Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-15 / 46. szám
szerint, pedig épen a zsoltár fordítása az, mely a görög fordításban különösen nem sikerült (1. Winer, „Grammatik des neu testamentlichen Sprachidioms" 5-ik kiadás, Leipzig 1844), 45 1.). Habár tehát Németország még Luther előtt is 14 német bibliafordításokkal birt, ezek már csak azért sem tehettek eleget, hogy mind az egyházilag elfogadott Vulgata után készültek; túlfelől világosság és nyelvtisztaság tekintetéből a legvastagabb hiányosságokban szenvednek. Ha tehát Luther a műhez ugy hozzáfogott, hogy az eredeti szövegre visszament, akkor hogy vállalata nagyszerűségét és érdemét egészen beláthassuk, fontolóra kell vennünk, mily teljes ügyefogyottságban volt e munkájánál a tudományos segédeszközökre nézve. Gondoljuk meg, hogy a görögre és héberre nézve majdnem minden nyelvtani és szótári segély nélkül volt. Ha valami segély ugyan is Reuchlin héber szótára és grammatikája, meg az editio Complutensisnek görög vocabulariuma és elemi nyelvtana, valamint Münster Sebestyén (1529) héber grammatikája nyújthattak volna, kérdés hogy vájjon ismerte-e azokat. Ellenben későbbi átdolgozásainál Pagninus Santes két munkája, annak Thesaurus linguae sanctae (1529) s ugyan annak fordítása (1527) valamint Münster Sebestyén latin fordítása (1534) jó szolgálatokat tettek neki. Fordítását megkezdte Luther a hét ugy nevezett bucsuzsoltárral. Az uj szövetség első kiadása esik 1521-be, az egész biblia első kiadása 1534-dik évbe. A fő kiadás számos javításokkal megjelent 1541. Azután az 1543 és 1545-dik évi kiadások is nyertek némi javításokat; szintigy a Luther halála után csakhamar 1546-ban megjelent kiadás, melynek javításai azonban magára Lutherre már vissza nem vihetők. — A rendkívüli szorgalomról, melylyel Luther fordítása tekintetéből a tudós tanulmányoknak élt és mikép nem mulasztott el semmit, hogy művét mind érthetőbbé és a népnek éldelhetőbbé tegye, bizonyságot tesznek folytonos javítgatásai, ámbár azok közt olyanok is fordulnak elő, melyek az elébbi szövegnél alább valók (v. ö. Rom. 11, 7. 25; Héb. 1, 16; 3, 14 az 1523 és az 1530-dik kiadásokban.). Nem átallotta mészárosokhoz elmenni, hogy az áldozati állatok benső részeinek elnevezésére a helyes kifejezéseket megtudja, kikérte magának az udvartól megszemlélés végett a drága köveket, hogy ezek neveiről tudomást vegyen. — De segédeszközeinek minden hiányossága mellett is gyakorta csodálatos divinatióval középbe talált — s a hol hibázott, gyakran oly szellemdúsan hibázott, hogy Harms-szel szólva: „a hol téved is ihlettnek látszik.1 1 Az a kérdés már most, hogy Luther bibliája, a mint utolsó kézből 1545-ki kiadásban ránk jutott, megtartandó-e vagy ki kell javítani? — Hogy a minden önhittségtől egyáltalában szabad férfinak tiszta tudata volt munkájának tökéletlenségeiről, magától várható. „Nyiltan bevallom — mondja — hogy sokra vállalkoztam, különösen az ó szövetséget németre áttenni. De én, bár nem dicsekedhetem, hogy mindent elértem, még is mondhatom, hogy ez a német biblia sok helyt könnyebb és biztosabb a latinnál. Ha valaki épen tudósabb nálam, vegye elő csak az egész biblia németre áttételét és mondja meg nekem akkor, mit tud. Ha jobban végzi dolgát, miért ne tennék azt elibem Csak azon fordul meg tehát minden, hogy a jelen idő nyelvismerete és itészetének haladása mellett képes-e tetemes hibákat felmutatni Luther fordításában. Hogy abban vastag hibák, lényeges vigyázatlanságok vannak, hogy gyakran világosság hiányában szenved, hogy szavai nagy számmal érthetetlenekké lettek mind ez tagadhatatlan, különösen az ó szövetségnél, de* az uj szövetségnél is jegyzékét oly helyeknek, melyek okvetlen kijavitandók , Stier e munkájában adta: „Altes und Neues indeutscher Bíbel" (Basel 1828). — Egy theologus, ki a Strassburgi bibliatársaság által indítványozott 1270 változások ellenében a lutheri szöveg fentartását kivánja (K r a f t, „Darf Luthers Bibelübersetzung durch Bibelgesellschaften revidirt werden ?" Strasburg 1846), 30 helyen még is kénytelen a változást ohajtandónak nyilvánítani. Valóban a javítás sürgőleg óhajtandó volna, és most már kivihetetlennek sem látszhatik. Minthogy bizonyos botlások felett a theologusok közt az ítélet egyhangú, valóban célszerű lenne azokra legalább, melyeknél ily egyhangúság el van érve, bibliakiadásainkban tekintettel lenni. A szigorú lutheránosok egyike, Harms, a 300 évvel ezelőtt