Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-06 / 49. szám

Az emiitett nap kora reggelén, díszes négyes fogat állott meg a bicskei egyház lelkészi laka előtt, hogy elvigye föesperes urat az ünnepélyre. Alig hagyá el a fogat a bicskei s mányi, és érte el a zsámbéki határt: egy 12 válogatott fiatalból álló lovas csoport vágtatott elő, s üdvözölte szerelve tisztelt föesperesünket. Erre a minden oldalról lovas ifjaktól körülvett fogat éljenzések között megindulván, midőn a közbeeső Zsámbék mezővároson át Tök helységébe megérkezett: a helység közepén sok nép éljenzései, 12 koszorúzott s fehérbe öltözött hajadon, és mozsár dörgések fogadták az érkezőt; a paplakon pedig a helybeli s több vidéki lelkész urak, és a presbyterium fogadták; kikhez intézett válaszában magasztos célból származtatá, s magától szokott szerénysége szerint arra háritá a fényes tisztelkedést, — köszönve a szíves fogadtatást. Csakhamar eljött az ünnepélyes perc, megszólaltak a harangok, s mindenki sietett a szent Sionba, dicsérni az Urat. A szent egyház minden része tömve volt a helyből és vidékről vallás és nemzetiség különbség nélkül összegyűlt áhitatoskodók seregével; — kik be nem juthattak, a szenthely kerítései között kivül imádták a menny és föld Urát. Az alkalmi énekek elmondása után föesperesünk hallatá megnyitó beszédét. Megható szavakban tudatta a néppel, hogy annak e mai napon kettős öröm- és hálaünnepe van, u. m. egyik az, melyet a borbeli áldásért, a másik pedig, melyet a templomépítés szerencsés bevégezéséért szentel a nagy Istennek. Az első örömünnep fejtegetésénél a bornak hasznos voltát rajzolván, az azzal való helytelen éléstől tartózkodni inté, és Isten iránti hálára buzditá a hallgatóságot. Áttérvén szónok a második hálaünnepre, a templomok szükségességét, minden más intézetek feletti elsőségét és azon célt adta elő, mire azoknak szolgálniok kell. Ezeknek kifejtése után, kérte az Úrnak szent lelkét, hogy az szentelje meg ama sz.-házat, és szentelje meg mindazokat, kik feljönnek oda, hogy az Istent imádják. Végül hatásteljes beszédét, egy rövid, de igen szép és buzgó imával, s áldással fejezé be. Ezen beszéd után, a helybeli egyháznak apostoli buzgalmu, Jánosi szelídséggel ékeskedő igen nagyrabecsült és szeretett lelkipásztora, nagyontisztelendö Molnár Lörincz ur, egyházmegyei tanácsbiró és pénztárnok lépett fel a szószékre, alapigéül vévén a LXXXIV-ik Zsoltár 1-ső 11-ik verseit, mely igék nyomán szólott 1-ör az Isten imádásának szükségességéről, párhuzamot tevén a régi népek és a mai keresztyének istenitisztelete között, kiemelván emez utóbbit ama felett. 2-szor értekezelt szónok a templomok eredetéről és azon czélokról, a melyekre építtettek azok, buzdítván a híveket a templomok tiszteletben tartása, és az isteni tisztelet szorgalmas gyarkorlására. Adja Isten! hogy a jól kidolgozott s benső érzéssel elmondott munka, fogékony keblekre talált légyen, s teremje meg gazdag gyümölcsét a hívekben. Ezután következelt az űri szentvacsora kiszolgáltatása, melyet tisztelendő Veress Bálint biai, és tisztelendő Szánthó Gábor bódméri lelkész urak osztottak ki, a vele élni óhajtó keresztyéneknek. Végét érvén az isteni tisztelet, a gyülekezet a» CXXII-ik Zsoltár 3-ik versét éneklé el, mely után a nép a legnagyobb megelégedéssel és benső örömmel hagyá el a szent falakat. Mint az istenitisztelet kezdetével: ugyannak végével is a tarackok tudatták az ünnepnap méltóságát. A lelkészi lakon tartott ebéd alatt lelkes felköszöntések mondattak vallásunk és egyházunk virágzására, hazánk és nemzetünk boldogságára, ev. ref. egyházi és világi nagyjaira, föesperesünk, — a helybeli lelkész — és gyülekezetére, s az egész prot. egyházra, - melyekre a tarackok dörgései ámeneztek. A délutáni isteni tisztelet végeztével, — melyet egy ott jelen volt segédlelkész tartott — s mely szinte tarackok dörgései által tétetett még ünnepélyesebbé : megkezdődtek a mulatságok, majd minden házból zene és vidám énekek hangoztak. Igy ért véget az ünnepély, igy tették azt a töki hívek sok időkre emlékezetessé ! Mi pedig kik szemtanúi valánk ama nevezetes ünnepnek, lelkünk mélyéből óhajtjuk azt, hogy a toki helv. hitv. egyháznak minden tagjait, kik semmi akadálytól vissza nem rettenve, méh szorgalommal, szép áldozatokkal építették diszes szentegyházukat, — buzgó lelkipásztorát, ki tanácsolá, buzditá, vezeté, serkenté a gyülekezetet az építésben, — elöljáróit, kik szép egyetértésben előtte járnak a népnek, — kik között Baranyai András helység bírája különösen kitünteté magát azzal, hogy sok templomi széket saját költségén csináltatott: a nagy és hatalmas Isten számos boldog esztendőkön keresztül egésségben és jóllétben tartsa és éltesse, az egyházat pedig — mely a vértesaljai egyházmegyének egyik méltó dicsekedése, a legkésőbb időkig virágoztassa. Többen. TÁRC A. RÖVID VISZONZÁS, RÖVID BÍRÁLATRA. A „Religio" pesti kath. lap jónak látta ,,A római kérdés és Renan1

- cimü történelmi értekezésemről egy névtelen következő rövid bírálatát közleni: „A pápaságnak tehát még is csak meg kell buknia! Szilágyi Ferenc magyar t. t. tagnak hosszú kutatás után sikerült (!) bebizonyítani, hogy Péter sohasem volt Rómában és igy a római püspöknek semmi joga sincs magát pápa gyanánt viselni. Szerinte az írásban ennek semmi nyoma, a hagyomány is nagyon bizonytalan : beszélnek ugyanerről a második századból némely szent atyák, de ezek sokkal később éltek, hogy sem ezen tényről hitelesen tanúskodhatnának. Szilágyi ür csak 1500 esztendővel él későbben, tehát ezt jobban tudhatja ! — Különös a protestáns haladás a tudományosságban, mely mindég a régi valótlanságokat