Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-06 / 49. szám

\ « Atyád Istenétől, ki segéljen; a mindenhatótól ki téged áldjon meg, mennyei áldásokkal feljül, a mélység áldásival, mely alant terül, emlőknek és méhnek áldásival. 26

Atyád áldásai túltesznek az ős bércek áldásin, az ősvilág halmainak kellemein; Jósef fejére szálljanak, a fivérek jelesbikének tetejére. Benjámin ragadozó far, reggel ragadományt eszik, és este zsákmányt oszt. kas Atyád Istene leszen segítőd és a mindenható megáld téged onnan felülről az ég áldásaival, alant a mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. 26

Atyád áldásai felülhaladják az ő atyáinak áldásait, miglen eljő az örök halmok óhajtása: szálljanak azok József fejére a nazareus fejetetejére atyafiai között. 27

- Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, és esle ragadományokat oszt, A most közlött szakasz eredetiben az ős hajdankor költészetének egyik legsajátságosabb példánya, hol a tárgy magasztossága a formának bizonyos játsziságával oly ellentétet képez, mely az egésznek más nyelven vissza nem tükröztethető gyermeteg színezetet kölcsönöz. Szerző a nemzetségek neveinek etymologiájával játszik, hogy mindegyiknek egy egy sajátságát kiemelje. Judát kapcsolatba hozza a jód ah, dicsőíteni igével; Zebulonf, zabal, lakni-val; Issakhár, szákhír, teherhordó, napszámo s-sal; Dán, d ú n döntő ítéletet tennivel; Gádra kottös szójátékot csinál g edúd sereg és gúd szorítani, sarkallani kifejezésekkel; Aser az egyező hangú áser boldog lenni igével állíttatik össze és ily szójáték kedveért midőn Naftali nemzetségéről szól, nem azt, hanem ennek atyát, Józsefet nevezi, hogy a József névvel rokon termékenység gondolatát adhassa ki. A képek ennélfogva nem minden erötetés nélkül jönek ugyan, de mégis találók és az egész előadás, ha a kifejtés hiánya miatt közérthetőségben fogyatkozik is, annál többet nyer költészeti hatásban. A jelentős rövidség, melylyel a gondolatok kifejezvék, többet sejtet, mint a mennyit a szó mond s a gondolatnak e hajnali derengése, mely teljes világosságot a jövendő kelő napjától vár, sajátságos rejtélyes bájt ád az egésznek. Azonban e kezdetleges és mindamellett maga nemében szép forma a fordító elébe oly nehézségeket gördit, melyekkel sikeresen megmérkőzni szinte lehetetlen, a megközelítést megkísérteni dicsőség. Lássuk mikép sikerültek az eddig tett magyar kísérletek, részenkint. 1. v. A mi reátok találkozik Heltainálinkább a héber betühez (a mi benneteket ér), mint a magyar nyelv szellemében hü, jobban Károlyinál: a mi következendő reátok, hangzatosabb a kézirati Káldi: a mi tireátok következendő. — A vers végét leghívebben adja Komáromi, igy: a napok utolján, mely jósi sajátos kifejezés tulajdonképen annyi mint: idők folytával, a mint hogy e szavak Bloch-Ballagi-nál inkább értelmezöleg mint anyaghíven fordítva is vannak. 2. v. A Károlyinál beszúrt: mondok, teljesen felesleges és minthogy a párhuzamosságot lerontja a mondatot formájából kiveszi. 3. v. Hellai a héber szaggatottságot általában szerencsésen utánozza, míg Károlyi a k i viszonyitóval és a vers végére toldott voltál volna szókkal a verset jelleméből egészen kiforgatja, ellenben az egyes kitételek viszaadásában hívebb mint Hellai, ki mint Luther a rN'tf Ti*1 szókat igy fordítja: első az áldozásba*), holott nvv.T inkább m é 11 ó s á g o t jelent. Hasonló viszony van a nyomtatásbeü és kézirati Káldi közt a Yulgata szövegének visszaadását illetőleg. A Vulgala szövege igy hangzik : „Ruben primogenitus meus, tu fortitudo mea, et princípium doloris: prior in donis, major in imperío," e szerint Káldi kéziratbeli fordítása : fölebb lettél volna az ajándékokkal stb" a latin eredetitől eltér, mig a nyomtatásbeü „elsőbb az ajándékokban, nagyobb a birodalomban" hiven ragaszkodik ahhoz és sokkal nyomósabb mint a Tárkányiféle: „első az ajándékokban, nagyobb a hatalomra nézv e." 4. v. Heltainál: „könnyen indultál mint a v i z,u

nem rossz, bár hívebb és szebb így : „fel b u z d u 1-t ál mint a v í z" (Bloch-Ballagi), miután a héber kifejezés p a c h a z, a. m. eíFerbuisti, a Septuagintában igen helyesen égúftpcaag felbuzdultál. Károlyi fordítása : „d e m ivelhogy hajlandó (mire?) voltál mint a víz" sem az eredetinek értelmét nem adja vissza, sem magában megfogható gondolatot nem ád s alig képzelhető, honnan vette e különös fordítást. Tremelliusból nem meríthette, mert az így hangzik : rapiditate aquarum instar ruens," Pagninus-ból sem, ki így fordit: „festinatio sicut aquae," tehát csak a régi szótárok vezethették félre, melyekben a p a c h a z szó a latin p r a e c e p s-sel adatik vissza és melyet Károlyi az akkor még meg nem állapított érteményü hajlandó szóval hitte magyaríthatni. Hasonlókép hibás Károlyinál a vers végének fordítása : mert a te atyádnak ágyára hágtál, és az én ágyamat megf e r t e z t e 11 e d," hol az eredeti szöveg egy egész mondattagja kimaradt. Molnár, mint más számtalan kihagyásokat, ugy ezt sem vette észre; de igen is Tótfalusi Kis Miklós, ki azt ki is egészítette, így: „akkor megfertőztetted azt az én ágyamat, felhágván arra." Azonban Tótfalusi igazítása azonkívül, hogy igen vontatott, nem is hü, mert a mondat tagjait nem ugy szakítja meg, a mint az eredeti szövegben a harmadik személyü ál áh felhágott kifejezésnél fogva megszakítani kell. E szerint az egész vers igy taglalandó: mert atyád ágyára hágtál; akkor azt megfertőztetted! Ágyamra hágott! (Bloch-Ballagi). — Komáromi a vers végét helyesen fordítja, de eleje véghetetlen bágyadt és magyartalan: „állhatatlansággal olyan voltál mint a viz." 5. v. Heltai elég hiven és hatályosan : az ő fegy*) Jegyezzük meg ezúttal, hogy Heltai a benmaradó ban ben és a beható b a b e közt külömbséget nem tesz és mindég csak b a, b e ragokkal él. B. M.