Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-09 / 32. szám

nyel! — És még e herculesi munka sem meríti ki intéze­tünk tanárainak tetterejét. — Folyó iratokban, szép iro­dalmi s más, heti s napi lapokban, gyakran találkozunk ne­veikkel. Egyik társunk, Zombori Gedö — lapot szerkesztett ez év folytán, melynek tartalmát, a szorgalmas és ildomos szerkesztőn kivül, szép részben a tanárok állították ki; egy részök, a fensöbb osztályú protestáns nőnöveldében is mun­kálkodott, — hogy a szent cél, minél rövidebb úton köze­littethessék meg, — működött anélkül, hogy jutalmat várna, vagy fogadna el kedves foglalkozásáért. — Zombori Gedö tiszltárs, ugyan ez évben: „Fény és árny" cím alatt beszélyeket, — ezeken kivül Föld iratot nyomatott az itteni nőnövelde számára, mely tanykönyvül, már több helyen elfogadtatott,— Iíanizsay Zsigmond tiszttársunk be­szélyei pedig most izzadnak a szatmári sajtóban. A fegyelem kezelésében, az emberi méltóságról senki meg nem feledkezik. — A tanítvány mindenikünkben atya­helyettest, jó barátot, édes testvért, szelid tanácsadót sze­ret és tisztel. — Mi nem hisszük amaz elkopott apophteg­mát, mely szerint: ,,Isten fűbe fába adott gyógyeröt: azt, alkalmilag használni nem árt." — Doctor kézben nem! — mert tudja hogy és hol? kell beadni; — de t a n i l ó nál árt! — mert ö lelket ápol; a lélek táplálékát pedig a füleken szoktuk beadni! — Mi a keményebb testi fenyítéket, a küligazgatósághoz kértük át; — imaház lé­vén tanteremünk, melyben reggel és estve, Isten atyánk­tól segélyt kérünk, — s hálát adunk boldogító áldásaiért. — Tanosztályunkból, az undok piszkolódást, a neveletle­nek fegyverét-, a hitvány gúnyolódást, az ódivatú térde­peltetést, az úgynevezett nyulJövetést és custóspál­cát, végkép kizártuk, — mint becsületes, mivelt magyar emberekhez illetlen alávalóságokat: — ugyan azért nö­vendékeink, — a potiore parte ducta consequentia — bán­hatóknak, szelídeknek, törekvőknek méltán mondhatók; — nem növekszenek iskolánk gyalázatára; bár nem ta­gadhatjuk, hogy : az aranynak itt is van kevés salakja, mely roszabb körülmények közölt, botos praeceptorok közremű­ködése mellett, sokkal több fogna lenni. Az ember méltóságához illő fegyelem, nálunk elég kedves gyümölcsöt terem. — A szülék, azok iránt, kik ér­demlik, s igy talán mindnyájunk iránt ? — szeretettel vi­seltetnek, — hálás szavakban nyilvánítják elismerésüket s tettekben szólaltatják meg jó hajlandóságukat, sereges­tül hozván kebelünkre szívok zálogait, édes gyermeküket, — A legközelebb eltűnt három év alatt szépen növekedett növendékeink létszáma; — az 186°/. isk. évben volt 108; — 186%-ben 128; — 186%-ik, és igy e jelen év­ben 148; — tehát mindenik évben 20-szal növekedett gymnásiumunk létszáma. Heti üléseiben a tanári kar, akkép intézi tanácskozá­sait, hogy: határzatai által, a növendékek soha meg nem szégyenittetnek, — a becsületesebbek gyűlölete tár­gyaivá, nem aljasittatnak, gyalázat pelengérére nem állít­tatnak; — mindig figyelem fordittatik a hibázó (nem bű­nös) gyermek korára, házi neveltetésére, Jelkierejére és véralkalára,. mely utolsó nagy hatással, szinte bűvös néha* zsarnok hatalommal hat a szív s lélekre. A gyermeki gondolatlanságból s eszélytelenségböl vagy tehetlenségböl elkövetett vétségek csak szóval fenyít­tetnek s tanácscsal kevésbittetnek; — dicsekedve mond­hatjuk, miszerint alig fordult elő két eset ez év folytán, mely mellett a lélektan fegyverein kivül más eszközhöz volt kénytelen folyamodni, a hivatását értő tanári testüleL — Tudja és vallja azt testületünk mindenik tagja, hogy : pálcával, bottal, goromba erőszakkal csak szolga népet le­het nevelni; — mi pedig, szabadság imádó, szabad de nem féktelen lelkű, szeplőtlen erkölcsű apostolokat aka­runk s fogunk időszakonkint kibocsátani Athenaeumunkból, hirdetni, miszerint: a tanodában, melyben szép Ma­gyarországnak, hü polgárokat s jogvédőket képezünk és képzendünk, megszűnt a jajszó! — Mi nem tekint­jük tanítványainkat, minden nap verőpadra vonható páriá­kul, — nem akarván magunkat lealjasitani a rabszolgák poroszlói közé, — mert tudjuk, hogy: ki szeretet nélkül jár el övéi között: az veszedelmet gyűjt önnön fejére, s bosszúálló elleneket toborz élete ellen épen azokból kiket hálára kell vala köteleznie. (Vége kör.) JELENTÉS. A sárospataki főiskola tápintézetébe, az 186% is­kolai évre, a n. t. egyházkerületi küldöttség következő tanuló ifjakat vette fel: Ingyen ellátásban fognak részesülni: Lukács Dá­niel, Pósa Mihály, Makiári Miklós, Szántó Lajos, Gyarmati Sámuel, Kis Lajos, Jakab János, Borbély József, Söregi Márton, Váczi István, Bónis József, Kassai Ambrús, Ladá­nyi Lajos, Biliczki János, Kovácsi Sándor. Szám feletti in­gyenes : Vas Sámuel. Felszolgáló-ingyenesek: Váczi Sándor, Vályi László, Kovács Mihály, Pap Ferenc, Varga Antal, Dévai Béni, Kocsis József, Pásztor István, Kertész István, Virgai József, Hegyi György, Szabó János, Szél Sámuel, Horkai János, Szegő József, Szopó János. R a g á 1 y-K ubinyi tápintézeti alapítvány él­vezésére kineveztetett: Horkai Ferenc. Gróf Pa 11a v i­cvini alapítványra : Fodor Lajos. Kóczán-Puki ala­pítványra: Puki Béla. Gróf A n dr ás s i-K e n d e ffi évi segélyben részesülnek: Kasza József, Császár Kálmán, Bá­lint Dezső. Komáromi József főiskolai algondnok évi ajánlatát élvezni fogja : Lenkei Lajos, Egy iskolai évi ellátásért 15 azaz tizenöt forin­tot fizetendn ek: Kaló Imre, Rotheridesz István, Kó­nya Károly, Kardos József, Vigvári András, Farkas Gyula, Miskolci Pá!, Balog Áron, Szabó Pál, Kis András, Likai Béla, Nagy Frigyes, Tóth Lajos, Léhner Béni, Kónya An­drás, Bódog Tamás, Szőke Dávid, Batta György, Székely Károly, Rozgonyi József, Szórát János, Bene Lajos, Nádas­kai Zsigmond, Kovács Zsigmond, Szabó József, Szegedi An­drás, Marton József A. Dabasról, Nagy József Runyából,

Next

/
Thumbnails
Contents