Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-03 / 1. szám

val, mely tudományos irodalmunknak nem csupán nagyon érezhető, s pedig rég érzett hiányát tölti be, hanem tartalmi becsénél fogva — mint hisszük — maradandó nyeresége is leend. Az ujjabb korban, a tudás körének sokoldalú óriás kiterjedésével, a tudományos ismeretek roppant fölhalmozódásával, s a tudomány terén is mindinkább szükségessé vált inunkafóiosztással, — a tudománynak nemcsak uj ágai jöttek létre, hanem majdnem mindazon egyes tudományok, melyek hajdan a bölcsészet rendszerének alkatrészei voltak, ma már a philosophia köréből kiválva önálló s oly terjedelmes tudományokká emelkedtek, hogy saját köreikben ismét egyes számtalan tudományágakra válnak szét, p. o. csak a természeti tudományok roppant körét és sokféle ágait tekintsük is. — Sőt korunknak a tudományokban való bámulatos előhaladását sokan tán főleg azon körülménynek tulajdonítják, hogy az egyes tudományok fölszabadulva a mindent egyetemesítő, az emberi tudás egész teljességét egységes rendszerbe kifejtő bölcsészet gyámsága alól, a gondolkodó ész, minden kirámázott rendszerbe való kényszerítéstől megmenekülve kutat, szabadon gyiijti ismereteit, s minden további következményekre, vagy az egészszeli egyezetre való tekintet nélkül dolgozza föl a beszerzett anyagot. És innét könnyen származhatik a bölcsészeinek ama, — napjainkban divatossá vált ócsárlása, úgyhogy még az emelkedettebb nézetüek közé, lehet számítani azokat, kik legalább történeti jelentőségét elismerik, ugy vélvén, hogy a bölcsészeti szemlélődés a tudomány s általában az emberi művelődés kifejlődésében megtette szolgálatát, akkor, midőn összes ismereteink még belefértek egy szűk rendszer keretébe, s a coneret tárgyak csekély ismerete mellett elvont eszmékből való lekövetkeztetéseken évelődött és erősödött a gondolkodás. De ma már, midőn az ugynevezni szokott exact tudományok önálló nagykóruságra nőttek, s épen a tudományos buvárlat megoszlatása folytán jutunk naponkint meglepő eredményekre, uj meg uj fölfedezésekre, ma már a tudomány és művelődés előhaladásában elvesztette jelentőségét az elvont metaphysikai határozmányok rendszeres fejtegetésével foglalkozó philosophia. A tudományos buvárlat eme részlegesülése, az ismeret egyes ágainak a tudomány önálló köreivé emelkedése, kétségkívül nemcsak Örvendetes tanúsága ismereteink gazdagodásának és a tudomány nagyszerű emelkedettségének, hanem jelentékeny tényezője és biztositéka a tudományos műveltség sikeres tovább haladásának is. Azonban meggyőződésem szerint épen a tudományos vizsgálódásnak az ujjabb korban vett fordulatával van, és leend a rendszeres bölcsészeti gondolkodásnak az emberi művelődésben még fontosabb feladata, és nagyobb jelentősége, mint valaha volt. Ne felejtsük, hogy a munkafelosztás mint mindenütt, ugy a tndomány terén is magában szétesettségre, — az erők és nyert eredmények szétforgácsolására vezet. És a sikeres tovább haladásnak ép oly lényeges föltétele a felosztott munkának és eredményeinek egybefoglalt rendszeritése. A régibb kor tudományosságának egyik hiánya az volt, hogy a tudás egyes oldalait s általában a részleteket nem birta kifejteni, csak egyetemes elvek, általános tételek elvont megállapítására törekedett. A legujjabb korban pedig épen' a részletek kiemelésében, az ismeret minden egyes ágának kiaknázásában áll a tudományos mozgalmak fő iránya; valósággal a mikroskopiai vizsgálódás jellemzi általában napjaink tudományos törekvéseit. De épen az emberi tudásnak ekkép nyert s naponként szaporodó roppant sokoldalúsága, — helyesebben sokfélesége — teszi mind szükségesebbé az emberi tudalom egész teljességének, a részletek benső egybefüggésének rendszeres, az az bölcsészeti felfogását. A tudomány egyes körei bármely különfélékül tűnjenek is föl, de ugyanazon gondolkozó szellem terményei, s lényegében ugyan azon okosságnak különböző nyilvánulásaiban való megismerései. Ez az oka, hogy az egyes tudományok egymás iránt nem lehetnek közönyösek, hanem a tudásnak egy bizonyos körben való előmenetele okvetlen hat a tudomány egyéb ágainak kifejlődésére is, s minden egyes tudomány csak a többivel való benső egyezetében, a tudomány rendszerében egészül ki és nyeri sajátlagos jelentőségét. — Vatamint ez az oka, hogy az emberi tudalom egész rendszerét kifejtő bölcsészet a tudományos gondolkodásnak, nem csupán tetőzete, melybe a különféle tudományágakban szétágazott ismeretek öszpontosulnak, hanem voltaképen minden egyes tudományoknak kiindulási végalapja is, úgyhogy az egyes tudományoknak is jelentősége és jogosultsága a bölcsészeti vizsgálódás által igazoltatik. Igy p. o. a természeti tudományok egyszerűen a szemléletünk előtt közvetlenül meglevő természetnek megismerésével foglalkoznak, de már azon kérdésre, hogy miért észszerű, tehát miért szükséges magának a természetnek létezése ? nem a természeti tudományok, hanem a bölcsészet ad feleletet. Avvagy a történet, akár a theologia, egyszerűen vizsgálják az emberiség kifejlődését, s az embernek istenhezi viszonyát • de miért észszerű, tehát miért szükséges hogy az emberiség ne egyszerre érjen célt, hanem ezredévek küzdelmein, s az események lassú folyásán át közeledjék feladatához? létezik-e valósággal Isten, s iniért szükség az embernek vele vallásos viszonyban élni? ezen egész tudományuk alapját képező kérdések sem a lörténetnyomozó, sem positiv theologia embere előtt nem merülnek föl, hanem a bölcsészetnek kell reájuk feleletet adni.— Szóval az egyes tudományok előre igazul föltett s ezért általuk nem is bizonyított alapokból indulnak ki, holott a a vizsgálódó ész figyelmét semminek sem szabad elkerülni, s a gondolkodásnak, a szabed tudománynak világában semminek sem szabad igazolatlanul maradni. — És ez a bölcsészet jelentősége a többi tudományok között. (Folyt, ktiv.) PÁPA C: / KÖHYim ^ 2