Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-08 / 45. szám
szonyban mint őseink voltak; — ha pedig1 nem: akkor a F. úr beszéde, mesebeszéd. De jöjjünk korunkhoz közelebb, s igyekezzünk lelkiismeretesen felelni magunknak ezen egyszerű kérdésre: kicsoda az, a legközelebbi 2 — 3 évtized alatt közöttünk reformátusok között, a ki egy Bod Péter, Benkő, Sinai Miklós, Budai Fereec és Ézsaiás, Márton István és Tóth Ferenc stb. méltó utódjának igazán nevezhető volna? . . . Azt nem mondta senki, hogy egyházi tudományosságunk művelése csak egyedül a papokra néz, s kizárólag őket kell a hanyatlás miatt felelősökké tenni. Ám miveljék és terjeszszék a tudományt bármi sorsú és helyzetű emberek, s tekintsük csak magát a munka eredményét az irodalmat: — ugyan kérdem, a theologiának s az azzal szorosabb egybeköttetésben álló tudományoknak melyik ága az, a mely a mi mostani irodalmunkban, a külfölddel oly viszonyban állana, mint állott őseink irodalma saját koruk külföldi irodalmával ? „Vixere fortes Mulli; sed omnes illacrymabiles Urgentur, ignotique longa Nocte ; carent quia vate sacro." Vagyis: nem ismerjük saját őseinket, még akkor sem, ha a történeti igazság szempontjából akarunk felölök szólani. Ámde F. úr azt mondja, hogy a magyar genius gyakorlati tárgyakkal s hazai történelemmel szeret kiválólag foglalkozni? Vájjon mi lehet tehát az oka, hogy a magyar reformált egyháznak mai napig sincs egyházi jogtana, olyforma pl. mint Dósáé erdélyi hitfeleink, Kleiné evang. testvéreink, Koneké, Porubszkyé, Cherrier-é róm. kath. honfiaink számára? Mi az oka, hogy a magyar reformált egyház saját történelmi irodalmát, mind terjedelemre, mind belértékre nézve, mind az austriai német és szláv protestáns — mind a hazai római katholikus és evangélikus egyház történelmi irodalma, feljiil múlja ? Mi az oka, hogy hazai reformatiónk kitűnő disze Sylvester János, történelmi művekben, kézi könyvekben, évtizedeken keresztül nyilván romai katholikusnak tartathatott; — mi az oka, hogy dicső nagy reformátorunknak Dévayüak az ujabb időkben is elébb akadt külföldön életirója, mint a hazában ? . . . Révész Imre. (Vége köv.) A RÓMAI KÉRDÉS ÉS RENAN : Úti naplómból. II. (Folytatás és vége.) Van még egy traditionalis, mint látszik, Rómában készült kútfő, melyre a sz. Péter apostol római püspökségének hitelességére nézve hivatkozni szekták. Ez az úgynevezett „L i b e r P o n t i f i c a 1 i sí ; a római püspökök s pápák névsorát és életét sz. Péteren kezdve, I. M i klós pápáig a 9-ik század közepén, magában foglaló régi lajstrom, melynek szerzője ugyan nincs tudva, azonban a 9-ik század végén élt barát és római könyvtárnok Anastasiusnak tulajdonítják s rendesen róia nevezik, mivel azon pápai életrajzokat régibb példányokból voltaképen ö szedte és állította össze.1 5 ) De az ide tartozó adatok egybevetéséből világos, hogy e pápai névlaistrom az authentia hiányát, ügy szólva, homlokán viseli. Nem szenved azért kétséget, miszerint az főkép a két első századbeli névsort illetőleg, szóbeli bizonytalan emlegetések után, későbbi korban a hierarchia érdeke és céljai előmozdítása végett készült igy és szedetett rendbe. Az ide tartozó elvitázhatatlan több adatok közt első helyen állanak a sz. Péternek s utódainak 15 ) Az Anastasius pápai catalogusa három versen adatott ki, először Mainzban 1602-ben, azután Parisban 1647. végre 3-szor Rómában e cim alatt. A n a s t a s i i Bibliothecarii De V i t i s Bomanorum Pontificuin a b. P e t r o Apostolo ad N i c o I a u m I Adjunctis vi-!is H a d r í a n i II. et S t e p h a n i VI. — — Nunc tertium prodeunt cum auctario variantium lectionum jampridem deseriptarum ex vetustissirnis exemplaribus et eatologis Mss — — — — — cum praefatione et indice locupletiori, opera et studio Francisci Blanchini Veronensis etc. etc. Tom. IV. Romae 1718-1735 fol. Én e példányt használtam a genevai könyvtárban. Annak elöljáró beszédében a könyv korára, Írójára, hitelességére vonatkozó minden adatok nagy szorgalommal s csaknem elkábító tudományossággal összeállítva vannak. Azon Liber pontificalis e kiadó szerint Constantin pápának 714. történt halála után íratott volna, összeszedve az előtt meglévő régibb ily pápai névlajstromokból, különösen pedig kettőből, melyek közül az egyik 354. Liberius pápa alatt, a második pedig, az első megbővitése 530 körül IV. Félix pápa idejében készült volna. E két catalogus állítólag először egy Nagy Károly császár idejében, tehát a 8-ik század végén irt négyszegű pergamen codexböl adatott ki. Mind ez adatok azonban csak okoskodásokon és combinatiokon alapulnak, s maga a tudós kiadó megvallja, miszerint az első s legrégibb pápai catalogusnak — mely a Liberianus — autographuma nem létezik. A codexeknek is csak apographumai vannak. S z. F.
