Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-27 / 52. szám

tozunb Önnek, hogy ezt a páratlan jellemet és életet még mélyebben nem vetkeztette ki az ö természetéből. Az ön módszerével minden lehető lett volna; de az ön felemelkedett lelke és izlése sokszor visszatartóztatta az ön kezét. Mondhatnók, hogy az evangyéliomok Krisztusa az Ön szemeiben már csak azért is lehetlen és elfogadhatlan, mivel kivül áll azokon a törvényeken, melyeket az ön mindennapi tapasztalása állított fel, és igy ön nem tehetett egyebet, hanem egy hypotheticus Krisztust állított össze, a ki ha nem históriai, de lehetséges legalább. Ugy de, vajon lehetséges-e az ön Krisztusa, s vajon elfogadhatók-e a szentségnek és az erkölcsi szennynek ama szörnyű ellentétei, a melyekben ön látja öt? Oh kétségkívül, a história^ a magunk és mások tapasztalatai bizonyítják, hogy mennyi aljas és vétkes elem létezhet ugyanazon szívben egyszersmind a legtisztább a legnemesebb vágyakkal, törekvésekkel. Kétségkívüli, hogy ugyanazon ember felváltva nagyon magasra emelkedhetik és nagyon alá sülyedhet. Tudom azt hinni, hogy Mahomed lehetett egyszersmind csaló és bizonyos tekintetben igazán vallásos reformátor: hogy ő bizonyos dolgokban lehetett nagyon is megvetendő, noha más tekintetben szellemdűs ember volt. A história tele van ily ellentétekkel. De azt soha se láttuk, hogy egy oly nagy, oly szí-. lárd és oly szent egyén, minőnek ön festi Jézust, magát nyomorú szemfényvesztővé tétetni engedje tanítványaitól. Ugy látszik, hogy ön az ő jellemét némelykor merőben önkényesen foltozza ki. Micsoda ez az esztelen és hivékeny mester, a kivel az ő tanítványai és néhány no játékot üz, a ki ezek ösztönzésére hazudik és csal; a kit a maga számára hitel-szerzés szüksége gyalázatos rászedésekre ragad, s a kivel szemben szabadságot veszünk magunknak, hogy neki minden méltóság nélküli fogásokat tulajdonítsunk? Az evangyéliomban azt látom, hogy Jézus mindig és pedig magosan uralkodott az ö környezetén, • látom, hogy erkölcsi tekintélylyel királyilag függetlenül itél, helyesel vagy hibáztat; hogy teljes szilárdsággal válaszol, mindenkinek, a ki tanácsolni vagy öt kormányozni akarná, — Máriának Kanaban, Jánosnak és Jakabnak a samariai városban, Péternek, midőn mestere halálának kijelentésén megbotránkozik. Annyira felette áll környezetének, hogy mindegyre félreértik; hol látja ön, hogy ő elnézné, hogy neki olyan címeket tulajdonítsanak, a melyekhez nincs joga, hogy a vak koldus legnagyobb örömet okozna csupán avval, hogy Dávid fiának köszönti, hogy ö csodákat tettessen s félig meddig főszerepet játszódjék egy nemtelen komédiában, a Lázár nern valódi feltámasztásában ? Ez az utóbbi episode, drága barátom, szennyfolt az ön könyvében. Hát, ugyan miért nem mondta ön sokkal inkább e feltámasztásról, hogy az egész merő legenda, mese ? De kegyes csalást csinálni belőle, e gyalázatos uiystiíicatioban Jézusnak több mint beleegyező szerepet adni, annyi mint öt egész a nemtelenig lealjasitani. Ez a lap nincs önhöz illő magasban; nem a mi korszakunkból való; ama nagyszerű művészet dacára, melylyel ön az előadásban a hatást apasztotta, mégis ahoz a hiteltvesztett iskolához ilő, melyet méltán neveznek elavult aljas rationalismusnak. Paulus a theologos ez előtt félszázzal igy csinált korcsomacéget a Jónás cethalából, melyben a próféta három napig tanyázott, vagy tudori méltósággal igy magyarázta ki, hogy Jézus nem a tengeren, hanem a tenger mellett (a parton) járt, a min világos, hogy nem bámultak volna a tanítványok. Hagyjunk fel e kisszerű fogásokkal, melyek sem a história méltóságával, sem a tudomány tekintélyével nem birnak. Ne kölcsönözzük a nézöjáték-gvártóktól azokat a nyomorú fonalszálakat, melyekkel rángatják az ő képtelen személyeiket, s legyünk több tisztelettel a tanulmány ily szépséges és szent tárgya iránt. Megvallom, hogy én inkább kedvelem az ön elméletét mindennemű csodák teljes lehetlenségéről, s ha a kérdésben forgó elbeszélésben az ön haladását a históriai igazság számtalan és meglepő vonasái gátolják, találjon valami jobbat az efféle gyarló fogásoknál. Jól tudjuk, hogy Jézus félig-meddig való kimentésére egész rendszerével állanak elő az őszinteségre vonatkozó casuisticus megkülönböztetéseknek. E szerint hát nekünk önnel együtt szükségeskép el kellene ismernünk, hogy az őszinteség keleten és nyugat halavány napja alatt, nagyon különböző dolgok. Megálljunk, kérem szépen. Hova vezet ez minket? A casuisták, Sanchez, Saurez, Escobar, szint ennyit mondottak mind azokról az erényekről, melyek kényelmetlenek lehetnének nekünk és azokról a vétkekről, a melyek vonzóknak tetszhetnek. Itt már nem csupán a vallás, hanem az örök moralitás forog kérdésben, és nem Jézus kapja a döfést, hanem az olvasóban az eredeti loyalitas. Ha Jézus arra szorult volna, hogy érette boszut álljanak rajtunk, avagy nem eléggé meg volna-e boszulva evvel ? Nem tudjuk-e mennyire határos a túlzott subtilitas minden elvek felbomlásával ? Madame Sevígné azt kérte : bárcsak valaki vastagitná meg egy kissé a vallást az ö számára, mint a mely a Jansenisták, quietisták és orthodoxok között nagyon is légnemüvé s megfoghatlanná vált volt. Ez oly gyönyörű könyv annyira sajnálandó lapjáról hivatkozom írója jellemére. Ön megszoktatta barátait és olvasóit, hogy önben azt a meglörhetlen loyalitást üdvözöljék, a mit itt az ön tolla alatt némileg fellegessé és ingataggá válik. Ne vitassa hát ezt el Jézus Krisztustól! Ha volt valaha küzdelem szélesen kiterjedő, nyilt, merész, és emberi szempontból nézve, heves, kétségkívül ama küzdelem az, melyet ö egész pályáján s mindenek felett Jeruzsálemben tartott fenn a phariseismus ellen ; ne vegyítsen ön e közé nyomorú fogásokat és gyáva engedékenységet. Ón ezáltal ellenmondásokba, Iehetlenségbe hagyja magát sodortatni s hogy meneküljön a természetfelettitől a szörnyetegszerübe esik. Általában azaz eredeti és életszerű fensöség, mely lyel ön az idvezítő Galileában való munkásságát tárgyalja, apadóban van attól kezdve, a mint közeledik az ö jeruzsálemi utolsó tartózkodásához. Nemcsak azért, mivel setétebb lesz a tárgy ; holott minden életiró izgultabb lesz a mint a catastrophához közeledik, s egészen természetesen