Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-18 / 42. szám

Több perek felülvizsgálatára kiküldött consistoriumok működtek a gyűlés folyama alatt. Egy pár igen szomorú lelkészi tévedéssel is kellett e perek irataiban találkoznunk. De leterítem e szerencsétlen esetet a szeretet fátyolával az elhallgatás leplét vonva reá, azon intést vonva belölök le „vigyázzatok," halála előtt senki sem boldog. Nagy-Geresd, sept. 26-án 1863. Trsztyenszky Gyula. TÁRCA. NYÍLT LEVÉL N. T. BALLAGI MÓRHOZ. (Vége) Közzsinatunknak a feltett kérdésre felelő, s illetőleg határozó nézete az: hogy a kérdésbe vettek közül bármelyik választható törvénykezési bírónak. A jelen tárgy feletti tanácskozásból folyólag, — nyilvánítja közzsinatunk azon törvényes nézetét, miszerint: apa fiával, ipa vejével ugyanazon törvényszéki ülésen nem bíráskodhatnak törvényeink értelmében." — Lehetetlen, hogy a t. szerk. űr figyelmét kikerülte volna ennek végig olvasásakor az a curiosum, hogy a határozat második pontjáról a propositioban még csak szó sincs! Mi az oka ennek ? Egyszerűen az, hogy a fölterjesztés fogalmazója és illetőleg a fölterjesztők magok is belátták, hogy egész folyamodásuk a közzsinat minden elfogulatlan tagja előtt nagyon nevetséges színben tűnne fel, ha az két, egymásnak merőben ellenmondó kérdést, illetőleg indítványt tartalmazna. — A másodiknak fölvetését magára vállalta ennélfogva t. N. P. űr s a tanácskozás folyama alatt — a mint látszik a határozatból — kapott is rá alkalmat. — S ini szolgált neki indító okul ennek a második kérdésnek előterjesztésében? tán az egyház közjavának előmozdítása ? Nem tudom, de annyit tudok, hogy a közzsinattól egy oly határozatot akart kieszközölni, melynek erejénél fogva parti alisunknak egymás közt ipa és vő viszonyában álló két tagja közül az egyiket onnan kizárja s a helyett saját segédjének szerezzen ott széket. — És közzsinatunk hozott egy oly határozatot, mely törvényeinkkel meg nem egyezik, melynek egész anyaszentegyházunk százados gyakorlata ellent inond, mely által saját múltját hibáztatta : kimondotta hogy ipa vejével megyei zsinaton együtt széket ne ni ülhet! Zsinatunk eme határozatára első ismertetésemben egyszerűen csak annyit mondottam hogy „indokolt törvényjavaslattal kellett volna fellépnie (Jegyzés: közzsinatunk ámbár törvény hozó testület, de százados gyakorlat szerint, mielőtt egy törvényt megállít s azt az egyházi főtanács superrevidiálja, javaslatképen véleményadás végett a tractusokhoz kiküldi.) — Es t. N. P. úr erre egész diadalérzettel igy kiált föl: sí tacuisses! Jobban teszi vala azonban ha diadalérzetének kitöréseit kissé fékezi, mert oly törvény ,,m e 1 y tiltaná ipának és vőnek megyei zsinaton együtt széket ülni," nem létezik. Sőt 89-ik canonunk eme szavai: altéra speciale seniorum officium est, ut sinodos suorum confratrum (minden kivétel nélkül) statis temporibus . . . convocent világosan kimondják, hogy annak tagja minden tractusbeli pap. Még a közzsinatra nézve is következőt rendel a 93-ik canon: Episcopi officium est ut synodum universalam, seu provincialem semel ad minus pro morejam solito, quot annis in locum commodum ac idoneum convocent: duobus ex denis quibusque ministris, . . . ut ecclesiis vicinis invigilare possunt, domi reliclis. A miből világos hogy még annak is kivétel nélkül tagja minden pap s tizböl kettő csak felvigyázat végett köteles otthon maradni. Már pedig csak egy akkora superintendentiában is mint a miénk, hányan nem állottak s nem állanak egymásközt a vő és ipa viszonyában s ím törvényeink, rájok nézve még sem tesznek semmi kivételt. — És mit bizonyít anyaegyházunk sok százados gyakorlata, múltja és jelene ? azt, hogy sem a megyei sem a közzsinatról az ipa vejéért s a vő ipáért nem volt s nincs kizárva.— Hiszen hogy ne említsek több példát, hanem csak egy párt a számtalanok közül: a közel múltban csaknem husz évig volt egy időben anyaszentegyházunk püspöke, a szép emlékezetű Antal János és közfőjegyzője ennek veje, jelenleg köztiszteletben élő püspökünk ft. Bodola Sámuel. — Midőn az utóbb nevezettet 1336-ban a közfőjegyzőségre egyházi főtanácsunk candidálta, egy pár tractus tiltakozott ellene a közzsinaton azon ok miatt hogy veje a püspöknek, a közzsinat — erre alkalmazható törvény hiányában — a candidatiot nemcsak helyben hagyta, sőt a canditatusok közül épen öt választotta közfőjegyzővé. (1. Salomon stb. Ecclezsiae 70. 71-dik lap.) Alig néhány évvel ezelőtt a Maros-Vásárhelyi esperes és jegyző, az enyedi tractusban két pap, és ugyancsak ott a forradalom után tartott zsinaton többen állottak egymáshoz az ipa és vő viszonyában s ha szükség lenne rá, szolgálok még akárhány példával, még arra is, hogy testvér testvérével, apa fiával együtt ültek széket. És imé folyó évi közzsinatunk saját múltjának, törvényeinknek és a százados gyakorlatnak ellenére kimondja, a nélkül hogy — ismétlem — indokolt uj törvény javaslattal lépne föl — hogy ipa vejével megyei zsinaton széket nem ülhet! — Megkísérti ugyan t. N. P. úr közzsinatunk eme határozatait igazolni, de vajha ne is kisértette volna meg! — Idézi azon törvényt, mely tiltja, hogy kebli egyház tanácsban apa és fiu együtt nem ülhetnek, de minthogy vöt és ipát az a törvény sem zárja ki még k. egyház tanácsból sem, mely pedig az egyház vagyonáról rendelkezik, mig a megyei zsinat p. o. Kolozsvárt főleg csak válópereket kezel, — idézi azt, hogy vő és ipa első sogorságí viszonyban állanak, de minthogy törvényeink ezt is csak a matrimoniális ügyekre nézve mondják ki, mint házassági akadályt, eme védokaira nincs is mért felelni, valamint arra sem hogy az egyházi főtanács a Maros-Vásárhelyi egyház, vagyona kezelőire nézve kimondotta, hogy azok közeli rokonok nem lehetnek.