Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-16 / 33. szám

tozható kegyét, de paptársai hajlamát, egyh. felsősége pártfogását is megszerzi számára a nagyobb fokú képzettség: e tudat sarkantyú lesz neki az önképzés nagy munkájában; ily szellemű törvények mellett nem lesz szükség a „cum consensu superiorum" féle záradékra, mely — ha egyebet nem emlitek is — sokszor mind a népnek tetemes költséget, mind a superioritásnak temérdek munkát és küzdelmet okozott, és mind a felsőség, mind az egyházközség ellen gyanusitásökat vont maga iránt; lesz ily szellemű törvények mellett rend is, mit a 7 — 9 számok alatti szabályok lehetőleg biztosítanak; leend tekintély is inkább mint sok szabadnak látszó, de biró uram botja vagy valamelyik Corifeus mesterfogásai által vezetett választás következésében; a 11. sz alatti szabálylyal gát.oltatik lehetőleg az eléggé nem kárhoztatható korteskedés: elhárittatik azon abnormitás, mi szerint volt eset, hogy az egyik egyházközségnek 50 vagy több heti ideje volt a választásra, a midőn azon egyházközségnek, melynek papját amaz elválasztotta alig volt ötven percnyi ideje; a 13. sz. alatti szabály meg utat nyit, hogy az egyházi felsőség atyáskodó pártfogását az oly érdemes egyénekre is kiterjeszthesse, kikre sem a szerencse nem mosolyog, sem hajlamot nem éreznek magukban ahhoz, hogy lelkészi állomás nyerése végett olyan eszközöket is használjanak, miket a használók is titokban kívánnak tartani. B e n k Ő Sándor. A KÁPLÁNI SOROZAT ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY EGY ADAT A DUNÁNTÚLI EGYHÁZKERÜLET MOZGALMAIBÓL. Azt hiszem nem azt kérdik az illetők ki ? hanem mit szól ezen — bizonyos helyen — kényes tárgyhoz? — A személy és tárgy két különböző dolog. Ez előzmény után a tárgyra térek, bár tudom, hogy egyházkerületünk némely megyéiben darázsfészekbe nyul, ki a fentebbi cég alatt haladási irányt emlit, mennyivel inkább, ha még nyilvánosság terén szóba is hozza. Nevezhetnék egyházmegyéket hol a káplánok pappá lehetésére oly forma út és mód divatozik, hogy a ki ma jelentkezik az esperesnél az beiratván, ez által elébb leend pappá, mint ki holnap teszi ugyanezt, bár a papi vizsgát igen nagy különbséggel állották is ki. Természetes, hogy ily rendszer mellett szépen sorjában 4—5 év alatt mindenik rendes pappá lesz egymásután; úgy azonban, hogy az egyház, mely papválasztás alatt áll, olyan lett legyen melybe már rendes pap nem kívánkozott, s akkor a sorozat értelme szerint az első káplán — nem választatik — hanem rendeltetik. Ergo az ecclesiák vannak a papokért. A Jegyzökönyvek bizonyságim. Ezen a kor fejlődése által előidézett népjoggal ellentétet képző — s haladni nem akaró stagnálás, már is többszöri megrázkodást idézett elő az egyházak választhatási joga s a consistoriumok megcsontosnlt — úgynevezett — kápláni sorozata között s következménye lőn, hogy az egyházkerületi főtanács jónak látta — zsinat nem lehetése miatt — kiseg:

tö törvényekről gondoskodni, melyre az egyházmegyék véleménye kikéretett. A f. eöri gyűlésen végre ezek fel is olvastattak, s mondhatom, hogy az egyházkerület megyéiből bejött javaslatokból egy törvényt készíteni, kinevezet bizottmány gordiusi csomóval küszködik, mert azok semmi egyebek, mint az elvben kimondott szabad választás tettleg érvénytelenithetései, s melynek óhajtandó, hogy a kinevezett bizottmány, N. Sándora legyen, ki ama csómot szélmetszvén, valahára megállapított, s a kor kívánalmainak megfelelő törvényt adjon. Mennyire irtóznak némely urak egyházunk ezen külmozgalmaitól, bizonyítja az, hogy a felyebb emiitett gyűlésen egyik — különben érdemes, egyházmegye küldötte ily nyers szavakkal telt kérdést az érdemekben megőszült f. t. elnökhöz: ,,hol vette a superintendentia magának azt a jogot, hogy a tractusok autonomiája ellenére a kápláni választásról értekezzék." Kapott feleletet. Nem tartozom azok közé, kik rohanva haladnak. Kik sebesen szaladnak, hamar elfáradnak. Tudom azt is, hogy a jognak az értelmi miveltséggel arányban haladása ment meg a szélsőségek veszélyeitől. Hallottam az egyházmegyék javaslatait is felolvastatni, s mondhatom szomorúan hatott rám a káplánok választhatásának feltételei. Mennyivel következetesebbek lettek volna önök uraim, ha az előzményekből indulva ki, másként akarnák ez ügyet ellenőrizni, — hogy mint önök mondják a szabadság, szabadossággá ne fajuljon. Mennyivel férfiasabb, meggondoltabb, s e mellett még egy szép lépés is lett volna a korral, ha például, kimondják ezt: „legyen szabad választás a káplánokra is, ugy azonban, hogy mig a püspöki szoros vizsgán át nem mennek, addig nem választhatók;" s hogy gyakorlatlan ifjú ne juthasson hirtelen célhoz önök 3 év előtt nem bocsálanák a nevezett vizsgára. Ezzel — ha most többet nem tennénk is — el lenne érve szűrös hallgatóik értelmi miveltségéhez mért szabad választhatás és a kápláni sorozat is, ha nem betű értelemben is, de csak ugyan keresztül volna vive, mert egyház nélkül egy se maradna, miután az ifjabbak három év eltelte előtt el sem fogadnák bár melyik egyház meghívását, mivel diplomájok nem levén, mindenkor fejük felett állana Damocles kardja, a püspöki szigorlat alakjában. Ha most csak ez egy lépésre haladhatunk is — közelebb leendünk a célhoz, s könnyítve leend a kormányzók terhén, s megegyengetve a zsinat utja. Különös is az, hogy minden állapot vagy életmódban