Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-18 / 42. szám

tette ki. — Számitásom csalt, mert csipkedő modorom, a helyett, hogy F. úr túlzásait mérsékelte volna, inkább arra szolgált, hogy annak dogmatikai zelositását fokozza, erösebb kilobbanásra és oly nézetek vitatására birja, melyeket lehetetlen, hogy F. úr maga is ref. ember létére úgy higyje, a mint felindulásában leirta. Azonban utoljára is litera scripta manet és miután ama nézetek bármi indokból eredtek, a „Hit védelméu

ben elég körülményes kifejezést nyertek* a fentebb befejezett tüzetes birálat kötelességének tartotta elmondani felette, mint az irodalom közsajátja felett meggyőzó'dese szerinti Ítéletét és helyén lenni látta a személyes megtámadások ellenében a „parcius ista viris stb." különös hangsúlyozása mellett a tévesztett irány szerencsétlén oldalait is kiemelni. Valóban szomorú dolog volna, ha a sötét századok siralmas példáján semmit nem okulva még ma is csak existentiák romjain keresztül törhetnénk az igazság felé; üdvösebb lenne akkor örök hallgatásba temetni legplausibilisabb nézeteinket, mint embertársaink iránti szeretetlenségek árán azokat gyászos érvényre felküzdeni. Hogy azonban a hevesen folyt vitatkozás alatt a theologiai tudományos eszmék szép tömege hozatott közforgalomba és az üdvigazságok iránti érdekeltség a protestáns közönség minden rétegeiben nem közönséges foglalásokat tett, kétségbevonhatlan tény és ez az eddig lefolyt vitának positiv, nyereményül felrovandó eredménye; de tény más részről az is, hogy a véleményharcok kíséretében kifejlődni szokott ingerültség egyiket is másikat is oly élességek és szeretetlenségekre ragadta, melyek épen nem arra valók, hogy Üdvözítőnk parancsa és szent vallásunk egész szelleme követelte kölcsönös szeretetet közöttünk éleszsze, ápolja és öregbitse s azért nagy mértékben óhajtandóvá vált, hogy megemlékezve a bölcs mondásra: „nimium altercando veritas amittitur" a versengés oly módoni tovább folytatását elvalahára megszüntessük. En tehát midőn magam részéről s e lapokra nézve a kérdésnek fölvett irányban való tovább vitatásáról határozottan lemondok, egyszersmind szívesen fátyolt vetek mindazon nem kímélve ejtett kifejezésekre, melyek a vita hevében személyem ellen bárhonnan szórattak s csak az az őszinte ohajtásom, vajha az én tollamból folyt csipősségek és netalán személyes bántalmaknak vett facetiák is az illetők részéről hasonló kedvezésben részesülvén, örök feledékenységnek adatnának át, hogy egymást tovább nem faggatva és nem akadályozva munkálhassunk mindnyájan egyházunk javára, Istennek dicsőségére. Faxit Deus. Ballagi Mór. BELFÖLD. A HELV. HITV. EGYHÁZ EGYETEMES CONVENTJE. Folyó okt. hó 8-dikán nyilt meg Pesten mind a négy egyházkerület közmegegyezése folytán a Magyarországi reform, egyház egyetemes conventje. Köztudomás szerint a négy egyházkerület 1848 előtt is koronként szokott tartani hasonló egyetemes értekezleteket a mind négy kerülettel közös ügyek fölötti tanácskozás végett. Söt ez utóbbi három évtized alatt majdnem évenkint megtartattak; 1848 óta a közbejött szomorú körülmények miatt azonban e conventek tartása is megszűnt s újból csak 1860-ban Debrecenben nyittatott meg az első. A jelenleg Pesten megnyílt egyetemes egyházértekezlet, és az 1848 előtti conventek között csupán az a különbség van, hogy a korábbi conventek, ha szükségesnek látták a közös ügyekben mint a négy egyházkerület egyetemes képviseletei az állami kormányhoz fölirásokat is intéztek ; a jelenlegi convent pedig az egyházkerületek ez idöszerinti meghatalmazása és az 1860-diki debreceni értekezlet határozata folytán, csupán a tanácskozásra, kölcsönös eszmecserére szorítkozott, célul tűzvén ki, egyrészről a mind négy kerület közös ügyeiben, p. o. a tanodai ügyekben lehető egységre és közös megállapodásra jutni, s más részt az államkormánynyal fenforgó kérdések kiegyenlítése, és a sérelmek tekintetében való teendők fölött tanácskozni. Az értekezlet végzéseit azonban minden egyes kerület saját viszonyaihoz képest emeli kötelező érvényre, valamint a sérelmek tárgyában is az egyes kerületek fognak repraesentalni. Az értekezletet idősb b.VayMiklós mint legidösb fögondnok, és ft. Nagy Mihály mint legidösb superintendens kettős elnökletük alatt tartatott. Tagjai voltak a négy egyházkerület fögondnokai, superintendensei, s az egyházkerüteti gyűlések által e célra választolt képviselők. Főt. Nagy M. sup. rövid, megható imája után b. Vay ö exja üdvözlé az egybegyűlteket, s nyitotta meg a gyűlést ép oly velős, mint a tanácskozás tárgyait, célját, és irányát sajátos tapintatossággal körvonalozó beszéddel: Az ülés megnyittatván a jegyzői teendők vitelére Polgár Mihály és Filó Lajos urak kérettek föl.