Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-09 / 32. szám

ból a szövegből veit idézelek általi bizonyítása után, bírálatommal készen volnék. De a két füzetnyi munkában néhány bele tévedt megállható fejtegetések kivételével annyi fonák nézetet, annyi bal Ítéletet, annyi índiscretiot, s annyi a ker. szeretettel s az irodalmi üledékkel ellenkező kifejezést olvastam, hogy azoknak egyházi irodalmunkban nem szabad szó nélkül hangozni el. Érzem, ez ítéletem nagyon kemény ; de a mü részleteiből kifogom mutatni, hogy inkább szelid, mint tulszigoru voltam. (Folyt, köv.) KÖLTÉSZETTAN TANODAI S MAGÁN HASZNÁLATRA. Irta Szabó Károly ny. r. középtanodai tanár a pápai helv. hitv. főiskolában. Pápán a ref. főisk. betűivel 1863. (Vége.) A monda és népmese közt nem tesz különbséget, pedig ezek közt lehetne, mert mig amaz bizonyos helyhez kötött, emez szabadon csapong a képzelet honában, példa Csörsz árka és a Hamupipőke. A tündérregére és legendára semmi észrevételünk, csak ez utóbbinak nevél feledé szerző megmagyarázni, hogy az első keresztyének vallásos csudatételeket, szentek életeit olvasták fel, melyekből dolgoztattak először a legendák, mely név azután rajtok is maradt. A beszély meghatározásánál egy fölösleges szó okoz zavart, mert nem mulhatlan kelléke a beszélynek, hogy párbeszédben legyen irva, sőt tudnánk példát is mondani, m< ívben alig van párbeszéd, csak ahol szenvedélyesebb a jelenet s azért még is beszélyek, mint Gyulai Páltól „A vén szinész" és Zilahy Károlytól a ,,Csalfa álmák tört remények." — A hazai rejtelmek Kuthytól nem beszélykoszoru, hanem regény. A regény nem „késedelmezve" ad elő valamit, hanem körülményesen, s igy mint ezt maga szerző is mondja alantabb, erre is áll, hogy ,,semper ad eventum festinat." ,,A mü vége rendesen kielégítő" a „rendesen" helyett „többnyire" kellene, mert kivétel is van nagyon sok. A mit ezután olvasunk a regényről, az részletes, kimerítő, de mégis sokszor tesz hozzá Sz. K. olyasmit is, a mi szükségtelen pl. hogy a regény „hőskori" cselekményt nem tárgyal, pedig, hogy többet ne említsünk ott van Solambó a híres karthágói regény. Az igaz, hogy ez ritkábban történik, de csak azért, mert az akkori társadalmi életről kevés ismerettel birunk, s a közönség sem igen szereti (ignoti nulla cupido) azt, a mit épen nem ismer. — Az episodok értelmezésénél egy példa nem oda való, mert Nankelreutherné a „Csehek-ben a föeseményhez tartozik, mert Komoróczy az egyik fő hős életével teljes összeköttetésben van. — A regényben a magán beszéd csak akkor szerepel, mikor a hős oly indulatban van, hogy tudtán kivül fennhangon nyilvánítja érzelmét, gondolatát, s nem lehet magán beszédnek tartani mind azt, a mit a drámánál, mert a drámában okvetlenül beszélnie kell a hősnek, a regényben gondolkozik, töprenkedik, ábrándozik a személy kedélyhangulata szerint. Az irányregényröl szinte saját, s pedig ki nem fejtett véleménye van szerzőnek, ha Abafit, Kárpáthy Zoltánt, A szegény gazdagokat irányregényeknek tartja. A mythoson áthaladván szóljunk a balladáról és románczról, mint amelyek legkevésbé ismert s legroszabbul magyarázott költeményfajok irodalmunkban. — Nem is említve azt, hogy szerző meghatározása szerint Aranynak két halládáján kivül (Rozgonyiné, Egri leány) mind kiszorul a ballada köréből, a románczról adott meghatározás pedig épen a legjobb románezokat zárja ki, megkísértjük m eghatározni a két költeményfajt. — A ballada és románcz egyező két költeményfaj abban, hogy mindkettő lantos eposz, azaz lyrai alakban elbeszélő költemények; minél dalolhatóbb ennél fogva, annál jobb mindenik. Ha már a belsőt nézzük, lényeges különbséget találunk a ballada és románcz közt, mert mig emebben a hős jelleme tükröződik, addig a balladában valami lelki mozzanaton nyugvó rendkívüli esemény adatik elő, pl. Ágnes asszony férjét megöleti s a lelkiismeret (lélektani mozzanat) következtében megőrül; Fehér Anna népballadában a nő feláldozza tisztaságát s a hadnagy bátyját mégis megöleti, s Fehér Anna iszonyú átkot mond a fejére; — Heródes (Tolnai L.-tól) megöleti a betlehemi gyermekeket, s lelkiismeret mardosása következtében lázas magánkivüliségbe jő, s ekkor egy angyal kimondja fejére a végzést: „Etele lészsz undok férgeknek." Vagy pl. románezra olt van Petőfitől „Falu végin kurta kocsma," melyben a szegény legények jelleme gyönyörűen van visszatükrözve, s a spanyol románezok, például a „Lavuelta" (visszatérés) czimü Thaly által fordítva, vagy „Don Alonso a hü" ugyanattól. Ez a felfogás nálunk ismeretlen és visszatetsző is, mert általa 1848 előtti ballada-irodalmunk alig egy-két költemény kivételével meg semmisül. — Hogy szerzőnek a románczról adott meghatározása nem áll, azt a példák mutatják, mert az „Alföldi képek" Tompától teljesen alanyi, a „Polgársir" Nagy Imrétől azon költemények közé tartozik, melyeket határozottan osztályozni nem lehet, a ,,Ráchel siralmá"ból pedig maga szerző is idéz az elégia világosabbá tételére, pedig a románcz nehezen fogja az elegai szabályát világosítani. — A ballada és romácz, de különösen az első, annyira tömör, határozott tartozik lenni, hogy abban egy szó se legyen fölösleges, s gyakran megtörténik, hogy nem is mondja el a költemény meséjét egészen az író, csak ugy kell azt kitalálni. A r e g e, ha szerző meghatározását tartjuk, sem Kislaludy Sándor előtt nem volt meg irodalmunkban, sem, miután az ö visszhangjai elhallgattak, utána nem miveltetett senkitől, s hihető hogy nem is fogmiveltetni. A költői beszély nevet Szabó Károly egészen kiszélesíti s a mi költői elbeszélés név alatt szerepel, mindazt alá sorozza, s igy a költői beszélynek lényegét elveszi, melyben épen ellenkezőleg Szabó Károly állításával, nem annyira a külső esemény elbeszélése a fő, mint inkább a szereplök belvilágában a külső események behatása miatt