Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-06 / 36. szám

E szempontokból lehetett volna a ker. theologiának is mint tudománynak érdekében B. M. tétele ellen kifogásokat tenni. De szerző e helyen ezt mondja rá: „Ezen szép alaptételből bárki is a vallás igazságaira vonatkozólag ezen következtetést várná : „ámbár tehát a keresztyénségnek transcendens, rnetaphysicus tanait, minők p. o. a háromság, Krisztus istenembersége stb. melyek a bibliában elöadvák, eszünk s értelmünkkel kimagyarázni hiába kisértjük meg; de miután azoknak valódiságát emberi magasabb természetünkben gyökerezőknek tapasztaljuk, semmi sem tarthat vissza bennünket azoknak elfogadásától stb. Engedelmet kérek, ha ily következtetéseket vár szerző, hát csak tessék saját személyében beszélni, és ne mondja, hogy bárki is ezt várná „a szép alaptételből"; mert mi, kik tudjuk, hogf a sz. háromság tanát, g a Kr. istenemberségét a ker. egyház, öntudatos gondolkodásával, hosszas dialectikai vitatkozások folytán az apostolok élete után századok múlva fejtette ki és állapította meg s ismerjük azon principialis premissákat, melyek e nagy igazságok formulázására vezették az egyházat, mi tudományos theologustól nem várjuk azt a furcsa következtetést, hogy a ker. gondolkodók által kifejtett e nagy igazságok a ker. ember gondolkodó esze által érthetlenek legyenek. Sajátságos okoskodás az némelyek részéről, hogy a mely vallásigazságoknak kiérlelésére, kifejtésére a keresztyénségnek ezelőtt 12—14 századdal elég gondolkodási képessége elég észereje volt; 14 százados a szentlélek vezérlete alatt való tovább fejlődés után még annyi észereje sincs, hogy az atyák eszméit megértené. — Ez okoskodást nem igen találom egyezőnek azon ker. hittel, hogy a ker. emberiség a sz. lélek vezérlete alatt folytonosan előre halad nemcsak az emberi akarat tisztulásában, hanem az értelem világosodásában is; hogy az egész világtörténet a gondviselés nagy müve, s az emberiségnek Istenhez közeledése. (Folyt, köv.) BELFÖLD. B. UJFALU, aug. 5. 1863. A debreceni egyházmegye szinte 3 évvel ezelőtt — miként több testvérei is — újra szervezé magát; és a képviselet alapján szervezett presbyteriurnok esperesül választák a prot. magyar egyházban sok érdemekkel koszorúzott nt. Révész Bálint debreceni lelkész s egyházkerületi főjegyző urat; segédgondnokul újra megválasztván a becsületben s többnemü hivatalokban megőszült t. Miskólczy Károly urat, — Tanácsbiráink között pedig, méltó dicsekedésünkre, ott ül a nagy tudományu, s az egész magyar hazában ismeretes derék debreceni lelkész nt. Révész Imre úr. Valóban méltán büszke lehet az ily egyházmegye, melynek a gondviselés ilyen férfiakat adott korraányzókul, kik a protestantismusnak mind meg annyi erős oszlopai, magyar Sionunknak mind megannyi drága gyöngyei I S talán az ö bölcs, tapintatos vezetésüknek köszönhetjük azt, hogy egyházainknak kevés bajai vannak, hogy gyűléseinket rendesen egy nap bevégezzük, s kevéssé vagyunk terhére a gyűlés ellátására önként ajánlkozó egyházainknak. — De azért nem maradunk el az idő, a kor kivánatától, nem a többi testvér egyházmegyéktől ; mert hogy többet ne említsek, nálunk is felállíttattak a dekanatusok; népiskoláinkban az egyetemes tanügyi bizottmány által megalapított uj tanterv bevétetett; több egyházainkban takarék magtárak jöttek létre ; némelyekben a birtokaránylagos egyházi adó elfogadtatott, s életbe léptettetett; van egyházmegyei olvasó könyvtárunk; van lelkészi gyámintézetünk; van híveink között vallásos buzgóság és áldozatkészség; - - vannak — rendesen évenkint kétszer — egyházmegyei képviseleti gyűléseink, melyek mindenkor elég népesek és higgadtak. Tartott egyházmegyénk ez évben is két gyűlést; az egyiket az év elején az úgynevezett kálvinista Rómában, Debrecenben, hol az egyház szivélyességéből szállással és gazdag lakomával láttattak el a gyűlésre megjelent minden lelkészek és képviselők; a másikat pedig most legközelebb julius hó 30-án Udvariban. Nem akarok a mult gyűlésekről már szólani; mert hiszen azok rég voltak, és nagyon elkésett az azokróli tudósítás. Csak a legközelebbiről írok néhány sort. Mellőzve e gyűlés egyéb tárgyait, jelesen az egyes egyházakban felmerült bajok feletti intézkedést, a többnemü számadások megvizsgálásáróli jelentéseket, a nt. esperes úr által időközben elnökileg tett bölcs intézkedéseket, s azokat, melyek külömben is beléletünkre tartoznak: kiemelem a következőkety

mint legérdekesebbeket:* 1-ör „A tanítói gyámintézeti tervjavaslat. Tanítóink által felkaroltatván valahára ez, utódaikra nézve üdvös eszme, előbb dekanatusonkint részletes, majd egy közös tanítói gyűlésben elkészült e tervjavaslat, s beterjesztetett közgyűlésünkre. Mindenki által örömmel üdvözöltetett az, s megigéré előlegesen is egyházmégyénk annak gyámolitását, s életbe léptetésére nézve segélyadását. De egyszersmind sokkal fontosabbnak látá közgyűlésünk ez ügyet, mintsem egyszeri felolvasás után annak részletes tárgyalásába bocsátkozhassák, annyival inkább felette döntő határozatot hozzon; azért is egy küldöttségre bizá annak megvizsgálását s az a feletti vélemény adást. — Igy bizton reménylhető, hogy rövid idő múlva életbe lépend egyházmegyénkben a tanítói gyámintézet, és segélyt nyujtand sok szegényül s gyámol nélkül maradandó tanító-özvegyeknek és árváknak. 2-or „Másik fontos tárgy volt amaz ismeretes helytartósági magas intézvény, mely elerni tanítóink fizetésének, a községi pótadókkal egyidejűleg, politikai hatóságok általi behajtását rendeli meg, reánk protestánsokra nézve azonban csak ugy, és akkor, ha egyházi elöljáróink ugy kívánják. E nagy horderejű s beligazgatásunk rendszerébe vágó magas intézvény felett — miután egyházaink képviselői szóval és írásban nyilvánították, hogy tanítóik fizetése kivetésének és beszedésének eddigi módjához ragaszkodnak, s azt az eddigiek helyt máskezekre bizni nem akar-