Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-29 / 48. szám

16, Szerzé tehát Isten a két nagy világlót: a nagyobb világlót a nappali uralkodásra ; a kisebbik világlót pedig az éjjeli uralkodásra, és a csillagokat. 17,

És helyezé azokat Isten az ég területébe, hogy világítsák a földet. 18,

És hogy uralkodjanak nappal és éjjel, s elkülönözzék a világot a sötéttől. 16,

És alkota Isten két nagy világítót, — a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék nappal,, és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék éjjel, — és csillagokat. 17,

És helyezé azokat az ég erősségébe, hogy világítsanak a földre, 18

- és uralkodjanak nappal és éjjel, és válaszszák el a világosságot és sötétséget. A mi e mutatványokban legelőször is felötlik, az a régibb fordítóknál előforduló „világosító állat" kifejezés, melyre nézve jegyezzük meg, hogy az a régi Íróknál annyit tett, mint a) ens, lény, (igy asszonyállat — asszonylény), b) e s s e n t i a, lényeg (igy Apácai Csere János a ,,Magyar encyclopacdia" I. r. 7 §. ezt irja : A lött dolognak valósága lesz akármelyik októl, állatja (essentia) a tevő és az állató okoktól), c) substantia, állomány (mint, Isten állatában egy, személyében három); különösen testi állomány (mint a Tátrosi másolatban Máté 6, 27. Kitek pedig gondolván toldhat ö állatjához egy sengnyit ?) d) res, dolog, ugy hogy Komjáthinál Efes. 5,31 a határozatlan h o c is állattal forditattik, igy : „ez állatnak okáért," propter hoc. — A mit mi most állatnak nevezünk t. i. az élő lényt, a n i m a 1, a régiek lelkes állatnak mondták. E szerint „világosító állat'4

annyi mint világosító lény vagy dolog. Nevezetes itt azonban az, hogy míg az 1526-ban megjelent Káldiféle fordításban, az állat szó e helyt már el van hagyva : addig a sokkal későbbi, nagyon tudós, de a nyelvcsinhez nem is sejtő Komáromy, a köznyelvben oly értelemben alkalmasint soha nern élt,s akkor már az irodalomból is kikopott szót megtartotta. Ha már most a közlött forditmánydarabokat közelebbről megtekintjük és összehasonlítjuk, a 14-ik versben mind Bátori, mind Heltainál helyesen mondatik, amannál, „és válaszszák el egymástól a napot és éjeitemennél, „hogy válaszszákéi a napot az éjtől;" ellenben hibásan Károlyi és ezt követve Komáromy: „hogy kulömbséget tegyenek az nap között és az éjszaka között;" mert „külömbséget tenni" egyedül emberről mondathatik, a mennyiben ez a tárgyakat ismerveik észlelése által egymástól különválasztja ; a tárgy ellenben elválaszt, el. kíilönöz, elkülönít, és igy e helyt elválaszt vagy elkülönöz kifejezést kell használni, mert nem azt akarja maga Károlyi is mondani, hogy a világosító állatok segítségével az emberek tegyenek külömbséget nap és éj között, hanem a világítók legyék azt, a mint ez a 18-ik versből világos. — A 15-dik versben Károlyi a mondok szót szúrja a szöveg szavai közé, miáltal az egész mondat vontatott, ferde alakot ölt. —• A 16-dik versben B á t o r i és utána a nyomtatott Káldi híven : hogy előtte lenne az napnak (ut praeesset diei) stb. . . és csillagokat (et stellas), mely latin kifejezés jelenthet egyformán „és csillagokat" meg „és a csillagokat". Heltai is a héber után meglehetős híven : „mely birná a napot stb de roszul: „ezek kivül csillagokat is," miután a héberben csillagok szó előtt a határozott névelő világosan ki van téve. — Az eredetitől egészen eltéröleg Károlyi: „hogy világositana nappal stb.," a vers vége szinte hibásan: „és csillagokat is," mely hiba elkövetése csak ugy magyarázható, ha Károlyi latinból és nem, a mint állítja, héberből fordított. (Hasonló hibás elhagyása a névelőnek 17 v. „hogy földet megvilágosítanák," mely hibát MOLNÁR már kijavított). Mind a két hely anyaghíven van visszaadva Komáromy. nál: „hogy uralkodnék nappal stb. és a csillagokat;" anyag és alakhíven Bloch: „a nappali uralkodásra stb. . . és a csillagokat." — Tárkányi fordítása inkább a héber szöveget követi, mint a Vulgátát. Hogy bibliafordításaink jellemét közelebbről vizsgálhassuk, hogy azoknak az eredetivel való kisebb nagyobbb egyezését és egymáshozi viszonyokat, nyelvezeti sajátságaikat és színezetüket tisztábban felismerhessük, nagyobb szakaszok szembeállítása szükséges; mi célból ezúttal Jákob áldását választottuk Gen.49. Heltai. Hívá Jákob az ö fiait és monda : Gyűljetek össze , hogy megjelentsem tinektek azt, a mi jövendő időbe reátok találkozik. Gyűljetek össze, és halljátok Jákobnak fiai, és halljátok Izraelt a ti atyátokat. Rűben én elsőszülöttem: Te vagy én erőm, és az én első tehetségem, első az áldozásba és első a birodalomba. Könnyen indultál mint a a viz : Nem lész feljebb való: Mert a te atyádnak ágyára hágtál, és az én ágyamat megfertőztetted a te felhágásodda!. Simeon és Lévi atyafiak: Az ö fegyverek mordály fegyver. Ezek tanácsokba ne jusson az én lelkem, és az én dicséretem ne legyen az ö gyülekezetekbe: Mert az ö Károlyi. u Szóllita azért Jákób az ő fiait és monda: Gyűljetek ide, és meg-jelentem ti néktek, a mi következendő reátok az utolsó időben. 2- Gyűljetek - egybe , és halljátok Jákobnak fiai, halljátok, mondok, Izraelt, a ti atyátokat. 3* Rűben, én első-szülöttein, te én erősségem, és az én erőmnek első 'sengéje, ki méltósággal és hatalommal első voltál volna. De mivelhogy hajlandó voltál, mint a víz; nem lészesz első: mert a te atyádnak ágyára hágtál, akkor meg-fertéztetted azt az én ágyamat, fel-hágván arra. (A Visolyi kiadásban : Mert a te atyádnak ágyára hágtál, és az én ágyamat megferteztetted.) 5* Simeon és Lévi atyafiak, álnokságnak fegyvere volt az ö szerződések a Sékhemitákkal. G>

Ez ő titkos tanátsokban részes ne légy én lelkem, és az ö gyülekezetekkel ne egyesüljön az én ditsösségem;