Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-01 / 5. szám

PROTESTÁNS IfKAIjf ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhnzhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidékei!: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. » HIRDETESEX DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 njkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. FOKOZATOS KEPVISELET. (Folytatás.) IV. Hazánkban a reformatiót lelkesült tanítók és könyvek terjesztették: a világi rend pedig védte és pártolta. Az egyes gyülekezeteknek mint szintén több ekklézsiáknak együttes igazgatása lassankint alakult a szerint, a mint az augustana vagy helvetica confessio mellett nyilvánultak, és tractusokra s snperintenclentiákra a megszaporodott és különvált gyülekezetek feloszlottak, Annyi igaz; liogy a reform, egyház is inkább a zürichi mint a genevai igazgatás formát vette fel, a mint ezt a5? első század alatt készült kanonok szelleme és a história is tanúsítja.*) Ha az egyes gyülekezetekben presbyteriumok alakultak is: de az egyházmegyékben és kerületekben seniorok és superintendensek elnöklete alatt csupa papokból alkotott Synodusok kezelték az egyház igazgatását. Ugy lehet venni tehát a liazánkbeli reform, egyház igazgatását mint Syno dali s-t. A tiszamelléki kerület ugyan egy századon íeljül tartotta fen magát superintendens nélkül, s ha a szatmár-németi nemzeti zsinat közbe nem vág, talán tiszta presbyterialis igazgatásúvá is alakult volna. Nagy pártolásban kellett ennek részesülni magán a zsinaton is, midőn mindamellett hogy az elnök G elei K. István episcopalis szellemű volt s a XXIV. *) A zürichi egyh. igazgatást meglehet ismerni a s u ccessio és képviselet cimii értekezésből is; a genevait pedig franciaországi és skóciai egész országokra kilerjedett egyházi kormányzásban, épen a jelen cikkben célszerűen körvonaloztuk. conclusioban azt mondja: Nomen Puritán i, tanquam scandalosum, nobis est exosum; mégis elő állott a 17-ik conclusio, melyben a presbyteriumról az iratik: ob multiplices ac insignes eius in ecclesia usus animitus exoptarenms; a Víll-ba pedig, mely az általános synodalis igazgatást visszaállítja; a Tiszamellékiek mégis meg tudtak annyit nyerni, hogy ezen dolognak rendezése csupán magukra bizatott. A minthogy a superintendens választást egész a Carolina resolutióig — és igy szinte egy századig, elhalasztani tudták. Épen a Carolina resolutio (1733) teszi a forduló pontot, midőn egyfelől az előbbi 5 vagy 6 superintendentiák most négyre szoríttattak ; másfelől pedig a mindjárt következett évben a bodrogkereszturi gyűlés — melyben egy superintendens sem volt jelen — a világi résznek is az egyházigazgatásbani befolyását — nem minden erőltetés nélkül elhatározta s be is állította. Megelőzte volt ezen gyűlést a synodusok tartásának betiltása, s igy a synodusok helyett lassankint a budai zsinat szellemében is a mai tractuale és superintendentiale consistoriumok akultak. *} Később a tiszántúli főt. superintendentiában a Sinai Miklóssali küzdés, kiről azt hitték vala, hogy episcopalis igazgatást kívánna beállítani, sok keserűséget okozott, és szinte az ellenkezőbe taszította, s majdnem secularizálta az egyházi igazgatást. Fenmaradott csakugyan belőle a kettős elnöklet, melynek nyomát a Magyarhonin kivül, sehol a protestáns világban nem találhatni. Azonban csak kevés módosítás kellene, s a magyar*) 1. Erd. Préd. VII. füzet 150 1.