Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-13 / 50. szám

a tanitóképezdék a jövő nemzedékéi, de ne gondoljunk-e a jelen nemzedékkel is ?! Ezért kell a szent ügy érdekében nagyon sajnálnom, hogy a t. bizottmányi gyűlés azon szerény indítványomat, mit a jelen bajban mintegy panaceaul az 1861 sept. 16-kán tartott közgyűlésre a tanitók censura alá vétele, s a ne tán gyöngébbnek találtatandók megiskoláztatása módjának meghatározása érdemében benyújtottam, s melyet a gyűlés elismeréssel fogadván, tettlegesités végett a t. tanügyi bizottmánynak kiadott, sem nem tárgyalta, sem róla még csak meg sem emlékezett. 3. A lelkészek felügyelésbeli hanyagsága felhozásában a t. bizottmány megbocsát, ha kimondom, hogy nagyon szigorúan talált eljárni; én oly általánosságban s oly merész hangon nem mertem volna a hanyagsági vádat kimondani. Hisz a bizottmány tagjai is többnyire lelkészek s valakinek eszébe talál jutni, hogy ,,turpe est doctori stb.', Ezzel azonban csak azt akarom jelenteni, mikép nekem ellenkezőleg olyan lelkészekről van tudomásom, kik ellen meg az a panasz, hogy nagyon is sokat „gyüvögetnek" az iskolába. A hanyag tanitók feletti őrködést s hivatalból való megintést a tanitó köröknek adni át, veszélyes kísérletnek látszik. Fohászom nekem is az, a mi Kentroné (S. pataki füzetek 7-dik évfolyam VIII. 746) mondván : Tanitók emáncipaciója! jöjön el már országod ! de mielőtt eljőne, hagyjuk meg azt a kötelességet a presbyterium és körlelkészeknél! Nálunk nem kell rendőri hivatal. 5. A hanyag iskoláztatás megszüntetésére mondottak igen szépen hangzanak, csak az a baj, hogy csak hangzanak ugy, a hogy százszor és ezerszer is elhangzottak már. Tettek kellenek ide és mindenüvé is a népneveles mezején. Azokban a tanítói conferentiákban is mennyit és mióta beszéltünk már, mik mind lepörögtek az iskolák merev falairól. Beszélhetünk a szüléknek is az iskoláztatás folytonosságának szükségéről akármennyit, de ha tettet nem lát, nem sokat hajt a legszebb s leghosszabb prédikációra is. Egyetlen példával világositok. Kérek egy anyát, küldje iskolába a fiát, mert majd nem fog semmit sem tudni. Miért küldjem, feleié, .hisz a kik mindig följárnak sem tudnak semmit. Legalább nem romlanék el otthon a gyermek, mondám újra. Ki tud cifrábban káromkodni mint a Nagy Pisla, viszonzá, pedig nem otthon tanulta a káromkodást. Az emberek nem hasonlitanak-e egymáshoz, s egy anya nem ugy gondolkozik-e sokszor, mint száz ? Szóval, mig sikerdusabb eredményét, kézzelfoghatóbb hasznát nem látja a nép az iskoláztatásnak, tessék elhinni, még büntetéssel sem foghatjuk, nem hogy beszéddel, gyermekei szorgalmasabb iskoláztatására birni, s nem foghatjuk addig sok szükséges, p. fizetést illető javítások eszközlésére hajlandóbbá tenni. Csak meleg szívvel forgolódjunk a nép s ügye körül, sok dolgot egészen másként látunk, mint azok, kik csak magukért szeretik a népet teremtve lenni. Ignoti nulla cupido. Kérdem: mikor ébredhetett igazi érdek a népben a nevelés iránt? Hol állt a népnevelés 48 elölt, midőn a tanitók, főkép Somogyban, mind egyúttal jegyzők is voltak, s hol áll még ma is sok helyen ? Nem a tanitóktól függ-e tekintetben legtöbb, hogy ne mondjuk: minden? Nem nekik kell-e érdeket kelteni a népben, s ezt legjobban nem az által eszközölhetik-e, hogy maguk táplálnak magukban az eddiginél kiválóbb érdekel szent hivatásuk iránt ? és ha ezt teszik minden erőből és minden áldozattal: nem akkor tárják-e fel a szorgalmas iskoláztatás nagy titkát; a mikor aztán nem fogunk szorulni sákrarnentom megtagadása s házassági eskü le nem tehetésével való ijesztgetésre, a miknek különben is más a rendeltetésük, mint az iskolai vesszőé; és a mikor érhetjük el azt is, hogy a tanítói dijakat a nép önkint fogja az érdemes és jeles tanitók számára javitaní, s nem fogjuk többé oly sokszor sóhajtani: „népnevelés jöjön el országod !" Vikár János. VÁD PROSTESTÁNS ISKOLÁINK ELLEN. Egy katholikns lapból értesülünk, „hogy az orvosi tanfolyam jogosított hallgatói, a pesti egyetemen folyamodást nyújtanak be az orvosi karnak aziránt, hogy miután valamikép kieszközlött érettségü bizonyítványok alapján oly ifjak árasztják el a nevezett tanfolyamot, kik gymnasiumot nem végezvén, az orvosi tudományok méltó megszerzésére egyáltalán képtelenek: ez oknál fogva tegyen az orvosi kar megfelelő vizsgálatot az ügyállás körül s kövessen el mindent oly felsőbb intézkedések kieszközlése végett, melyek által az egyetembe juthatás okmányának, az érettségi bizonyítványnak törvénytelen, s az országos hazai tanügy méltóságát lealacsonyiió eszközökkel megszerezhetése mindennütt erélyesen meggátoltassák." Kiolvastuk azt is, hogy ily visszaélések csak nem-katholikus intézeteknél fordulnak elő. Súlyos vád, ha való, melynek szeme közé kell néznünk, nehogy egyes tanintézeteink hibái miatt az összes protestáns egyházat érje a megrovás, és sújtsák netán oly rendszabályok, melyek hozására maga az egyház is képes és jogosult. Miután ez ügy nyilvánosság elé került, kétségkívül a prot. egyház az orvosi karhoz benyújtott folyamomodást olybá fogja venni, mintha hozzá intéztetett volna és tanintézetei hitelét, becsületét megóvandó, maga fog sietni, hogy az ügyállást megvizsgálja s mindent elkövessen, hogy az érettségi bizonyítványnak törvénytelen eszközökkel megszerezhetését tanintézeteiben erélyesen meggátolja. Mert ezt tenni az egyháznak jogában, hatalmában és kötelességében áll egyaránt. Tudjuk, hogy az autonomiát sokan egyértelműnek veszik egy részt a korlátlansággal, másrészt a tehetetlenlenséggel. Igsz, hogy az önrendelkelkezés joga tágabb tért enged, ugy az egyesek mint a testületek munkásságának, nem is szabhatja meg apróra minden egyes mozdulatnak a módját, miből következik, hogy az egyéni belátás és akarat itt erösebben nyilatkozhatik ugy a jóban mint a roszban, de nem következik, hogy e nyilatkozatoknak