Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-14 / 7. szám

rény, mégis legnagyobb jutalmat, az elismerés cserkoszoruját szíves-örömest tűzi homlokára. Ne higyje azonban senki, mint már fentebb is megjegyzettük, hogy mi a közvizsgálatoknak határozott ellenségei volnánk. A nép, mely iskoláit létesítette és fentartja — azon, a dolog természetéből önként következő elv és dönthetlen igazság szerint, hogy bármely vállalat folytonos figyelemmel kisérése az alapító egyeseknek vagy testületnek kétségtelen jogai közé tartozik — méltán megkívánhatja azoktól, hogy müködésökről neki számot adjanak; annyival inkább, mert prot. egyházszerkezetünk már alapjában feltételezi, sőt követeli mintegy az egyes tagoknak a közügyek intézésébe való befolyását; minden titokszerüséget kirekeszt: a nyilvánosságot sine qua non-nak ismeri. A közvizsgálatoknak tehát, — ha minden egyebet tekinteten kivül hagyunk is, már csak a hívek önkormányzati törvényszerű befolyási jogának tiszteletben tartása, s a nyilvánosságra való tekintetből is — fenn kell m ar a dni ok; ugy azonban, hogy — miután azok, kivált vidéken, a hallgató és bíráló közönség egy és pedig legnagyobb részének, a szoros értelemben ugy mondatott köznépnek kivánatához és felfogásához képest utoljára is nem egyebek, nem lehetnek egyebek, mint gépies készséget tanúsító látványos mutatványok — s e a n ö v e ndékek elő haladásának, se a tanító működésének csalhat 1 a n mérszerei gyanánt ne tekintessenek. S épen ezért ezek mellett a g y mnasium okban Szükségeseknek sőt egyedül célra vezetőknek tartjuk a nyilvános szigorlatokat. Nem oly értelemben azonban, mint azok némely, p. o. a debreceni főiskolában három, négy évvel ezelőtt gyakorlatban voltak, hogy t. i. ugyanazon időben, különböző helyeken, különböző tudományokból, és pedig az egyes tudományokból egész vagy fél naponként egy-egy órai időszak alatt tartattak;— mert ezen esetben az illető elöljáróság vagy hallgatóság — csak egy helyen lehetvén egyszerre jelen,— figyelme annyira szétforgácsolódik, hogy a tanintézet tudományos állásáról biztos tudomást szereznie csaknem teljesen lehetetlen. — Igénytelen óhajtásunk szerint vidéki gymnasiumainkban a szigorlatok a templomi közvizsgálatokat megelőzőleg a tanteremben egy osztályra nézve legalább is egy, vagy ha az osztály népesebb, két egész nap az iskolai választmány s a miveítebb közönség jelenlétében tartandó oly vizsgálatok lennének, melyeknek célja egyrészről külön-külön minden egyes tanulónak a tanított tudományokban való jártasságának, előhaladásának felismerése s ehezképesti osztályzása; másrészről, hogy az illetőknek és illetékeseknek mód és alkalom nyujtassék arra, hogy a tanintézet belvilágába komolyabban bepillanthassanak. ' Mind a közvizsgálatoknak, mind az itt körülirott értelemben vett szigorlatoknak meg van tehát saját értelmök s jelentőségük; épen ezért fenállhatnak, sőt fenn is kell állaniok azoknak egymás melleit. Amazoknak a tanintézet, a közönség és nyilvánosság, — emezeknek a míveltebb osztály, s az egyes tanulók szorgalmának kiismerhetése érdekéből; megjegyeztetvén, miszerint a templomi közvizsgálatok, hogy a közönség figyelme a tanintézet iránt annyival inkább lekötve tartassék, minden fél év, — a szigorlatok pedig csak minden iskolai év végén; eszerint amazok kétszer, emezek pedig csak egyszer egy évben volnának tartandók. íme, ez szerény véleményünk a közvizsgálatokról és szigorlatokról, — melyhez annyival inkább ragaszkodunk, mivel ezt a tiszántúli ft. egyházkerület tanügyi választmányának a debreceni tanárkar véleményezése ellenében, — mely a közvizsgálatokat egészen eltörlendőknek, a szigorlatokat pedig fentartandóknak Ítélte, — kifejtett javaslatában is erősen támogatva találjuk. Áld ás a nevelés és tanítás szent ügyére! Békés, dec. végén 1863. Tanügybarátok. KÖNYVISMERTETÉS. Régi magyar ,. Vitézi énekek és elegyes dalok' a XVI. XVII. és XVIII-ik századbeli eredeti kéziratokból és régi szétszórt nyomtatványokból egybegyüjté s jegyzetekkel ellátta Thaly Kálmán. E műnek birálatos ismertetése nem tartozik ugyan lapunk körébe, de minthogy nemzeti irodalmunk múltja, s főleg nemzeti költészetünk termékei valláskülönbség nélkül minden magyar embert érdekelnek; nem mulaszthatjuk el, hogy e beeses, s a hazai lapok által eddigelé csak elismeréssel fogadott irodalmi újdonságra mi is föl ne hívjuk a t. közönség figyelmét. E gyűjtemény még közelebbről is érdekli a magyar prot. közönséget, annálfogva, mert sok oly vallásos színezetű költemények is foglaltatnak benne, a melyek ős elődeinknek az említett három század alatt átélt küzdelmeiből születtek meg, s vallásos érzelmeiket fejezik ki, és így nemcsak költészeti, hanem — nekünk — vallásos emlékek is. Egy ily szép költeményt a „Házi Kincstár" 4-ik számában fogunk közölni mutatványul. Szerző előre kijelenti, hogy a gyűjteményben, mind oly költeményeket vett föl, a melyek Toldy és Erdélyi gyűjteményeiben eddig vagy épen nem, vagy jelentékeny eltéréssel és más alakban közöltettek. , A két kötetben 54 k. nyolcadrét ívre terjedő mű ára 4 frt. ——— BELFÖLD. LOSONC. A losonci ág. ev. egyház mult hó 6- és folytatólag 10-én tartott közgyűlésén a pénztári számadások megvizsgálása és a tisztujjitás képezték a főtárgyakat.