Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-10-25 / 43. szám
Kezembe került e napokban a dunántúli h. h. egyh.kerület pápai fötanodájáról a most végződött 1862 /3 tanévre nyomtatásban megjelent értesítés, melyből kitűnik, hogy ezen tanintézetben a theol. szakban 34-, a jogiban 30-, a bölcsészeti academiában 117-, a gymnásiumban 361-, öszszesen 542 növendék nyert oktatást. Szép szám — egy ily kis népességű s nagy területen szétszórva fekvő kerületből, melyben még Losoncon Nógrádban, és Csurgón Somogyban is léteznek középtanodáik! Jó oldalról jellemzi korunkat, hogy megértvén hitfeleink a felsőbb iskolai nevelés hasznát s szükségét, seregesen küldik gyermekeiket felsőbb iskolákba. Hogy a pápai növendékek között 66 helybeli születésű van, azon nem csodálkozom, miután helyükben van a jó alkalom: dehogy kisebb gyülekezetekből is, melyek csak 800-tól mintegy 1000-ig való népességgel birnak, például M.-Sz.-Györgyről 16-, Sz. K. Szabadjáról 12-, Veszprémből 15-, s több más helyekről is eddig szokatlan számmal, még pedig 5 különböző vallásbeliek, különösen több ágostai hitvallásuak találtatnak a névsorban, — ez csak Örvendetes jelenetnek tekintethetik. Örömmel látom azt is, miszerint a dunántúli h. h. egyh.kerület ámbár testvérei között legkisebb s legszegényebb, mind az által 13 rendes és 4 segédtanárral folyvást virágzásban tartja fen fötanodáját, mit több elhunyt jobbjaink s néhány még élő patronusaink alapitványain kivül csak is annak lehet köszönni, mert midőn az egykori E n twurf következtében a sok tanárállitás ránk parancsoltatott, hogy fötanodánk elve nyilvánossági jogát visszanyerhesse, készek lettek gyülekezeteink minden lélek után 2 krt conv. pénzben ajánlani s majd Írásban is kötelezni évenkinti segélyül a főiskolai tanárfizetésekre, mikor pedig önkormányzati jogunk érvényét visszanyerte, nem akarhatván egyh.kerületünk a visszaesést, és a többi egyh.kerületeknél hátrább maradást, megtartotta elébbi tanárait, söt az óta egy jogi tanszéket is alapított, mit látván illető hit— sorsosink, a kötelezett segélyt kevés kivétellel rendesen megadják, az igazolhatatlan némely kivételek pedig hihetőleg közelebb már erélyesen el fognak hárittatni, mert furcsa észjárás volna azért kötelezni segélypénzt, hogy főiskolánk nyilvános lehessen, most pedig miután azzá lett, visszavonni tőle az Írásban is kötelezett ajánlatot! Mutat ugyan az értesítés hiányokat is a fötanoda belső szervezetében, nevezetesen ilyen hiány az, hogy tanítóképezde máig sincs ezen egyh.kerületi főiskolában, hanem az oktatás- és neveléstant V. F. bölcsészeti tanár adja elő elméletileg az egyik theol. osztálynak és a 4, 5, 6 dik osztályból önként vállalkozó ifjaknak, — másik az, hogy a jogi tanszaknak még eddig csak egy tanára van, egy éves tanfolyammal, s a mely tudományoknak ez meg nem felelhet, azokat K. K. a bölcsészettanára, B. J. az egyetemes történelem tanára, és K. J. theol. tanár magok szíves feláldozásával vállalták magokra előadni: ámde ezen hiányokat elég ilyeneknek felismerni, s másokkal is felismertetni, s annyi jó akarat mellett, mennyit egyh.kerületünk főtanodája ápolásában tanusit, nem kétkedhetni, hogy közeljövőben ki lesznek azok pótolva; mert könnyen kipótolhatok anélkül, hogy az egyh.kerületnek uj pénzalapról kelljen gondoskodni, — kipótolhatok csupán a meglevő tanerők és tantárgyak takarékosabb s mégis célszerű beosztása által. Miként történjen ez a kipotlás ? ezen kérdés körül forrongnak az eszmék, szabad legyen nekem is igénytelen nézeteimet 3 pontban előadni. 1-ör Van a főtanodának egy nélkülözhető tanára a gymnásiumban, hol a 4. 5. 6-dik osztályokban a három rendes osztálytanáron kivül még egy rendes szaktanár működik tanítván a mértant, vegytant és természettant: de ha már a gymnásiumban az osztályrendszer lett elfogadva, mi szükség azt ezen egy szaktanárral megzavarni ? Mi szükség a most emiitett tudományokat a középtanodában is taníttatni, holott azok a VlI-dik s VlII-dik osztályokban különben is egész terjedelműkben előadatnak? Vagy ha bármi okból mellőzhetlen azoknak itt is taníttatása: miért ne bizhatnók azokat is az illető osztálytanárokra, mikor itt csak conpendiumokról lehet szó, melyek a hetenkinti 20 órára számított közlecke — rendbe könnyen beleférnének. 2-szor A theologiával sem szükség három rendes tanárt foglalkoztatni; mert ezen tanfolyam három évre lévén beosztva, ennyi idő alatt két tanár szintúgy elvégezhetné a szükséges hitlani tudományokat, mint 1850 előtt több évtizeden át elég jó sikerei elvégezte folyvást kettő. Hogy 3-dik theol. tanárunk is van, azt az Entwurf azon rendelete okozta, miszerint a gymn. nyolc osztályában a vallástant rendes hittanároknak kellett előadni, mely terhes munkát két hittanár rendes teendőik mellett meg nem bírhatta. Ámde miután középtanodánkban most már a vallástant is az osztálytanárok tanítják: megszűnvén az ok, bízvást megszüntethetik az okozat, annálinkább is, mert valóságos fényűzés a vallástanárokat 3-ra szaporitni, mielőtt tanitók képezésével avvagy csak egy rendes tanár is megbízva legyen, s a főtanodát nagy részben fentnrló gyülekezetek érdekével homlokegyenest ellenkezik lelkészeiknek a szükségesnél inagasb képzettsége kedvéért alkalmatos iskolaitanitókban okozni nekik hiányt és oda juttatni őket, hogy a 4, 5 s 6-dik osztályból segédtanitóságra kiment, és ott neki pelyhesedett, — gyakran tanulni nem is szerető képezetlen egyénekből válaszszák tanítóikat. Mi lenne igy falusi iskoláinkból, mi lenne majd népünkből, holott a jó iskola hiányát bármi fényesen betöltött egyházi szószék se pótolja ki ? Kövessük hát amaz intést; tecum habita et noris quam sit tibi curta supellex — gazdálkodjuk meg az egyik theol. tanárt s tegyük át képzettségének s kívánságának is Jekintetbevételével akár egyenesen képezdébe, akár a bölcsészetiekre, s ez utóbbi esetben a mostani bölcsészszaktanárok közül lehetne egyel a képezdébe áthelyezni. 3-szor A főt. egyh.kerület bölcsességétől függ elhatározni, nem lehetne e egy tanárt a bölcsészeti tanszaknál
