Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-08 / 6. szám

ennek története egykor megiratik. Mert ba'rmily kevés volt is ez, — mégis elég arra nézve, hogy kiköltse s meg érlelje azon magvakat, — mellyek a mennyei gazdának e szép földén elhintettek. Valóban nagy szolgálatot tehetne az aki egybe vetvén ezen időszaki, — vagy ezt megelőzött pár tized eseményeit kimutatná, hogy mennyire idomították ezek vagy torzították el az emberi érzéseket, sziveket s elméket, — s mi lett egyiknek s mi a másiknak közhasznú s örvendetes vagy szomorú s káros következése s eredménye. Engedje meg a t. olvasó .ezen eltérést kitűzött tárgyamtól ; ne kárhoztasson e talán helytelen elmélkedésért, — de én mint egyébkor ugy most sem tudtam — ezen idők határvonalai közt időzve s esak igen csekély s ugyszólva csak egyes homályos betűit vizsgálva azon történeteknek, melyek reánk nézve a 1. nevezetesebbek közé tartoznak — meg tagadni mintegy magamat. S nem tudtam elhagyni lélekben ezen tért anélkül, hogy lelkem el ne merüljön gondolatiban, — s egyebei úgy sem tehetve, egy ártatlan óhajtásban ne nyilatkozzék. Ugy látszik, hogy a gyöngyösi ref. egyház ezen idő alatt ngmLönérzetre ébredt, — s ilyenforma gondolattal tépelődött,; hogy azon két nagy városi templomok közül melyekben ők is még atyáikkal imádták a mindenhatót, — egyik őket illetné; rom. cath. testvéreikkel meg kellene osztozni ez örökségen. Annyival inkább igazságosnak gondolták pedig ezt mert rom. cath. attyokfiainak e nagy templomon kivül még egy kisebb templomok is maradna, — qz is nagyobb levén az ő általok 1591-ik évben a városon kivül köböl épített kis templomoknál. Ily célból folyamodnak 1605-ben Bocskai István fejedelemhez,—majd látni fogjuk mi eredménynyel; látni hogy mennyire telve volt annak szive szeretettel, lelke igazsággal. De látni egyszersmind azt is, hogy már ekkor menynyire kisarjadzott sőt erőt vett a vallásos gyűlölség az emberek szivében. K. P. V. Humillima Suplicatio Orthodóxor. Gieong i e o s i e rí. Kegielmes Urunk Feiedelmünk itilé szükségesnek hogj azt, miről reoviden s alazatosson keoniergeottunk Felgednek, beosigeosben jelenchiük. Kériuk az Zent Istenért Felgdet, ne itiljen telhetetleneknek bennünket, hogj az meghnevezet megjes Templomot kivániuk — kenzerilettunk Felghes urunk, mert akarmit mongjon az ellenkeozes fel, de kegmes urunk oly kichin kapolnachkank vágjon hogj be siem fér az giülekezet, az is pedigh az Waroson és Sarampon kivül vágjon, a hon a migh felelmesb volt az iedeö kirekezteottek bennünket, oltalmazott Isten hogj háborgatok miat nem romlottunk el — ezert annak eleotteis az idegen Feiedelmeket talaltuk megh, de kedvünk szerint való válaszunk nem volt. Seöt az mint mongja az ellenkezeő fel keótest teottek az idegen Feiedelmek keozeottük melljet mi nem tudunk, Immár pedigh mikor az Isten fia maga tiztessegeérl Felgedet kegmes termézet zerint való keresztjen Feiedelmünket eleő állata, nagj bízvást találtuk megh, kegmes valazunk is volt, melljert Fellgedöt Isten sok iokkal algja megh. Migh Felgedhez voltunk kegmes urunk, addigh az ellenkeozeo fel az Eghri Passa Urunkat futotta, meljert kenzerittetjük mijs az Feiged levelevel oda rnennj. s eönaga is az Feiged leveleert igen megbechülven, minekünk keresztjeneknek kevant valazt adott. Vévén kegmes Urunk ezunkben, hogj az ellenkeozeo fel felelte megh kemenjtette magát, értvén nemelljcknek heltelen zavokat és magok viselesét, hittük be az Zechieni vicekapitány urunkat, hogj keoztunk tanú legjen, de semmi indulatra sem mi, sem eo kegielmek okot nem altunk, hanem chak az Feiged paranchiolattjához tamazkodtunk. Mikor kegmes urunk minden dolgok véghez mentek volna, másnap ugy tért be az Hattvani Beek s az ellenkeozeo félnek ugy fogta pártját addig migh Feiged levelét látangja. Keonieorgunk azért Féltednek alazatossan az Istennek kedvejórt meghmutatolt kegjelmét Confirmállja, az megjes egjházban statuallja az orthodoxusokat, lészen a kivül eo nekik kett Templomok elégh nagj, az melljekben beférnek; melljert az zent Isten Feiged által elindított zabaditasat az ő egjügjü Ecclesiainak vigje véghez ugjan Feiged által. 1605. Felgellul kegmes valazt Varunk. VI. Stephanus Dei gratia Hungáriáé Transylv. Princeps et Siculorum Comes ele. Prudentibus et Circumspectis Judici primario Caeterisque juratis Civibus ac Universis in* colis et inhabitatoribus Oppidi Giongosi fidelibus Syncere nobis dilectis Salutem et gratiam nostram. Látván annak a giöngösi Respublicanak az ket fele Religiokk tuealasa miatt az ott levő két Templomok felöl való dissidiomokat — viszavonasokat, mint hogy ennek elölte abban az helljben a pontificiusok, kik Romai hiten vadnak Praevalealván a keresztjeneket, mindenik Templomtol elrekesztették volt. Most penigh Istennek kglmessegeből ez jelen való állapotba jutván nem engedhetjük megh azt hogj a keresztyének tel Ijesscggel Spoliaiusok legyenek Templomoktol; hanem lenne eo.nekik is a városban Istenünk tiszteletére való bizonjos heljek. Hogj azért a Contraversianak le csendesitesébe jo modott alkalmatossagot és utat találnank Tanacs ink és országunk egjenlő tetszeséből, a mint ez mostani Avticulusokban is nevezet szerént be iratluk, rendeltük azt hogj a két fél között az ott való városbeli két Templomok között, melljeket Sz. Bertalan és Sz. Ferencz Templominak neveznek, az első libera electio lenne a Pontificiusoké, úgj mint nagjobb pársé, azután a keresztyének a másikat mellj eó Számokra marad megh elegedvén elfoglalnák. Hágjuk azért'és parancsoljuk, hogj ez mi levelünk látván kglmetek edgj bizonyos napon es oraban eössze gjülvén bono modo et fine szép chendesseggel egyenesseggel és békességgel, a megnevezett Templomok között való prima electiot az Pontifi ciusoknak engedvén, a keresztyének is a másikat minden