Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-15 / 46. szám

nézet van legkevésbé inyére Ál-Dávidnak; hogyne? mikor épen nemzetségéért szállott sikra. Itt már facsarog jobbra-balra és zavar; noha ö maga idézi a zsinati határozatot, melyben elég érthetöleg el van mondva, hogy a közzsinat törvényes nézetét nyilvánítja, mégis azt akarja kierőszakolni, hogy ez alkalommal a közzsinat törvényt hozott, „oly határozatot tett, mely törvényeinkkel meg nem egyezik, melynek anyaszentegyházunk százados gyakorlata ellent mond." E nagy szavait megint a 89-dik canonnal próbálja igazolni, és pedig ama szavaival, melyeket én is idéztem feljebb: „Alterum seniorum officium est stb." Miért nem oivasta el egészen ezt a canont, hisz már ebben meglátta volna, hogy a megyei zsinat tagjai és a rendes székbirák (Assessores) között különbség van téve ? Miért nem olvasta el azt, a mit Dózsa egyházi jogtana 82-ik lapján e tárgyra vonatkozólag mond ?*) Akkor tán csak nem építette volna erősségeit olyan alapra, a mi semmit se bizonyít mellette. Igen is, ott lehet az ipa a vövel együtt az egyházmegyei zsinaton , de ipa vövel egyszersmind székbiró nem lehet törvényeink értelmében. Ázt erősiti Ál-Dávid űr, hogy oly törvény, „mely tiltaná ipának és vőnek megyei zsinaton együtt széket ülni, nem létezik." Ebben igaza van, ezt sem én nem tagadtam, sem a közzsinat, a mely „ugyanazon törvényszéki ülést" emlit és igy nem az egyházmegyei zsinat eleibe tartozó más tárgyak megvitatását és elhatározását, hanem csak is az ugy nevezett matrimoniale forumot érti. Ezen pedig ipa vövel egyszersmind székbiró nem lehet. Tudhatta volna Ál-Dávid úr, hogy a házassági válóperek ellátásában az erdélyi régibb polgári perrendtartást követjük (lásd Dózsa egyházi jogtan 207-ik lap) s a mit itt készen kaptunk, egyházi válópereinkre alkalmaztuk. Például: Ál-Dávid úr is emliti a székbirók „törvényszabta hetes számát." Kérdés: hol van ez megirva ? Felelet: a tabuiaris instructioban: „Necesse est ut . . . ad minus s e p t e m actuales tabulae regiae Assessores praesentes sint."**) Ugyan itt a 93 § azt módja : „Occurentes vacantiae tabulares Regio Gubernio significandae erunt; obtenta candidandi licentia, candidationes ita Tabula Regia instituere intendet, ut favore, odio, et partialitatis ac n e p o t i s m i studio penitus postpositis , viri graves etc. proponantur." Tehát még candidatioba se szabad tenni az egymással közel rokonságban levőket. Hogy pedig ez a rokonsági fokozat meddig terjedhet, azt megmondja a 66 §, mely azt állitja, hogy a biróság ellen kifogást tehetni, ha a biró a peresfél valamelyikével „si causa fuerit criminalis ad quartum, in causis autem civilibus ad secundum gradum" rokonos. Megjegyezni kivánom, hogy a válóperek „criminalis" természetűek. Az ugy nevezett normális rendeletekben pedig tisztán benne van, hogy a birák nem lehetnek egymással másod iznyi rokonságban. Ha a székbirák számára, a perrendtartásra nézt elfogadtuk az erdélyi régibb szervezetet; ha — a mint Dózsa egyházi jogtana 207-ik lapján megjegyzi — Bod Péter J u d i c i aria fori ecclesiastici praxisában „csaknem általában az akkori polgári rendtartás szabályai foglaltatnak, itt-ott csak is kivételként említetvén az azoktól eltérő *) „Az ujabb időben ezen gyakorlat oda módosult, hogy minden megjelenő papnak döntő szavazata van (t. i. az egyházmegyei zsinaton) kivéve a pereket, melyekben szavazattal csak az ugy neveztetni szokott s z ékez ő birák