Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-12-20 / 51. szám
íoronynyal fedél alá került, s nov. 5-én tartottam benne — habár ajtó, ablak nélkül — az első imádságot. A mintegy hétszáz aranyba kerülő épületért felénél több részben adósság terhel. Most jő a fizetés ideje, s midőn híveink szegé nységökhöz képesti áldozataikat meghozzák: én reménységgel a mennyei gondviselésre nézek, ki remélem, a jók és kegyesek által nékem módot nyújt, hogy e szent épületérti tartozásomat kifizetvén, hálával dicsérjem öt, és menjek és haladjak előbb és előbb a pályán, melyet az evangyéliom és magyar nemzetség érdekében 0 szent Felsége előttem nyitott, és nyitva tart, mindé n-ne ííi 11 ÍJ kadályok s törvetések dacára is. A nyár és ősz terhe testben lélekben kimerített. Nyugodni kellene, a törékeny testrei ügyelet s okosság is ezt javallná; de nem lehet, még nincs végezve a kötelesség. Moldvába kellene mennem, Galac és Szászkut hív* szükség és nyomorúság kiáltanak onnan felém. Kellemetlen üt és idő van, de megyek; mivel? még van, ki néhány forintig megemberel; s a gondviselés is hogysegit? A nyáron a posta szekérről elveszett holmimért nem is várt kártérítést kapok, s íme azon állapotba jutottam, hogy szándékomat valósíthatom. Annyi törődések után hála Istennek hogy Galacon vagyok. Ezen uj egyházunk híveit, kik megjelenésemet sürgölék : szokott lelkesedésükben találtam. Mivel a múltkori szállás kissé távol esett a város központjától : iskola- s imaház helyiségeül más szállást fogadtak, évenkint ötven aranyért, melynek felét ki is fizették. Galaci községünkben meglepő azon komoly keresztyén s hazafiúi öntudat, mely a tagokat az önfentartás s a nemzetiség megmaradása s becsültetésének szent munkájára lelkesíti. Kifejezték most is azon óhajtásukat, vajha mielébb hozzájok mehetnek, magam építeni közöttök Isten országát. De ennek ideje még nem jött el. Pár év kell mig idáig juthatok, s itt működhetem, ha ugyan azon lelkesedés, mely ezen missio ügyét felöleié s engemet segit: állandóan inegmaradaud. Az egyház s a nemzeti érzés alap tűzhelye mindenütt, — de különösen itt elszórt magyarjaink közt, az iskola levén : nagy örömömre szolgált, hogy a galaci iskola, melyet én annyi gond és fáradsággal plántáltam, mióta ott hagyám, csaknem kétannyira növekedett. Most a gyermekek száma ötvennégy. Tanulnak magyarul, németül, olábul. A nőgyermekek külön női munkákra is taníttatnak a tanítónő által. Buzgólkodtak tanitó és elöljáróság az iskola gyarapításában, s áldás volt a buzgólkodáson. Én nem győzök eléggé hálát adni Istennek galaci híveink lelkességéért, mely közt mint kitűnő szép példa áli, hogy egy Szabó József, kerekes atyánkfia, előjött nehéz körülményei miatt egyházi tartozását kellő időre befizetni nem birván: arany pecsétgyűrűjét tette zálogba, két aranyig s tartozását mégis befizeté. Az ily igazán lelkes tetteket, ezután felmutatni nem tartózkodom, hogy kitűnjék otthoni hitsorsosink, s ezen missiót segélő fentarló kegyesek előtt, miszerint itteni hit-és vérrokonaink egyházaik, iskoláik érdekében tölök telhetőleg buzgólkodnak; mélyen érezvén a vallási és nemzeti elhagyalást: a pusztulás örvényéből minden erővel igyekeznek kiszabadítani magukat s a jövendő ivadékot, ha ugyan a bujdosás és száműzetés évei még be nem telnek. És ha oly nagyobbszerü áldozatokra minők parochialis helyvétel, templomok, iskolák építése, gyenge erővel nem képesek, mert a nagyobb rész alig hogy élhet: ez nem rajtuk múlik ; ők mennyit birnak megtevén: a többiért azokhoz fordulnak, kik a vallási és nemzeti öntudatot bennök a végpusztulástól megőrizni kívánták ezen magyar missió ügy pártfogolása által. Keserű kenyér a hontalanság kenyere; idegen föld, ismeretlen halmok bujdosásai közt pusztul és vész a lélek; s ha töredezett érzéseit, honszerelmének szétbomló koszorúját egyház és iskola fentartásában óhajtja meg-megtartani: segéljétek a nyomorúság közt is magát el nem hagyott élni vágyót, hogy megmaradhasson a haza javára egy talán szebb jövendőnek! Isten velünk örökké ! Galac, nov. 12. 1863. Czelder Márton. KÉRELEM A MOLDVA-OLÁHORSZÁGI MISSIÓ RÉSZÉRŐL ! i Folyó év elején a moldva-oláhországi missióban lévő ploesti egyház számára iskola s templom épithetésre a magyar és erdélyi főtiszt, superintendens urak utján egy ,,esdö szót" bocsátottam azon lelkes egyházak és hitsorsosokhoz, kik a missió ügyét vallási s nemzeti tekintetekből pártfogolni, az elhagyatott lelki szegényeken segíteni a nehéz időkben is szent kötelességül ismerik. A körülmények kényszeritettek, hogy a kegyes adományokat be nem várva, megkezdjem a ploesti iskola építését, mely hála a mindenek urának, fedél alá került s ha egészen készen nincs is, beleköltözhettünk. Azonban az épités 2/3 -dával mintegy négyszáz s néhány arannyal tartozom s azt 3—4 hó alatt le kell fizetnem. Midőn nem győzök eléggé hálát adni Istennek, ki e missió szent ügyét hazai hitsorsosaink szívében meggyökerezte annyira, hogy a nehéz idők dacára is nem mulasztják el áldozataikat a szegény oltárra hozni: testvéri bizodalommal járulok a főtiszt, superintendens, nagytiszt, lelkész urakhoz, s egyes pártfogó kegyesekhez, hogy az esdő szóra gyűlt kegyes adományokat, hazánk azon helyeiről, ekklézsiáiból, hol ez évi ínség siralma el nem Ömlött: a missió buzgó pénztárnoka, nagytiszteletü dr. Ballagi Mór űrhöz Pestre beküldeni kegyeskedjenek, szegény híveimével egyesült mély hálámat fogadván az adott s adandó kegyes jótéteményekért. Boldog karácsont, boldog uj esztendőt. Oláhország, Ploest, dec. 5. 1863. Czelder Márton.
