Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-08 / 45. szám

PROTESTÁNS EGYHAi ISKOLAI LAP SZEKKESZTÖ- ES KIADO-hivatal: A Üpótés szerb-utca szögletén földszint. EEOFIZETESI DIJ : Melyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint -— Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. HIRBBTESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többször%beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. NEMI TÁJÉKOZÁS a protestantismus és a tudomány felett, különös tekintettel a magyar prot. egyházra. (Folytatás.) Azt is igéri F. űr. Vizsgálódása folyamán, hogy ő egyházi irodalmunk s tudományosságunk jelen állapotját ősz ve fogja hasonlitni saját multunkkal, s „a történeti igazság szempontjából párhuzamot tesz multunk és jelenünk között." Ezen Ígérethez képest kötelessége lett volna F. urnák irodalmunk múltjának és jelenének legalább főbb tényeit tisztán s biztosan megismerni s elfogulatlanul öszvehasonlitani, s ezen irodalmi tényekből, azaz egyes kitűnőbb müvekből s az összes irodalom tisztán felfogott értékéből mutatni azt ki, hogy irodalmunk mostani állása a múlthoz képest épen nincs hanyatlásban, s hogy mi is állunk korunkhoz képest ott, hol őseink, korukhoz képest állottak. F. úr azonban ugy látszik azt hiszi, hogy történelmi kérdéseket, a tények ismerete nélkül, puszta syllogismusokkal is el lehet dönteni. Azt azonban, e téren is cselekszi, hogy kénye-kedve szerint, furcsábbnálfurcüább tételeket állit fel, s azokat aztán bölcsen vizsgálgatja; pl. a többek közt: „ne vélje senki is, mintha egyházunk üdve, egyedül attól volna feltételezve, hogy minden lelkész, a maga erejét és tevékenységét, csupán a köny vbu várkodás és az irodalom terén fejtse ki;1

' . . . ugyan ki vélte, vagy ki mondotta ezt V azt azonban hiszem, hogy F. urnák magának, a fenforgó történelmi kérdéshez, nem ártott volna egy I is „könyvbuvárkodás — továbbá „azon lelkésztársainkat, kik inkább tenni mint irni szeretnek, egyenesen a tudománytalan emberek közzé sorozni senkisem akarja," — mint t. i. F. ur hiszi; •— „korunkban a tudományos műveltséget csupán az egyházi férfiaké után mérni — nem kell" stb. Elmélkedik továbbá F. úr arról is, hogy az irodalomra nézve a kedvező viszonyok a múltban sem hiányoztak, . . s hogy mily könnyű (?) volt még Apácai Csere Jánosnak az encyclopaediát irni stb. stb. Bizony, nagy dolgok ezek, hanem a fenforgó kérdésnek történeti igazság szempontjából való eldöntésére nézve nagyon keveset használnak, s lielyök talán csak akkor lett volna, ha F. úr tényeket, tények ellenébe állítva, magokat az állapotokat is megismertette volna és pedig lehető hűséggel. Azonban mégis találkozunk, a hosszas elmélkedés folyamán egy oly történelmi ténynyel, a mely már a fenforgó kérdés eldöntésére tartoznék, ha igaz volna, s csakugyan F. űr is ugy hozza azt fel, mint a melylyel őseink tudományos állapotát jellemezni akarja. „Az erdélyi reformátusok — úgymond F. űr, — mikor Hebler lutheránus superintendenssel, a XYI-dik század közepén vallási vitába bonyolódt; k, annak ellenvetései megcáfolhatásavf ett, aheidelbergi tudósokhoz folyamodé tak ki; ii semmi esetben sem történik, ha őseink már azon korban, a theologiai tudomá'nyosságnak oly magaslatán állottak volna, milyenen azt;

sokan másokkal képzeltetni látszanak." Efféle tényeket kellett volna felhozni minil' többet; azonban, magának ez egynek felhőé^