Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-22 / 47. szám

adta az egyházi tár szerkesztője. Pesten 1836) — Blo eh JMóric (Mózes öt könyve. Magyarra fordította és jegyzetekkel fölvilágitotta. . . Budán 1840 — 41, 5 köt. Első jósok. Josua, 1842. 8-o 1 köt.) — Rosenthal Móric (Dávid király énekei. Fordította Mendelssohn után. Budán 1841. 8-o.) — Bauer Márkü Hermán (Selomoh hasonlatai. Budán 1844.8-0.)— Báró Szepessy Ignátz pétsi püspök (Szent irás magyarul Káldi után a közönséges diák fordításból az eredeti Héber és görög betűre figyelmezve jegyzetekkel. 0 szövetség 1—4, Új szövetség, 1, 2, Posony 1834—35.) — Szabó József (Az ó és uj szövetségi szent irás két száz képpel keresztény katholikusok számára Pesten 1851.4-0.) — Tárkányi B. József (A zsoltárok könyve a Vulgata szerint, figyelemmel az eredeti szövegre. Káldi György fordítása nyomán Allioli I. F. jegyzeteivel átdolgozva. Eger 186Ü. 8-o.) — (Az ó és uj szövetségi szent irás a Vulgata szerint figyelemmel az eredeti szövegre. Káldi György fordítása nyomán jegyzetekkel átdolgozva, l-o füzet királyok IV. könyvének végéig. Eger 1862. 4-o). — Kámory Sámuel (Ruth. Otestamentomi Szentkönyv. Posony 1860. — Énekek éneke, az az: a legszebb ének. Eredeti héberszövegböl magyarítva. Posony. 1861. — Jeremiás Siralmai. Eredeti héberszövegböl. Posony 1861) — Draxler János (Szent Péter apostol két levele. Értelmezte . . . Pest 1861. 8.) Ki e sorozaton végig tekint, akár az elödeknek a biblia, mint az ég legbecsesb ajándéka iránti vallásos érdekeltsége hasson lelkére, akár azoknak honi nyelvünkről s közvetve mivelödésünkröl szerzett érdemeikről emlékezzék : lehetetlen hogy a jó Isten iránti hálás érzet mellett egy neme a nemzeti büszkeségnek ne keletkezzék keblében, s annál méltóbban, minél bizonyosabb, hogy a biblia a népmivelödésnek leghathatósb emeltyűje s hogy a miveltségben legelöhaladottabb nemzetek irodalmai sem dicsekedhetnek Isten igéje körül kifejtett több munkássággal mint nemzetünk. Azonban, ha e buzgó fáradozásnak látalját nyomozzuk, ha tekintetbe vesszük, mily csekély haladást eredményezeit mind e sokszoros munka, mily kevéssé vitte a bibliafordítás ügyét a lehető tökélyhez közelebb: jóval alább száll bizakodásunk és csodálkozva kérdezzük: Mi annak oka, hogy bibliafordításunk az irodalom fejledtével nem tökéletesedett, hogy sem érteményi, sem alaki tekintetben sehol semmi elöhadás a jobb felé, söt itt ott visszahanyatlás, hátrafelé menés tapasztalható? Miért nincs kellő arány szellemi munkatételünk és ennek foganatja közt? Hogy a bibliafordítás ügye összes művelődésünk folyamatával szoros kapcsolatban áll, s ahhoz képest fejlődött, azon bizonyosan senki kétkedni nem fog s igy az érintett tüneménynek is okát azon körülményekben kell keresnünk, melyek művelődésünk fejlődését általában késleltették. E körülmények közt egyik legfontosabb az, hogy irodalmunknak, különösen múltjában, a külföldtől való függésnél fogva nem volt meg a természetszerű fejlődéshez okvetlen megkívántató folytonossága, hogy minden föllépő uj munkás a helyett, hogy elődjei vállain magasabbra szállt volna, rendesen ugy fogott teendőjéhez, mintha előtte a hazában a fölvett tárgyra nézve semmi sem történt volna s ö neki a dolgot külföldi tudósok nyomán ab ovo kell kezdenie. Semmiben sem mutatkozik a külföldtől való szellemi függésünknek káros befolyása inkább, mint fejlődésünk ama szaggatottságában, mely a szellemi életünk tüneményei közti összefüggést kizárja. Miuthogy figyelmünk folyvást a külföld óriási szellem-munkássága felé irányult, ki ki kaptunk annak fejleményei közül egy-egy kitűnőbb jelenséget, s midőn azt honunk földébe átültettük, sokszor eszünkbe sem jutott, hogy azt elébb a hazai előzményekkel viszonyba és egybehangzásba kellene hoznunk; holott csak is igy válandhatott volna igazán sajátunkká, csak igy fejleszthette volna tovább a nemzetileg érvényesítendő értelmi tökél. A ki pb nálunk philosophiai munkát ír, nem azt vizsgálja, hol áll a mi philosophiai tudatunk, hogy ezt vévén fogó végül, szellemi Iátkörünket természetes egymásutánnal tovább terjeszsze, szélesbítse; hanem megkedvelvén külföldön valamely rendszert, azt magyar köntösbe öltözteti s azt hiteti el magával, hogy tovább fejlesztette a magyar philosophiai tudományt. Miért nem bír a Hegelismus köztünk gyökeret verni ? Azért, mert a Kántféle hazai utánzók [után Fichtét és az első korszakbeli Schellinget, a természetbölcselőt átugorva egyszerre Hegelre szöktünk s így hiányozván a magyar philosophiai tudatban az, mi Hegel philosophiáját Némethonban eredményezte, itt annak szükségét nem érzik s ezért meg nem fogamzhatik. Igy van az, a hazai történelmet kivéve, tudományos irodalmunk minden ágaiban s igy folyt bibliaforditásunk ügye is. Heltai Gáspár „a szent bibliáról és ennak magyar nyelvre fordításáról való elöljáró beszédjében számot adván a munkája készítésénél követelt eljárásról, többek közt ezt mondja :' „ugy követtük a zsidó bibliát, hogy előttünk volt a közdeák biblia is, előttünk a több deák bibliák is, előttünk az egyéb nyelven valók is. Megolvasván ez okáért együnk egyiket, másunk másikat, harmadunk harmadikat, negyedünk negyediket, követtük az igaz és az irás szerint való értelmet." — Tehát mindenféle nyelven irott bibliákat forgattak, használtak Heltaiék, csak az előttük készült magyar fordításokra semmi gondjuk, ezekről szó sincs, holott ha a kéziratbelieket nem is, de azokat, melyeket már akkor nyomtatásban bírhattak, minők Komjáthi, Pesli, Erdösi dolgozatai, csakugyan használhatták volna. Károlyi G-áspár Heltai és Melius elődeit említi ugyan, söt azt is mondja: „a kik ezelőtt valami részt fordítottak az bibliában, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük de bizony a megtekintésnél többre alig is ment, mert hogy az eredeti alapos megértésében szintúgy, mint nyelvünk művészi kezelésében öt messze túlszárnyaló Heltait figyelemmel kisérte és komolyan használta volna, ezt fordítása épen nem mutatja. — Az Uj-szövetség magyarításában, a mint később meglátjuk, elődeit alkalmasint használta; de épen azért az Uj-szövetség fordítása