Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-09-20 / 38. szám
3. „Vannak, kik a hivatalos befolyás ügyes felhasználása által törvényszerűvé erőszakolják a törvénytelent." A hol észbeli többszörös erő ellenében törvényszerűvé erőszakoltatiiatik a törvénytelen: méltán sújtja a gyáva tömeget a jogtalanság! Mire valók a világi és egyházi tanácsosok: miért hallgat a világi és egyházi személyek egyeteme? Hát lágy lelketlen viaszdarabok ők, hogy belőlük egyes ember — bár a hivatal magas polcán — kénye szerint idomíthat szeszélye szerinti bábokat. 4. „Vannak, kik a szent hivatalt a valódi érdem helyett a nepotismus veszélyes hálójával szövik körül, melynek gordiusi csomóján elébb utóbb nem fog áttörni más, mint a hatalom kardja." Hogy értsem azt? talán a pataki cikkiró által is szent ereklyének nevezett autonomia ellenébe vitézkedni kivánó Entwurfé lesz az a hatalmas kard, mely vérségi összeköttetést, szívet szívtől ugy elszakaszt, hogy az egymástszeretök gondolatban sem találkozandanak ? !! 5. „Vannak emberek, kik ferde nézeteket terjesztenek nyilvánosság elé iskoláinkról." Hát olyan emberek nincsenek, kik helyes nézeteket tiszta fölfogással s győző okokkal vihetnének a közönség elébe ?! Nem az idézett öt pontban rejlik véleményem szerint tanár úr! a baj oka, hanem ott, hogy a jogot, mit a nép kiskorúságának ürügye alatt élvezett a r é g i rendszer, nem osztjuk meg minden elemmel, mely eddig annak szavazatképességgel birtokában nem volt. — Különben is Ha a politikai téren fölvétetett az alkotmány sáncaiba azon osztály, melynek üdvéről, boldogságáról „rólam nékülem'1 , elvvel gondoskodtak a kiváltságosok: illő s még inkább időszerű a lelkiszabadság híveitől behozott testvéreket felbocsátani. Ha polgári jogaink gyakorlata végett követek által képviseltetnünk szabad az országgyűléseken: botrányos ellentét, hogy épen egyházi társaságunk kénytelen nélkülözni, a léginéltányosb föltétellel, közakarattal hozható intézkedések, törvényhozások biztositékát. Nagyon meglepő jelenség, hogy küzdünk velünk született jogainkért, sóvárgunk az önállóság élvezetéért, s ugyancsak mi szabadságért hevülök, erőnek erejével bölcsőjébe erőszakoljuk a népet, s kényelmetlen helyezetében kívánjuk, hogy tovább is aludja, kinyujtózkodhatás nélkül eddig nyöszörgés közt folyt álmait. Vagy talán a lebontandó gyepű kígyójától félünk ? ! Félünk hogy az e. tanácskozások zöld asztalai mellé jogosított helységek képviselői talán szivos természetük s hajlamuknál fogva lehetetlenítik a csendes tanácskozást, — nehezítik a cél megközelítését, s többséget képezve leszavazandják a komoly és őszinte jó akkratot! Hát a legintelligensebb. s legmagasabb körökből választoltak és hivatottak nem epen ugy küzdöttek-e sok szent ügy ellen? hogy többet ne említsek a közteherviselés, s nemzeti színház ügye elég legyen ! Nem voltak-e eredményben szegény, sőt meddő országgyűléseink? Ha a conservativ eszmék felbirják tartani vizszinen magokat, jele, hogy még nem jött el az idő teljessége. Ha pedig az ellenzék, bár nem épen ínyünkre — tervez és végez, jele hogy a gyermeknek vélt, önérzetes ifjúvá lett, s majdan higgadt férfi és komoly tapasztalt öreg leend. A zavaros viz iszapja lassanként fenékre száll, s a kezdetben romboló elem, áldásos munkákra használható, terhek csendes biztos szállítójává, s mesterséges gépezetlel működő malmok gyárak mozgató erejévé lesz. Különben, ha kényszerítő hatalommal, kiváltságos osztálylyal fog kormányoztatni egyházunk hajója : csak vánszorogva haladás jövője vár reá. Mert a legüdvösebb rendeletek közjóra irányzott törekvések; a ferde felfogás, rosz akarat féltékeny gyanúja kíséretében — eredménytelenek maradtak. Vagy tartósságra nem számító félkényszer, fél benyugvással, gyáva félénkséggel irntnel ámmal hajtatnak végre, s a politikai szelek változtával megsemmisülésnek néznek elébe, addig is legtöbbször makacs ellenszegülőkre találnak. Természetesen! mert valamint polgári terheinket a nemzet s fejedelemnek országgyűlés útján föltételezhető kölcsönös benyngvása után hordozhatjuk s emelhetjük legszívesebben, és legőszintébb kötelességérzettel: ugy egyházi érdekeink előmozdítása eszközeinek észszel karral felölelésére felkarolására,-is csak ugy számithatunk a népnél, ha az a szükségelt ész- pénz-, és munkaerő megszavazására népességi arányban befolyhatott. Ugylátszik, hogy sokan az ujabb idő megelégelhető vívmányaként tekintene az egyh. tisztújítás keresztülvitelét; pedig előttünk a példa: mit eredményez a közéletben a csaknem holdváltozásával ujuló, ujabb meg ujabb rendszerrel beállított hivatalnokok igyekezete. Végre fölhozzák többen a prot. egyház szegénységét, mely a képviselet beállításával uj költségekkel lenne terhelendő, miket talán el sem hordozhatna. Én azt hiszem, hogy ha a nép községi ügyeinek képviselőjeként napokon keresztül képes diurnummal bíróját és jegyzőjét ellátni, az adószedés, ujoncállitásra jelölt pontokon s. t. f.; elfogná viselhetni s lefoghatná győzni azon nehézségeket, mik az egyházi népképviselettel együttjáróknak gondoltatnak, és ekkor föltetlenül követelhetné az e.megye, e.kerület, hogy képviselő testületéből egy tag se hiányozzék. Igy reményiem én, hogy egyházunk épülete düledezni soha nem fog, s a pataki tanár szerinti rohadó részek is egészséges darabokká ujulandanak. Lelkem teljességéből kívánva mondom azért: „egyházi népképviselet jöjjön el a te napod !" Édes Ábrahám, f.-ábrányi ref. lelkész.
