Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-25 / 4. szám

pok is ordinatus Presby tereknek tekintődnek. Ilyen igazgatásnak lehet venni az apostoli időbelit és igy alakultak a Calvin s tanítványai által közvetlenül reformált egyházak is. Es már ezen megjegyzések után sietünk is átmenni a magyarhoni, s erdélyi reform, egyházigazgatás régibb alakjának rajzára; innen pedig különösen a németországi ujjabb egyh. igazgatási formákra, hogy ezekből végre honi Ekklánkra is a fokozatos képviselet alkalmazását megtehessük. (Folyt, köv.) BELFOLD. Méltóságos ZsedényiÉduárd, tiszai ág. hitv. evangy. egyházkerületi felügyelő urnák körlevele a kerületi (i s k o 1 a íj segély tárgyában. Tekintetes és Nagytiszteletü esperesség, szeretett testvérim az Úrban! Három száz éves küzdéssel és áldozattal tanita meg protestáns egyházunk mindnyájunkat, hogy egyházi életünk, jövendőnk, mindenünk e szóban fekszik: áldozatkészség! Fáj tehát méltán minden higgadt fejű protestánsnak, ha vallásos jelen állapotaink forrásit utánnyomozva kiviláglik, mennyire jellemzetes mai egyházi közéletünkben ama áldozatkészség hiánya, a mellyel protestáns eleink ez egyházat Magyarországban megalapították s megtartották, mely nélkül csak vándorok leszünk e hazában, kik fölött, mint ők a pusztának pora fölött, nyom nélkül halad el az idő hatalma. Eleink által szerzett vallásos szabadságainkat éldelni szeretjük, de ha azok oltárára áldozatot kell hozni, ezt ha elmellőzni nem is, legalább halogatni szeretjük. Ezen esperesség az egyházkerületi gvülés által kivetett iskolai adóra tartozik még ..... ftal, ide nem értve az 1863-kí illetőséget. Iskoláink szükségei pedig kiáltanak kielégítésért az esperességekhez, Ilazslinszky tanár ur le akar mondani a hittanintézeti pénztárnokságról, mert még a hittanárokat sem fizetheti ki. Egyházi függetlenségünk eszméjének küzdenie kell a helybeli érdekek rémeivel, itt ott a helybeli lelkészek s felügyelők hanyagságával. Miként enyhüljön a ránk nehezült szegénység, ha magunk magunk irányában fösvénykedünk és csak gyáva panaszszal töltjük el a szép eget, hogy szegények vagyunk, és mind azt, mi okvetetlen szükséges arra, hogy eszünkben, hitünkben gazdaguljunk, akkorra halasztjuk, ha iskoláink ledőltek. Szeretett testvérim az Úrban! Kor s viszontagság meghütötték vérünk melegét, de villanyosan szökdel fel ereinkben minden csepp, ha meggondolom, hogy ezen adóügyben az egyházkerületi gyűlés által hozott annyi végzések után, mi magunk nem engedelmeskedünk az autonom egyház határozatinak. Felhivatva érzem tehát magamat ezennel a tisztelt esperességet felszólítani, miszerint nagyobb erélylyel, forróbb buzgalommal ezen iskolai adó behajtása iránt az egyházkerületi gyűlés által hozott rendeleteknek megfelelni igyekezzék. Ki vallásos indulatiba ajánlott tisztelettel maradok Bécsben, januárius 10-én 1863. A tisztelt esperességnek testvére az Úrban, Zsedényi Eduárd, a tiszai egyházkerület Felügyelője. H.-NÁNÁSI EHYHÁZ EGYHÁZI S ISKOLAI ÁLLAPOTA. Rég ideje hogy fáradhatatlan lelkésztársunk, jelenleg debr. főiskolai pénztárnok tiszt. Varga Lajos űrnak a nánási egyházat ismertető utolsó szava e lapok hasábjain elhangzott. Egyházi és világi tusakodás ideje volt ez időköz városunkra nézve, melyek kezdetéről és lefolytáról, minthogy elvégre szerencsésen lecsendesedtek, hallgatva, szólok egyházunk s iskoláink jelen állapotáról. Szólok nem irói viszketegböl, hanem azért, mert nagyon érzem hiányát egy olyan „Egyházi kis tükör"nek, melyben egyes gyülekezeteink szellemi, erkölcsi és anyagi állásai híven tükröződjenek vissza: azaz egy ezeket felölelő statistikai miinek. Nemcsak egyes és összes egyházaink emiitett hármas erejének vagy erőtlenségének mutatója; nemcsak a később kor egyháztörténet tanának leggazdagabb adattára lenne ez ; hanem egyszersmind törvénykönyve az egyes egyházak egyházi és világi őrállóinak, melyek szerint magokat megítélhetnék, jobb vagy hűtlenebb sáfárok voltak e más egyházak sáfárainál? Ezenkívül az élő jó és rosz példák, szokások, gyakorlatok, ezek következményeire utalás mily hasznos szolgálatot tennének az egyházkormányzatban, az intésre, feddésre, dorgálásra, mily döntő erővel bírnának a jónak fölkeresésére vagy fentartására, a rosznak elkerülésére vagy elhagyására? Szóval a cura pastoralisnak minden német professorok munkáinál hasznosabb kézi könyve lenne ez. Előállítását a mi illeti, traktusonként vélném azt füzetekre oszlatni, hogy a kitől n^m telik egyházkerülete minden tractusaiét megvenni, vegye meg saját tractusáét, s a mely lelkész ezt nem tenné az bizonyságot tenne arról hogy egyháza sorsa nem érdekli, mert arra sem méltatja, hogy másokkal összehasonlítván megvizsgálja jó-e az vagy rosz ? Ily mü csak minden ötödik évben volna szükséges. Fölhívlak titeket Gamalieleim ! egyházunk Esaiásai és Jeremiásai ! halljátok meg az egyszerű Amos szavát, s ha helyeslitek, beszédeitekkel erősítsetek, ha nem elég biztos lelki repülése tanítsátok. Csak némileg útmutatóul, miket szeretnék én indítványozott műbe beletétetni a h.-nánási egyház említett hármas iránybani ismertetésére e lapok hasábjain kérek egy kis helyet.*) *) Szívesen adunk helyet ily célszerű munkáknak. S