Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-20 / 51. szám

minden előforduló követválasztásnál a vallás korbácsával tereli a főpapság a valásztókat, a kormánypárti urnák felé, minden országgyűlés kezdetén a berlini, vagy potsdami udvari főpap olyan prédikatiókat csap, hogy a legközelebbi alkalommal (1863 november) már alig meré egy két szabad elvű követ meghallgatni. — Hannoverben készek voltak a magas pártfogásért a főtiszt urak a népiskolai erkölcstant is pár cikkel megtoldani, irván bele terjedelmes cikkeket az adófizetésről, s megtanítván a gyermeknek, hogy ki adóját pontosan nem fizeti, az ép oly bűnös, mint, ki Isten parancsit elhanyagolja. A dániai főconsistorium magáévá tevén a kormánynak Slezvig-Holstein irányában folytatott 15 éves politikáját, oly lelkészeket s tanítókat alkalmazott e tartományokba, kik ezt előmozditák, s az alsóbb felsőbb iskolákba beerőszakolá a dán nyelvet, melyet a slezvigi népnek huszad része sem ért. Az angol magas papság az őt kegyelő gazdag birtokú aristokracia kedvéért néha-néha méff a rabszolgatartást is a bibliából igazolja, s a keresztyénséggel is védi. Ennyire összeforr s egyérdekü az orthodoxia az állammal; ennyire mondom pápistás. S mi ennek következménye ? az mindenütt, mi a pápai volt és még meglevő birtokokban látható. Hogy t. i. kik a pápával mint világi fejedelemmel megelégedve nem valának, meghasonlottak vele mint egyházfővel is, az őket, korábban összekapcsolt vallásos kötelékek, ha nem szakadtakis egészen szét, de bizony igen meglazultak. Csak világi ügyekről van szó — távol minden vallási revolucio — és mégis nagy az ellenvetés, mely azon birtokok lakossága, és az ottani főpapság s buzgóbb szerzetesek közt létezik. Tekintsünk szét Európában az utóbbi 20—30 év alatt, azt látjuk mindenütt, hogy mivel legtöbb helyütt az egyház főpapjai összekapcsolák az egyház s vallás érdekeit az állam s politika érdekével; mert az egyház és állam hajóját szorosan összeláncolák, mind a kettőt egy kormányzá, egy ugyanazon szél hajtá, vagy ha ugy tetszik egy ugyanazon horgonyon álltak : innen közösek voltak a jó, de a rosz napok is, a mely vihar dühöngött az állam hajója ellen, az megrongálá az egyházét is; — ha egyik árbocai recsegtek, recsegett a másiké is. Kik elidegenedtek az egyiktől, el a szoros barátság miatt a másiktól is; és ha az egyiknek sok nem jó barátja támadt egyik vagy másik évtizedben, ugyanakkor szaporodtak a másik ellenségei is. Nagyon sok példa lebeg előttem, de csak egy kettőt hozok fel ezekből is. Spanyolországban 1833-ban 7-ikFerdinánd halálával a politikailag szabadelvű párt kerülvén felyül, ennek első tette volt, hogy minden zárdát eltörölt, s minden egyházi javadalmat az állam részére lefoglalt Portugalliában ugyancsak 1833-ban épen ez történt. Belgiumban a szabadelvű párt a szabadelvű alkotmánynyal nem rokonszenvező jezsuiták s hierarchiai érzelmű főpapok ellen több év olta folytonos harcot folytat, 1857-ben Brüsselben, Antverpenben több jezsuita kolostort a nép megtámadott, ablakait behajigálá, s hogy le nem rombolá és hogy nagyobb erőszakoskodások nem követtetének el, csak a közszeretetben álló király közvetítésének köszönhető. Olaszorországban a merre a szabadelvű párt győzelme terjedt, mindenütt pusztultak a jezsuiták, menekültek a főpapok, vagy bebörtönöztettek s részben börtönben ülnek mind ez ideig, s rövid 4—5 év alatt tán 4 — 500 kolostor lett kiüresitve, s elfoglalva. Tán azért, mert ez országok népei a reformációhoz hajlanak ? Koránt sem! Az angol missionáriúsok felhasználnak a mondott országokban mindent az evangelium terjesztésére, fel még Anglia politikai nagy befolyását is, és bizony a nagy munka után épen nem valamely gazdag aratásnak örvendenek, mindöszve is Olaszországban tesz kissé nagyobb hóditást a reformáció, bár ez is semmi azon nagy ellenszenvhez képest, mely itt a hierarchia s támaszai ellen nyilatkozik. Másrészt ott van Anglia, hol azon mértékben növekszik a magas egyház iránti ellen- vagy rokonszenv, — azon mértékben gyülekesznek Colenso lobogója alá, vagy távoznak attól; a mint a demokratiai eszmék folyamának dagálya vagy apálya mutatkozik. Hogy miért folytak és folynak a különösen oly csendes vérű német tartományokban oly nagy hévvel az agenda, énekeskönyv, katechismus, s egyházalkotmány feletti viták; hogy miért oly nagy néhol néhol az egyháziatlanság, vallás iránti közömbösség: alig lehetne megfejtenünk, ha nem tudnók, „hogy ezekben a vallás s egyház érdekein kivül, más idegen érde-103 *