Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-03 / 18. szám

tatják be tudatomnak, a mint valóságban vannak. Értelmi gondolkodásom végpontjánál hiszek egy azontúl fekvó' legmagasb értelemben, földi érzékeim által nem tapasztalható, nem képzelhető, hanem pusztán gondolható eszmevilágban. Ha az okok és okozatok láncolatán végig menvén, lelkem nyugtot nem talál s egy végokot követel, e követelt végok vagy az Isten, hitemnek tárgya, mert nem tapasztalat utján jöttem tudomására, hanem mert bizom benne, hogy a mit szellemem mint szükségképit követel, annak a valóságban megfelelő léte is van. I Ez a philosophiai hit, mely nélkül véges ismeretünk is alap- és cél nélküli lenne, és melyet épen azért a legkövetkezetesb, legbátrabb bölcsész Fichte is elismerni nem vonakodott. (E bölcseimi hitnek tehát ott van a helye, a hol értelmi ismeret nincs. A mit értelmileg tudunk, azt nem hisztik, hanem tudjuk; szintúgy a mit értelmileg ismerünk, nem hisszük, mert ismerjük. De ez annyira nem lehet lealacsonyitása a hívésnek,. hogy inkább azt kell mondanunk, a hívésnek íőelőnye abban van, hogy a hová értelmünk nem ér, ott kezdődik annak birodalma. Azonban mind ezzel a hí vés mivoltának felismeréséhez meg csak közel sem járultunk. Forduljunk tehát legelőször is a közélethez, és nézzük meg, mit értenek itt a hivés alatt. A közönséges nyelvszokás e szólásokat; gondolom ; azt tartom és hiszem csak nem egészen egyértelműeknek veszi, mindegyikkel oly tétel bevezetésére élvén, melynek elég ismereti alapja nincsen; mint midőn pl. azt mondom: gondolom azt tartom vagy hiszem, hogy eső lesz, az az oly jelenségeket látok a levegőben, melyek valószínűvé teszik, hogy esö lesz. Azonban ha szo_ rosabban vesszük a dolgot, azt látjuk, hogy a hi, szem szóval oly gondolat köttetik össze, mely társait nem illeti, s igy azt különösen jellemzi. Nézzük meg egy példában. Testvérem irt, hogy m e g 1 á t o g a t. A tényt, hogy testvérem irt, tudom és nevetséges volna azt igy ejteni: hiszem, hogy testvérem irt; de azt, hogy ura lesz-e a levelében adott szavának és csakugyan meglátogat-e, igy szoktuk ejteni: gondolom, hogy testvérem meglátogat, mert megírta; azt tartom, meglátogat testvérem, mert irta, végre; hiszem, hogy testvérem meglátogat, mert megírta. E három mondat közül az utolsó fejezi ki legtöbb biztossággal az állítást. Es mire alapítom azt? az irásra? — Hogyan? Hiszen az irás és utazás közt ok és okozati viszony nincsen ? Tehát az iráson kivül kell valaminek lenni, a mi engem .bensőleg kényszerit ama feltevésre és az abból folyó állításra.—Én testvéremet mindig szava tartó embernek ismertem, tehát bizom benne most is, hogy a mit Írásban megígért, azt teljesíteni is fogja. Bizonyos vagyok benne, megvagyok róla győződve, de nem külső, hanem benső erkölcsi okból, mely lelkemben bizalmat támasztott, melyhez én hűségesen ragaszkodom, azaz hiszem. Csakugyan a legtöbb nyelvekben is a szó, melylyel a tudat e nemének kifejezésére élünk, egyszersmind bizakodást, támaszkodást is jelent, igy a héberbe^ TPNn Kaiban: TPN megerősíteni , támasztani) jelent eredetileg támaszkodni, bízni, azután hinni, szintúgy a görögben 7riarsuscv a latinban fi d e r e , jelentenek először birni, aztán hinni; a magyar hinni is jelent hitelt adni, az az bízni és tulajdonképen hinni. Félreértik tehát a hivés mivoltát, kik azt a tudomás alsóbb fokának állítván, a gondolom*mal mindig egy természetűnek veszik. A gondolom nem teljes bizonyosságu oly állítás, mely valószínűségi észlelésen alapulván, a tudomásnak csakugyan alsóbb foka, mig a szorosb értelemben vett hivés külsőleg ugyan be nem bizonyítható, de a szellem természetéből folyó követelmények alapján elutasithatlan bizonyosságu oly tudomás, melyre erkölcsi életünk támaszkodik. Mint ilyes valláserkölcsi természetemben tényleg felismerhető: 1. hogy van bennem a jót föltétlenül akaró érő, van bennem szellem ; 2. hogy szellememnél fogva testi lelki hajlamaimtól függetlenül, sőt azok ellenére is, szabadon cselekedhetem; 3. hogy a szellem valamint földi létem alatt nincs annak föltételeihez kötve, ugy létezését is attól függetlenül földi létemen túl is folytatni fogja ; 4. hogy miután a mindenség előttem mint rendezett egész (xóafioq) tűnik fel s az érzéki lé-35*