Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-25 / 4. szám

rosra terjed, hanem az egész királyságban nagy tevékenységet fejt ki. 1852-ben egy maiglan fenálló waldensi újság keletkezett „La buona novella" (Jó újság) cim alatt, s egyszersmind egy kizárólag evangelikus könyvkereskedés Turinban. A waldensek épen nem titkolják, hogy hivatásuknak tartják Olaszországban a vallási reforrnálió érdekében működni. A téritgetést kötelességüknek ismerik s hogy egyházuk számát ez úton szaporítsák, mindent elkövetnek. S ezen fáradhatlan müködésök és terjeszkedésök következtében Pinerolo, Nizza és La Tour városokban is waldensi — evangyélmi egyház községek alakultak. Genuában, a hatalmas katholikus papság sokáig feltudta tartóztatni egy waldensi egyházközség felállítását, de Mazarella ügyvéd lelkesült működésének itt is sikerüli célját érnie. (Yége köv.) TÁRCA. SZOMORÚ HIR. Rimaszombatból. A rimaszombati ref. egyház jubilált lelkésze, a tiszt, gömöri egyházmegye nyugalmazott esperese : Nagy tiszteletű s tudós Terhes Sámuel ur nincs többé 1 Folyó év januar hó 7-én d. u. V/2

órakor—jobb létre szenderült. Temetése 10-én történt. — Hogy a temetés a megboldogultnak mulljához, állásához s érdemeihez illő, s minden egyszerűsége melett is méltóságosan komoly megható volt — magában értetik. Nem is lehetett máskint. Hiszen Terhes Sámuelben — egy benső hivatás szerint járó, szakképzett, s tiszta jellemű ref. papot, egy becsület-, tisztesség s érdemekben megőszült igaz embert, egy hü fiát a hazának, derék napszámosát egyház s magyar irodalomnak, egy fölkent hősét az evangyéliomi szabadságnak, páratlan tagját a társas életnek, szerető alyját s gondviselőjét egy szegénységben maradott számos tagu családnak — vesztett el a közélet! Látszott a tisztelendő urakon , kik a temetési szertartást végezék — hogy mind ezt jól tudják, mélyen érezik s Őszintén méltányolják. Ily szellem- s érdemben imádkozott a koporsó felett jánosi lelkész t. Szabón János ur; igy prédikált a templomban simoni lelkész t. Borsodi József ur ; igy óráit rimaszécsi lelkész t. Katona Pál ur; igy beszélt ismét s igy imádkozott végre a sírnál n. t, Szentpéteri Sámuel esperes ur. Látszott hogy minden ima szívből jött s emelkedett az éghez. Látszott, hogy minden beszéd tartalma hü és méltó tüköré az elhunyt életének... — A gyászszertartás ünnepélyes méltóságának emelésére igen sokat tön a mindnyájunk elismerésével találkozott éneklés, mit a r.-szombati ref. egyház tisztán egyszerű polgárokból álló énekkara — közreműködésével az egyházmegyéből jelen volt tanitó uraknak—mondhatni — mintegy ihletszerüleg végezett. De meglátszott a publikumon is minőségben ugy mint mennyiségben, hogy nem mindennapi ember temetésére gyűlt egybe. Jóra való ember — ki csak lábra állhatott — rang s valláskülönbség nélkül egy se maradott el a városból. Az idö rövidsége s alkalmatlan volta dacára is —jelen volt a megyebeli papság s tanítóság nagyobb részben. Jelen a losonci ref. egyháznak küldöttsége. Jelen a kishonti ág. v. senioratusnak testületileg képviselt papsága. Jelen a közel és távolabbi környékből sokan sokan.. Látszott, hogy mindannyian önzetlen részvéttel s méltó elismeréssel. . — Szóval: a mily szép volt Terhesünk élete, olyan volt halála s temetése . .. Száraz életrajza im ez : született Gályban (Borsod megye) 1783- nov. 25-én. — Tábori pap lett mint sárospataki esküdt diák 1809-ben. Nagyfalusi pap lett (Szabolcsmegye) 1810-ben. Ez állomásán 11 évet töltött. Nagyfaluból Pelsőcre (Görnörmegye) hivatott 1821-ben. 6 év múlva innen 182 7-ben Kassára. S itt 9 évig terjedelt sáfárkodása mellett egyházmegyei assessorsággal is megtiszteltelett. 1836-ban rimaszombati lelkész, 1846-ban a gömöri tractusban esperes lett. 1858-ban celebrálta a rimaszombati ref. egyház 50 éves papságát. 1859-ben mondott le esperesi hivataláról. Az 1863-ik év január 7-én elhunyt s 10-én eltemettetetett s országos tiszteletben állott egyházi férfiúnak kimultát még kassai pap korában 1831-ben Sandi Johannával kötött házassági szövetségből származott 3 fi és 5 leány élő gyermekei érezik s kesergik.. — Isten áldása s vigasztalása a megszomorodottakkal! Béke az elhunytnak poraira ! — Rimaszombat, jan. 12-ik 1863. x. G Y A S Z H I R. Tiszteletes Szűcs Zsigmond úr, pesti volt ref. segédlelkész, Abán, Fehérmegyében, a szülei háznál, jan. 13-án reggeli 4 órakor tüdögümökórban megszűnt élni. Temetése fhó. 14-dikén délután történt.. A 24 éves ifjú lelkész 1838-ban született, ugyan azon földön, hol hamvai Örök nyugalmat találtak. Gymnasiumi pályáját Pesten a kegyes rendiek iskolájában kezdette s Nagykőrösön fejezte be. Majd egy magasabb intéstől ihletve a papi pályát választá magának s a nagy jövőü pesti theologia növendéke lön, [hol bevégezve magasabb tanulmányait, miután lelkészi képességéről fényes bizonyságot telt, 1860-ban a pesti ref. egyház segédlelkészévé szemeltetett ki. E hivatalában másfél évet töltött, a midőn a még eddig gyógyíthatatlan nyavalya a külsőleg szép és belsőleg nemes ifjút annyira hatalmába kerítette, hogy kénytelen volt szeretett hivataláról lemondani, s az édes szülői házhoz visszatérni, hogy enyhületet és gyógyulást találjon; de hasztalan, a föld sírjába temette — s Aba ránézve bölcső és sir, kezdet és végezet lett. íme ! csak ennyi és ily kevés, a mit életéről mondhatunk ; és mégis ki öt ismerte, mindenkinek köny fakad szemében. Ha nem lett volna is oly szép a remény, melyet jövőjéhez csatolánk, de a mely most már elveszett; mégis keservesen