Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-13 / 50. szám

protestáns helyeselhetné a vallás ily módoni gyámolitását ? mert, hogy az unió igen szép evangeliomi dolog, ki tagadhatná, de illetéktelen hatóságtól az egyházakra parancsolva, erőszakolva kárhozatos. A prot. egyház agendáját, hogy időnként ujakkal felváltani szabad és szükséges, ezt az angol magas egyházon kivül minden protestáns hiszi és vallja, de hogy ez minő irányban, szellemben módosíttassák ez nem a ministeri bureauk és királyi kabinetek dolga, s anynyival inkább nem ezeknek egységes keresztül erőszakolása. Ezek mind az egyházegyetem jogkörébe vágnak, ezek az egyház szabad fejlődése folytán az egyháztagok többségének akaratával összehangzólag kell, hogy álljanak elő. Ki helyeselhetné hogy a második papi vizsgát letettektől reversalist kívántak 1822 után a felől, hogy ők mint lelkészek a kormány parancsolta unió hívei lesznek, 1829 után pedig arról, hogy egyedül a kormány kiadta uj agendát fogják használni ! Ki helyeselhetné a porosz Szileziábani eljárást, hol sok templomba a pap és egész gyülekezetének a tiszta lutherismushozi ragaszkodása miatt zsandárok s rendőrök a templomajtókat betörve szuronyok közt vivék be az uj agendát; börtön s executióval kényszeriték a gyülekezetet s papját az uniált egyházba való áttérésre. Korántsem akarunk a szigorú felekezetiesség s unioellenesek védőjeként fellépni, de azért tagadjuk, hogy bármely kormánynak jogában volna vallási ügyben — ha mindjárt helyesebb nézetre is erőszakkal kényszeriteni. Az egyház önállóságának s szabad fejlődésének eltiprásán kivül van még több más ezzel rokon káros következménye e felséges pártfogásnak. Ugyanis miután a főbb egyházi s tanári hivatalok egészen a kormány kezében vannak, s miután kiki tudja, hogy ezek legörömestebb oly egyénekkel töltetnek be, kiknek vallási nézetei a kormány vallásos nézeteivel összevágnak, és miután a jövedelmes Kirchen- s Consistorialrathság ma is oly kivánatos s könnyen széditő: igen gyakran megesik, hogy egyes nagyratörö theologusok minden áron meggyőzik magokat azon nézetek igazsága felől, melyeket fent a kormánynál látnak.*) Es miután ezek 1815 óta conservativ orthodoxok, állanak elő folyvást igen nagy számmal kik túltesznek Lutheren is, és tulmennek egy századdal még a 16-ik század orthodoxiáján, és nagyon meggyőződhetik Vislicenust, *)• Sokakkal megesett az mi Ammonnal, volt drezdai pappal, ki 1815 előtt szabad szellemű volt, 1817 után buzgó orthodox lett. Schleiermacher igen élesen kimutatá azon következetlenséget s ellentétet, mely Ammon korábbi dogmatikája s 1817-ik kijött munkájában létezik. De hisz sapientis est consilium mutare in melius. hogy Bálám szamara csakugyan megszólalt.*) Sőt az ily nagyra törő férfiak nem elégesznek meg azzal, hogy csak magok hiszik ez egyedül üdvezitő tanokat, de ezekkel az egyházat, vagy legalább ennek vezető tagjait is kivánják minden áron boldogítni. Igy gyakran megesik, hogy a papi vizsgákon nem a tudományos készültséget, mint inkább az érzelmet nézik, ki kegyes jámbor hitű, nincs semmi kifogása a régi atyák által megállapított s a kormány által kinevezett Ober-Contistorialrathoktól helyesnek talált hitvallás g hitcikkek ellen, ki saját meggyőződését az egyházi tekintélyeknek alárendeli, az bizton reménylhetőleg mind az egyháznak mind az államnak kész engedelmes szolgája leend, es igy a vizsgán átbocsátható s mielőbb alkalmazandó ; ellenben ki tudományos vizsgálódásai, meggyőződései folytán kétséget mer támasztani egyik másik tan ellen, kétségbe vonja a személyes ördögről szóló tant, nem tartja helyesnek az ördögüzést, nem hiszi, hogy Isten Ábrahám sátorában ozsonnázott, vagy hogy Jákobbal egy éjen át a szó szoros értelmében — á la Toldi János — birkozott (nem nevetni való dolog, komolyan mondom ezek szükségesek az üdvösségre Németországon, vagy legalább a főbb hivatalra, mióta az európai conservativ politika folytán Nagy Frigyes utódi oly buzgó orthodoxok lettek), az nem jó keresztyén, az még pogányos érzelmű, a keresztyén alázatosság érzelme az ilyennél még nem tört keresztül, s a sz. lélek még nem világositá fel, az ilyet vissza kell vetni,, vagy 10 —12 évig káplánkodtatni, majd az élet szenvedései közt felismerendi az igazságot, melyre a választottak elhivattak. (Vége köv.) A BIBLIA. (Tholuck után.) IX. A magyar bibliafordítások általában. (Folytatás.) 11. v. Mennyire tartotta Káldi a Heltai fordítását szeme előtt, mutatja azon körülmény, hogy kéziratában az erdélyi tájszót „csitkó" csikó helyett is átvette tőle. A nyomtatásbeü fordításban már a helyesebb vem he szóval cseréli fel. Károlyi és utána Komáromi a szamár szót használja, a mi semmi esetre nem helyes, mert = asellus. *) Vislicenus hallei tanár megtámadta a Bálám szamarára vonatkozó orthodox tant. Ellenében Guericke nagy szenvedélylyel s a tudomány fegyvereivel (?) bebizonyitá hogy B. szamara csakugyan megszólalt s emberi hangot adott. Erre Vislicenus válaszolá : eddig nem hitlem hogy a szamár is képes emberi hangon beszélni, de mióta Guericke felszólalt hiszem.