Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-01 / 5. szám

Flórenc már is főpontjai az evangyéliomi életnek az olasz félszigeten. Legújabban Nápolyban is megalakult egy gyülekezet s nyilvános istentiszteletekre most épülő templomára világszerte kegyes adakozásokat gyűjt.*) E szerint a protestáns mozgalom Olaszországban, a mennyiben uj egyházközségek alakításában és a nyilvános áttérésben nyilatkozik, eléggé élénknek mondható ugyan, de azért még mindég szerény határok között mozog. Hanem mióta Olaszország legnépszerűbb embere kimondta, hogy „a keresztyénség az általános emberszeretet és szabadság vallása"; a nép rokonszenve az uralkodó egyház iránt általában csökkent és „emberiség szabadság és haza1

4

lett az olasz föld jelszava. A hazaszeretet képezi most a valódi vallást az olasz nép nagy részénél, mert ez cselekvésének förugója. S épen ezért nem lehet tagadni, hogy a vallási mozgalmak kimenetele a politikai viszonyok kifejlődésétől van föltételezve. Azon ellentét, mely a pápaság és az olasz királyság között létezik jelen alakjában, sokáig nem állhat fenn. Ha e viszálynak békés uton szakad vége s a pápa Olaszországban s Olaszország a pápa mellett megmarad, akkor az olasz lakosság tömegesen alig szakad el a katiiolikus egyháztól a legközelebbi időben. Hanem ha Yictor Emánuel vagy utódai és a pápa között tökéletes szakadás történik, akkor nem lehetetlen,egy olasz nemzeti egyház keletkezése.Csakhamar meg fog arról győződni a nép, hogy katholikus egyház, korlátlan hatalmú s csalhatatlan pápaság nélkül, fenn nem állhat, s az uralkodóház- és kormánynyal élén, talán módosított alakú és nevű protestáns egyházba fog áttérni a nép. S akkor meglehet, hogy a mostani evangyclmi egylet és a waldensek felekezete is bele fog olvadni a nemzeti olasz egyházba. B a t i z f a 1 v i 1 s t v á n. *SS&S* TÁRCA. A PITESTI REF. MAGYAR TEMPLOM FELSZENTELÉSE OLÁHORSZÁGBAN.**) Annyi küzdés s csak Isten tudja mily nemes igyekezet után mindnyájunk részéről: Isten megadta érni a napot melyen pitesti szegény híveink, a felekezetességet nem ismerő jóltevök, s nagy részt az összes magyar ref. anyaszentegyház szent; siklusaiból épített pitesti templom felszenteltetett. Mivel mi valánk a tényezők: csak száraz leírással kedveskedhetünk ott, hol lelkünk mély hálája s buzgóságával beszélhetnénk. A szentelési nap karácson első napja. Hogy ily téli időben történt a szent ünnepély s hóna*) Ft. Székács József superintendens űr gyámintézet részéről épen e napokban küldött 50 fortnyi segélyt a nápolyiaknak templomuk építésére. Bflvi. **) Nem lévén senki ki e tudósítást megtegye: kénytelen valék ezt is magam tenni meg. Cz. M. pókkal előbb nem hirdettük: ez a körülmény szükségességének tudható fel. Készen volt a templom, az adósság kifizetve, rendbe hozva, nem akartam elmulasztani az alkalmat hogy tiszt. Nagy József társamat mint papot a gyülekezetnek, s a gyülekezetet neki ezen ünnepélykor ne adjam át-, magam pedig mindeneket rendbe hagyva igy ne könyörögjek az öntudat nyugodtságával: uram bocsásd el szolgádat békével. Valami megható volt ez. Minden felekezeti kü-Iömbség nélkül megtelt az ur e kis sátora ; jővén hogy lássák az ünnepélyt, mellyel egy egyszerű ref. templom felszenteltetik. Az ünnepély igy ment végbe; a gyülekezet énekelte először ,,Im bejöttünk nagy örömmel. Aztán felállóra. Jövel szent lélek ur Isten." Utána „nagy Isten a kit az egeknek" mely után én a szószékbe felmentem s alkalmi imádság után templomszentelési beszédet tartottam a LXXII. Soltár 9-ik verse szerint : „Uram előtted arcra borulnak, a kik a pusztában vannak. Beszédem záradéka búcsú volt pitesti híveimtől, s beköszönő lelkészöket az ő bizalmukba szeretetökbe s viszont való ajánlás. Megáldván őket nagyjaikban és kicsinyeikben ; utánam Nagy József társam köszöntött be Csel. 20, 24 v. szerint buzgósággal, lelkesedéssel. 0 végezvén beköszöntő prédikálását, én mentem fel még s mondottam egy rövid oláh beszédet megköszönvén az oláh atyafiaknak e templom építésnél is kimutatott részvétöket, pártfogásokat s kérvén én mint az apostoli pályán tovább menő, onnan távozandó továbbra is a mi kicsiny nyájunk, egyházunk, iskolánk iránti részvétöket, pártfogásukat. Szívesen vették s mások mondták, hogy még könnyeztek is rajta. Mind a magyar, mind a román beszédben kijelentem, hogy templomunk ugyan ref. magyar templom, de felekezeti külömbség nélkül minden templom nélkül szűkölködő keresztyének temploma. Az oláh beszéd végeztével lelkész, társam rövid beszéd és áldás mellett átvette a templom kulcsát, pecsétjét, anyakönyveit, mely ha más alkalommal nem járná is meg, itt helyén volt, mert az adta át, a ki mindazokat létesité. Az átvétel után egy éneket „Belső tiszaságban énekeltünk ketten, mely után az uri szent vacsorát kiszolgáltattuk, szintén együtt s mindezeket végezvén a bezáró ének után mint külföldi magyar templomban „Isten áld meg a magyart'4

énekeltük el. Az egész ünnepély egyszerű de lélekemelő volt. Legyen elég ennyi. Jelen voltak a város elöljárói, sok román ur és úrhölgy az osztrák sztározta s mindannyian, ugy látszik, meglepetve egyszerű cultusunk fönsége által. Sajnálattal vettük, hogy sem a bukaresti sem a ploesti egyház noha meghivatott, képviselve az idő rövidsége s az ut roszszasága miatt nem lehetett. A templom fedele mint a torony is bádoggal van födve; belső elrendezése is elég ízletes s óhajtva várom, hogy Ploesten mását építhessem. A templom és torony építése készpénzbe 977 és % aranyba került. Ebből 21 arany értékű anyagot én készen találtam. Az egyház híveitől és más adakozóktól bejött 268 ar. 23 lé és 12 para. melyet Kovács Zsigmond, Timár János, Vincze Sámuel és Jakó Ferenc, egyháztagok gyűjtöttek, kiszámítva belőle 60 aranyat, melyet az idegenek között én gyűjtöttem. A missio pénzéből az építésre fordíttatott 687 arany