták szemére vetni a socinianusoknak, hogy minden hitbeli titokszerüség (mysteriosum) mellőzésével csupán azt fogadják el vallásigazságokul, a mi az okosság által felfogható. Ámde világosan fölvesznek ők is némely mysteriosus pontokat, p. o. hogy csak Krisztus isteni nagyságát, és föltámadását stb. emlitsük is. Azonban annyi igaz, hogy a socinianismus egész irányzatának és törekvésének a természetében rejlik, hogy a lehetőségig kevés megfoghathatatlant ismerjen el, és hogy minden positiv, természetfeletti utón kijelentettet oly oldaláról emeljen ki, a mely az okosság előtt is világos. A socinianismus elvül mondotta ki, — a melyhez azután szigorúan ragaszkodott — hogy a kijelentésnek semmit sem szabad tartalmazni, n mi az okosságnak ellenmondana. A keresztyénségben lehet természet-és ész-feletti, de semmi észellenes. A rationalesupranaturalismus által adoptált imez alaptétel hatotta át és idomította a socinianusok szentirás magyarázatát. Ez elv szerint az írásmagyarázatnak arra kellett törekednie, hogy bármely 268 bibliai hely magyarázata se legyen olyan, a mely az okosság bebizonyítható tételeinek, s azok valamely következményeinek ellen mondjon, hanem csak az lehet a helyes magyarázat, a melyből a gyakorlati okosság számára valamely nyereség (p. o. tanúság vagy a jóra való serkentés) származik. Socinnak és barátainak igen sok nyilatkozataik, — valamint azon egész mód is, a melylyel a szentirás minden helyeit kezelték, —mutatják, hogy ez elv mennyire uralkodott az exegesisen, s különösen azon helyek magyarázatánál, a melyek az általuk okosság — elleneseknek állított dogmák föbizonyitékaiul szoktak felhozatni. Innét az egész socinian-féle exegesisnek alárendelt függésben kellett lennie rendszerük philosophiai és dogmatikai előföltéteitől. — Bölcsészeti és dogmatikai nézeteik pedig minél távolabb voltak minden speculativ gondolkodástól, — s minél inkább csak a „józan emberi értelem" számára dolgoztak; annál közepesebb lett írásmagyarázatuk eredménye is. — Azonban a socinianusok exegesisének mégis meg volt az azon korban uralkodó s minden erőszakkal csak dogmatisaló exegesis fölött az az előnye, hogy körében szabadabb történeti- s nyelvészeti értelmezés (historico-philologico interpretatio) fejlett ki. Nem annyira a betűre és szóértelemre helyeztek súlyt, hanem inkább az egyes helyek szellemét, egybefüggését és a keleti nyelvhasználatot tartották szem előtt. E tekintetben exegesisük hasonlított Castellio magyarázataihoz. Másfelől azonban Ők sem maradtak meg a tisztán grammatico-histöriai magyarázatnál, hanem dogmatikai elméletük s emiitett exegeticai vezérelvük folytonosan bejátszott, s néha erőszakolt értelmezésre vezetett, főleg azon helyeknél, a melyek a gyakorlati okosság követelményeire vagy igen felhasználhatóknak mutatkoztak, vagy épen annak érdekében elvetendőknek tetszettek. Ekkép tünt föl a socinianusoknál már Socin idejében, a később Kánt korában a nagy protestáns egyházban is dívott exegetikai irány. Molnár Aladár. •f L ' 1

. r Mll'- ' '••j- -it (Folyt, kör.)