Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-04 / 1. szám

Háromszéken Orbaiban dec. 3-kán tartatott meg a jelen iskolai év első tanitóértekezlete a ezofalvi ev. ref< egyházban, elnök Finta István, t. esperes Görög György t. jegyző Magyarosi Ferencz, t. ülnök Barthos Mihály urak és tizenegy néptanító jelenlétében, mikor is elnök atyánkfia megnyitó alkalmi beszéde jegyzőkönyvre tétetni határoztatott. Értekezletünk által megvizsgáltatott a ezofalvi fi- és leány-együttes iskola. Tanitó Sándor Mihály atyánkfia még csak most felgyűlt növendékei körüli igyekezete teljesleg méltányoltatott, de egyszersmind irányukban a hangkiejtés-és olvasásjegyekre való kellőbb figyelemfordilás ajánltatott. Olvastatott a főtiszteletü köz szent zsinatnak ez évi, népiskolákat illető határozata. Szolgál tudás és pontos megtartásul. Bemutatja elnök atyánkfia Gönczi Pál „irva olvasás tanitó" a, b, cjét. Bizottmánynak adatik át, a következő értekezleteni véleményezés végett. Előterjeszti elnök atyánkfia, hogy még egy korábbi értekezleti fölkérés folytán, elhozta azon kéziratbani dolgozatot, melynek cime: „Egyház szertartási káté, népiskolák használatára." Az erdélyi evangyéliomi reformátusok hit-elvei szerint készítette Finta István, pávai ev. ref. pap. Köröztetni határoztatott. Merültek még fel több, iskolaügyünket kisebb nagyobb mértékben érdeklő tárgyak, nevezetesen, hogy Írásbeli értekezések készítése- és felolvasására, határozatilag köteleztetik-e mindenik tanitó, mint ez a mult évben nagy haszonnal gyakoroltatott, vagy csak erkölcsi köteleztetés jilatt mindenkinek saját jó tetszésére hagyatik dolgozni vagy nem dolgozni ? Ez utolsó nyerte meg a többséget. Végül a jövő január havi,értekezlet Tamásfalvára tűzetvén ki, ottani tanitó Molnár Dániel meghívása folytán, elnökatyánkfia megköszönte az e. megyei t. elöljáróságnak megjelenését és becses részvétét, s ezzel az értekezletet mostanra bezártnak nyilvánította. F ..,. KÖNYVISMERTETÉS. EGY KIS FIGYELMEZTETÉS. A „Budapesti Szemle" XLIX. és L-ik füzete egy nagybecsű monographiával gazdagitá a magyar irodalmat, mely még e kitűnően szerkesztett szaklapban is kiváló becscsel bír. E monographia: „BodPéter élete és munkái" gr. Mikó Imrétől. Az irodalomban csak egyetlen aristocratia van: az, melyet talentum és tndomány teremt, keveset dönt, hogy gróf e vagy baró a szerző, semmi kíméletet sem kiván a korona, melyet a szerző visel. Legalább a kritika előtt semmi jogigénynyel sem bir. Mind a mellett milyen megindító van abban: hogy Erdély egyik mult századi szegény kálvinista papjának életét Erdély első (vegyük ész, tehetség, buzgalom, hazafiság és vagyon tekintetében) mágnása irta meg. Igaz, hogy e mágnás kitűnő iró, igaz hogy e főúr mindenütt elöl áll, hol valami hazai intézetről van szó, s az is igaz, hogy hivatosb erre nálánál senki sincs. Mind ez tény: de azért e tényben a vallás és irodalomszeretet fényes hódolatát látom. Nem tudtam e kimerítő életrajzot mély megindulás nélkül olvasni: a kitűnő iró annyi ügyszeretettel, annyi lelkesedéssel irta meg azt, hogy maga a fent nevezett körülmény e munkálatra nem kis varázst lehelt. A szerző nem csak tisztában van adataival — mi nála szokott dolog—,hanem oly szépen alakitá azokat egészszé, hogy e monagraphiát bizonynyal legszebb munkájának nevezhetni. Mind e nemben kiváló példány valóban megérdemlené, hogy külön lenyomatnék, könyvárusi uton árultassék, sőt terjesztessék a lelkészek között, nem csak mint követendő példa, hanem mint hasonlók készítésére buzdító munkálat. Épen ezért szabadjon a berekesztő lekes sorokat ide igtatni: „íme, ki volt Bód Péter : Pap és iró, tudós és hazafi, gyűjtő és feldolgozó hazafitalentum , a protestantisrnus élő kifejezése, a munkásság megtestesülése. — 0, úgy látszik, szándékának feladatát vette maga elé, tett egész nemzedék helyett, érzett és gondolkozott hitfelekezetéért. Ki közelitette öt meg valaha egyházunkban ? Tán egyedül Benkő. Ki haladta felül ? Alig az egyházalapitó Melius! s ami bámulást érdemel: mindent 24 év alatt.—'Igen, ez évek során jutott ö el a nemzeti irányú és alapú tudományosság s gyakorlati hazafiság nálunk eddig csak kevesektől elért magasságaig, a mi alatt egyszersmind életéne k is véghatárára érkezeit. — 1769. elején hunyt ö el m. igeni kedves megyéjében. — Sírját kinyomoznom nem sikerült; emlékkő nem jelöli azt... És a midőn ez aránylag oly rövid élet hosszú munkásságát végig nézzük, a benső részvét és tisztelet mellett, mely bennünk támad, megdöbbent lelkünkre ama kérdés fájó aggodalma nehezedik : Lesz-e még, s ki lesz ennek folytatója ? ki fordítja le az ő latin egyház-története 3 kötetét, s ki irja meg a 4-iket 1768-on kezdve? ki folytatja az Áthenást ? Tymbaulest ? Gellius Transylvaniust ? Polycarpust ? ki hozza le korunkig iskolánk történetét e rideg, ez anyagiság kedvelő korban? Hol van valami előkészület, ki ír, ki munkálkodik, ki tanulmányozza egyházunk s nevelésünk ügyeit?*)— Fájdalom! egy vigasztaló nesz sem hallatszik semmi felöl. Hallgatás,közöny,pusztaság egyházi életünk munkássági mezején. — Te szépen élt, egyházadért híven munkálkodott, s hazád tudósainak szent emléke megújításáért üldözőbe vett nemes férfi! tekints le ama dicsőültek köréből, a kiknek te oly méltó társa vagy; serkentsd fel, ihlesd vagy *) Felelet: Révész Imre. Szerk*