Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-08-02 / 31. szám
irozni, hát vagy maga, vagy még inkább bizományosa a hirdetések rovatát vette volna igénybe. Ennél azonban sokkal inkább megbotránkoztunk a mü eimében: „A keresztyén hit védelme" mi ez? ki ellen van irva ? Ballagi s annak tájékozása ellen ? A hit védelmének csak a hit támadása ellenében van értelme, mint p. o. midőn a ker. hitnek apologiát irtak Origenes, Celsus- és Eusebius, Hyerokles—pogány philosophok ellen. De mikor és mivel támadta meg Ballagi a keresztyén hitet? A tájékozásban, csak F. úrétól eltérő fölfogását nyilvánitja a ker. prot. hit tartalma egyes pontjainak, p. u. a feltámadás, biblia hitelessége, confessiok stb. de nem támadja meg a hitet. Sőt épen ez a vitás kérdés, hogy a testi vagy a szellemi föltámadás helyes tartalma-e a föltámadás ker. hitének. Vagy talán Filó úr saját felfogását tartja kizárólagosan ker. hitnek, s a mi övétől eltér az mind keresztyéntelen ? és igy az ö felfogásától eltérő Ballagit, Révészt és H-t stb. mind a keresztyén hiten kivül, annak ellenében áliókul tartja s egy sorban állítja Celsus és Hyerokles pogány Írókkal? Engedelmet kérek, ez oly arrogantia, az igazhitiiségnek oly monopolizálása, minőt a prot. egyház sem igényel magának, sőt a katholicismusnak épen e fölfogása ellen protestál. A tridenti zsinat határozmányaiban lön e tan szentesítve, hogy csak a római egyház fölfogása szerint való ker. hit az egyedül üdvözítő ker. hit, s ha ki attól eltér, a mennyiben eltér, annyiban nem keresztyén. De tudtomra a Kálvin által reformált egy ház sohasem állította magát a ker. bit kizárólagos birtokosának ; s a többi hitfelekezeteket is, melyek épen a keresztyén hitnek övéíől eltérő fölfogásán alapulnak, elismeri keresztyen testületeknek. — A buzgó prot. Hase, midőn oly élesen polemisal a r. katholicismus ellenében, nem állítja, hogy a ker. hitet védi a katholicismus ellenében. Filó urnák pedig, ha már azt is, ki némely pontokban eltér a ref. egyház eonfessionalis* nézeteitől, a ker. hit támadójának tartja, akkor következetesen a többi ker. hitfelekezeteket, mint kik egész tanrendszerükkel eltérnek a reformált egyháztól, mind a keresztyénségen kivül állóknak kell tekintenie. Még azokat is ker. hiifclekezeteknek tartjuk, kik épen a Krisztus személyisegeben és a szentírás fölfogásában térnek el nevezetesén a Kalvin-féle egyháztól, minők az unitáriusok, Quákkerek, Schwedénborgianok. Vagy ezek mind kivül állnak a ker. hit kórén? Ha már „a Krisztus testi föltámadása hitének védelm tüzetett volna ki a mü ciméül, ennek tiszta értelme volna, s "hüven fejezné ki a munka célját, tartalmát. De igy, ha mint túráié csak a szavak által kifejezett értelmet méltatom, ezen munkának ezen cirne vagy fanaticus elfogultságot, vagy logicai tévedést, s igen vastag fogalomzavart árul el, s minden esetre botránkoztató. A munkának ezen inkább külsejét illető megjegyzés után, nézzük belsejét. Mielőtt azonban tüzetes taglalására térnék, ki kell jelelnem azon szempontokat, melyekből kiindulva a könyv tartalmát méltatni akarom, s melyeket ismertetésem menetében a t. olvasó részéről is folytonosan figyelembe kérek tartatni. Elsőben is kijelentem, hogy nem polémiát, hanem könyvismertetést s bírálatot irok, következőleg a kérdéses eszmékről, feltámadás, authentia stb., saját fölfogásom itt másod rendű dolog, s ha hol ellene szólok F. urnák, nem mint a testi föltámadás védője ellen szólok, hanem törekszem saját álláspontjáról Ítélni meg. Előttem az a kérdés: mit kellett volna e műben a Tá jékozásra a ,,testi feltámadás'1 érdekében irni, az van-e benne megkísértve, s ugy-e, mint egy tudományos műben kell? Ha vizsgálódásom eredménye, hogy : igen, még ha az ő meggyőződését nem oszthatom is, örömmel ismerem el, hogy müve saját szempontjából jól van megírva, s theologiai irodalmunk nyeresége; de viszont ha aztkénytelenittetem kimutatni, hogy nem, bármily híve legyek is vallásos meggyőződésének, kimondom, hogy müve rosz, s mint az ügyetlen ügyvéd, a védett ügynek többet árt mint ellenfele. Mit kell tehát várnunk a Szellőztetésben? Az előleges jelentésben szerző maga igéré, hogy „lelke előtt a puszta röpirati feleselésnél magasabb cél lebegett." Valóban ez az első, mit várhattunk. A fölmerült kérdés fejtegetése hirlapi polémián kezdődött, majd röpiralokbani vitává emelkedett. Még ezekben megjárta az Íróknak gyakoribb magukra reflectálása, egymás személyével foglalkozása, s nem annyira az alapgondolatnak következetes, rendszeres kifejtése, mint egymásnak egyes kifejezéseire való feleselgetése. De minél fontosabb, méltóságosabb valamely tárgy, annál kevésbbé engedhető meg annak az irodalomban ily feleselgetések formájábani tarlós kezelése. Az irók egyénisége privát dolog, mely a közönséget csak annyiban s ott érdekli, a mennyiben, és a hol válhatlanul a tárgyhoz van kötve, ugy hogy a tárgy megértéseért az iróra és körülményeire is kell gondolnunk. És ha valamely műben ennél többet is szerepelnek az irók, ez már a közönségnek hamar unalmassá válik, s a mü tudományos becsét elvesztve hiu fecsegéssé, piaci feleselgeléssé aljasul. Tehát a dolog természeténél és F. úr saját Ígéreténél fogva is vártunk tőle egy tudományos munkát, melyben többé nem B. M-el eivakodik, nem annak általa ugy is értékteleneknek tartott phrasisain évelödik, hanem a tárgy méltóságához illő obiectivitással következetesen kifejti előttünk a fönforgó kérdéseket, s pedig ugy, hogy nemcsak állit, hanem állításait magából a dolog természetéből motiválja, vagy más szóval tudományos érvekkel bizonyítja, menten minden tekintélyre támaszkodástól. És legelső mit várhattunk az. hogy a vallásos tárgy komoly fenségéhez, nagyszerűségéhez mért komoly, higgadt, méltóságos legyen az előadás is; semmisem profanisálja ugy a vallás szent eszméit,mintha azok parányi személyes érdekekkel, s náluknál alantabb álló, töltik idegen dolgokkal összezavartatnak, s emelkedettség nélküli, kisszerű előadás által comicussá tétetnek (comicuinot adván épen a tárgy fensége s az előadás köznapisága-, nem egyszerűsége, mint a bibliáé : — közti kirivó ellentét.) A vallásos eszmék oly nagyszerűek, hogy mellette az irók egyénisége igen parányiak, azért a tárgy fensége követeli, hogy e műben az irók B. M. és F. L. egyénisége lehetőleg háttérbe szoruljon. A közönség nem azt akarja tudni kinek van igaza, B. M.-nek vagy F. L.-nak-e ?