birnak, kik különbözőleg egy vagy három évre szoktak választatni a megyei zsinat által." (Dózsa egyházi jogtan 82-ik 1.) **) Instructio pro tabula regia § 5. egyházi gyakorlat," és e kivételek közt nincs megemlítve, hogy az egyházi törvényszéken a birák lehetnek egymással szoros rokonságban is : akkor kétségkívül igen is t ö rvényszerü volt a közzsinat ama nézete, hogy „apa fiával, ipa vejével ugyanazon törvényszéki ülésen nem bíráskodhatnak." Megemlítettem volt, hogy az ujabb presbyteri rendszabály szerint még a presbyteriumban sem ülhet apa fiával, testvér testvérével; de erre Ál-Dávid úr szokott fennhéjázó modorában azt mondja, hogy „nincs miért felelni," helyesebben mondta volna, hogy „nincs mit felelni;" mert ha még ott se lehet szorosabb rokonság az ülnökök között, a hol legfölebb is az egyház vagyonáról határoznak, mikép lehetne otl, a hol criminalitás felett kell ítéletet mondani ?! Hivatkozik Ál-Dávid úr az egyház százados gyakorlatára. Megemlíti legelöl néhai b. e. Antal János urat, a ki mint ipa vejével együtt tilt a k. zsinaton ; azonban feledi, hogy a k. zsinat egy 40-t meghaladó testület, nem pedig csupán 7 személyes törvényszék ; a felhozott többi példa épen semmit se bizonyít, hisz exceptio firmát regulám. Oly egyházmegyében, melyben a hetes számú székbiróságot különben kiállitni nem lehetne, kivételkép elnézhetné a közzsinat, hogy ipa vejével egy széket üljön ; de ezt a kolozsvári egyházmegyére alkalmazni nem lehet, mert miután erre nézt kimondta a k. zsinat, hogy székbiróvá fel nem szentelt tanár is választható, székbirók dolgában nem fogunk megszorulni, ha szintén benn nem ül is az egész szent atyafiság! Szóval, Ál-Dávid úr „atyafiságos védelmenagyon lagymatag, ugy látszik csak a denuntialásban és gyanúsításban erös ; érzi ezt némileg önmaga is, ezért igyekszik „nyílt levele" e részét gyanúsítással felfrisitni: azt mondja, hogy én ,,oly határozatot akartam kieszközölni, melynek erejénél fogva partialisunknak egymás közt ipa és vő viszonyában álló két tagja közül az egyiket onnan kizárjam s a helyett saját segédemnek szerezzek ott széket." Erre a gyanúsításra én csak azt felelem, hogy ez egész ügyben comicum az, hogy az az ember, a ki ama puszta lehetőségről, hogy egy paptársa segédjével egyszersmind lehessen székbiró, annyira elborzad, hogy hivataltársa ellen nem átallja alaptalan denunciatorrá törpülni, minden arcpirulás nélkül széket tud ülni a maga apósával! Erre is elmondhatni „más szemében a szálkát stb." De már leteszem vesszőmet, csak azt jegyzem meg; e lapokban mondták volt önnek: „tanuljon ifjú barátom!" Én most kénytelen vagyok ugyanezt ismételni: tanuljon ifjú barátom ! Tanuljon helyesen igazán előadni valamit, tisztán megkülönböztetni, és megérteni s csak azután hozzá szólani. Tanulja meg, hogy „a férfiú haragja Isten igazságát nem cselekszi;" a szenvedély elvakit és tanulja meg mindenek felett, hogy vannak bizonyos eszközök, melyekhez méltányos ember még akkor se folyamodnék, ha igazak volnának, annál inkább irtózik tőlök, midőn csak ráfogottak. „Tanuljon ifjú barátom !" Le teszem vesszőmet és ez ügyben többé fel sem veszem ; mondhat, írhat tőlem akarmit; mindezek, valamint nyílt levelében felhozott gunyjai, gyanúsításai, pöffeszkedő visszautasításai valeant quantum valere possunt; csak arra figyelmeztetem ; addig menjen rágalmaival, a hol egyházi törvényszékünk utói nem érheti. Nagy Péter. Pest, 1863. Nyomatott Engel és Mandellonál, (Egyetem-utca %. sx.)